Tegnapelőtt tudtam meg tomajertől, hogy Lakatos Sanyinak is 58-as volt a kódja, mint nekem....hiába na...:-)))

No azzal semmi baj sincs! Megy az a kotvány, mint a szél:-)) Főleg, amikor mind a 4 henger megy....olyankor harapja az aszfaltot:-))))

Á, nem hiszek benne:-( Dobálja Kunigundát, azt meg sem mozdul. Mondom neki 9 perccel meg van, nyooooooomd. Időajánlatnál tart a diszi, azt tomajer még mindig csak szentségel. Én kötelezném, hogy havi 10 reptér és 10 Kunigundát elvigyen...hagy érezzen rá az ízére, azt majd le sem lehetne róla lőni, mint anno a vérszállításról a Szabolcs kórháznál...arra bezzeg úgy tudott nyomni, mint a pinty:-)) Legközelebb átülök hozzá, azt hagy suhanjon, mint ahogy egyszer anno Bbetyár tette :-))

Szerintem nem rossz ötlet :-))

Végy példát tomajerről...2 napja 40 percet üvöltöztem vele, mert semmit sem vett fel. Neki a Csángóból egy Andrássy már a "meg sem hallom" kategória... Nem írnám le, hogy hová küldött, amikor mondtam neki, hogy induljon meg kifelé a reptérre, mert hallom alig tudja eladni...legyen annyi elég, hogy volt abban a mondatban említés anyukámról és arról, amin ülni szokott :-)

Szerintem semmi konkrétum, csak ismeri tomajert... a vándormadarat :-)

Lusta vagyok, de ezt leírom még:-) Egyik ilyen túrázó alkalommal...szokásunkhoz híven nagyon nem találtuk a megadott célpontot. Pedig nagyon fáradtak voltunk és az egyikünknek a bokája sem volt rendben. Már kezdett ránk sötétedni, amikor végre feltűnt a tanya. Na végre, nekiiramodtunk, főleg az hajtott minket, hogy már kajánk sem volt vagy 1/2 napja...vízzel is kezdtünk rosszul állni. Azt hamar megtanultuk, hogy már nem azt az időt írjuk (és ez 25 éve volt), amikor a patakokból, forrásokból inni lehet....Maxika hozzá képest egy gyenge kihívás, ami ilyenkor meglepett minket....szóval kiléptünk rendesen. Megérkeztünk és szépen bemutatkoztunk, hogy mi vagyunk azok a gyerekek, akik Pestről jöttek a 2 hetes túra keretén belül és már nagyon éhesek vagyunk :-)) Volt ott minden, evés, ivás (saját készítésű málnaszörp) ... és kint aludhatunk ilyen szénából megvetett "ágyakon". Reggel útbaigazítást kértünk a következő állomásunk felé és kajával megpakolva utunkra engedtek minket. Már az baromi furcsa volt, hogy Laci bácsi, a vendéglátónk, ragaszkodott ahhoz, hogy Pista bácsinak hívjuk, de amikor már délután négyre elértük a következő célpontot... Ott fogadott minket a hír, hogy Péter szülei nem kicsit aggódtak már értünk, mivel délben kaptak egy táviratot... Gyerekek nem érkeztek meg STOP Aggódunk STOP a környéken senki sem látta őket STOP Lovakkal a határt járjuk STOP Ha meglesznek jelentkezünk STOP A mai napig nem tudjuk, hogy kiknél vendégeskedtünk azon az éjszakán :-)))

Nevetni fogsz, de régen...nagyon régen, tán igaz sem volt, egy-egy ilyen alkalommal, amikor vidéken átutazóban voltunk, akkor nem egyszer elszállásoltak minket. Veszprém Tisza környékén nem egyszer Eger környéke Tudták a szülők, hogy merre megyünk majd és letelefonáltak, de volt hogy előtte lelevelezték és mehettünk totálisan vadidegen emberekhez egy éjszakára. Istenem, azok a vacsorák, reggelik... Mi gondunk volt? Gyalogoltunk, azt jól éreztük magunkat. Igaz akkoriban még én is elmentem 1 zsemlével 10 km-t...mára már picit nőtt a fogyasztás:-)

Talán, mert többet kapsz azoktól , akiknek Te adsz. Ez pontosan így van. Ebből szokott fakadni a tartozások többsége:-)

Na majd akkor én elmesélem:-)) Csángóban a kollégák meglátták tomajert. Mindenki boldog volt, ott rázogatták a kezét, volt, akinek még az örömkönnye is kicsordult. Egyik még egy gyerek pezsgőért is elrohant és ott iszogattak. Mondjuk a 6x6-os kollégák csak morcosan nézték, ahogy a Tele5-ösök ünnepeltek:-))