Legkedveltebb helyük a Teréz krt. - Aradi utca sarok, irányba a Blaha felé.

Maradj már, te tuti leetted valami gyümölccsel, azért „festékes”:-) Na léptem meló, hello.

Na és hogy valami jó is álljék itt. A tegnapi hír. Miklós kijelentette, hogy az etikai szabályzatban hibásan maradt benne az, hogy élére-vasalt szövetnadrágban lehet csak dolgozni. Teljesen elfogadott a vasalt szövetnadrág és a kordbársony gatyó!

Különben meg (mert azért piszkálja a csőröm) érdekes, hogy azt nehezményezed, hogy én ezt megemlítem, esetleg néhány részletben tévedem (nem szándékosan), de azt teljesen elfogadhatónak tartod, sőt, védelmedbe veszed, hogy ez így, ahogy van, megtörténhetett. Miért? Az utas érdekében! Kérdezem tőled, mert gondolom naponta gyakorló taxis vagy, a mi érdekünk, a mi védelmünk hol marad? Megtörtént!!!: - Kedves ez így nem jó, mert ott sok helyen lehet az utas, kicsit pontosítani kellene a címet. - Kollégám, örülünk, hogy ennyit ki tudtunk belőle szedni, mert olyan ittas az utas, hogy alig érteni, amit mond. Na, és küldenek neki autót...de még ezt is megcsavarnám, mert nem a központ hibája ez sem, hanem itt jön képbe ismét a taxis. Az említett kolléga elment a címre, majd közölte sajnos szállíthatatlan állapotban van a kedves. Így megúszta kis kocsizással a szankcionálást. Mi történt volna, ha ő visszaadja a címet? Így, látatlanban lemerem veled fogadni, hogy lett volna, aki nyom rá…na és itt az egész gondnak a gyökere.

Arra emlékszik valaki, hogy milyen balesetet eredményezett a megalkotott „Demszky gumók”? Az egyik autó ráhajtott ijedtében a bal elsővel amikor érkezett le a Margit hídról és átvágódott szembe az akkor még ott lévő zöldséges standba. Aratott rendesen:-(

A csóka nyom a címre, majd rádöbben, hogy tré van a vonóban. Le is pattintja magáról, majd mikor kiderül, hogy mézzel kenegetik a nyelvét, akkor rányal a címre, amit sokan nem néztek jó szemmel, mert a mézet azt sokan szeretik:-)

Igen, igazad van. Az összes körülmény lényegében nem oszt, nem szoroz, maga az elv, az eljárás az, ami sérelmezhető.

Szia neked is! Elferdítés? Gusztustalanság? Hmmm… Nézd, én úgy emlékszem, azt mondta, most fog végezni az előző fuvarjával. Ezt mondta elsőre valóban, majd utána, amikor visszaszóltak neki, akkor azt állította, hogy „Már a nulláson robogok, mint a távirat”. Tévedhetek, hiszen mitől ne tévedhetnék, de a mai vacsorám rámerném tenni, hogy nullást mondott. Ez az egyik, a másik. Az igazságszolgáltatásra, amit az élet alkotott így meg, jeleztem, hogy senki sem kérte rá, bár(!), és itt jegyeztem azt meg, hogy azt nem tudhatom, hogy az a kolléga, akinek a zsebébe beleéheskedett (sértő ez így? Gondolom, de mit tegyek, ha ez történt? Nem én viselkedtem így, szóval szerintem nem nekem kell exkuzálni magam miatta) …szóval, akinek a zsebébe belekotortak, az tuti ellenérzéssel fogadta ezt a cselekedetet. Különben a válaszom a kérdésedre, hogy így ismerős-e a sztori: Nem, így nem ismerős a sztori. Még egy megjegyzés: A feszültséget nem én generálom, hanem az adott, maximum beszélek róla és ezzel talán elérem azt, hogy mielőtt egyesek magánakcióban hülyeséget csinálnak, átgondolják mit érdemes tenni és mit nem. A másik, hogy igenis zavar az, hogy olyan embereket hibáztatnak és rájuk próbálják áthárítani a felelőséget a saját tehetetlenségükből következett nyomoruk, akik maximum a lehetőséggel élnek, vagy a mi korlátaink között mozognak, adnak nekünk teret. Természetesen most is tisztelet a kivételnek.

A kis spórolós:-) Figyu, megnéztem neked a Kálvin téri helyzetet, minden maradt a régiben, taxik mehetnek. Remélem megnyugodtál:-))

Héllo-héllo:-))))) Várj már egy kicsit:-DDDDDD Azt kérdezed, hogy itt én most mire gondolok, majd már lassan a sortüzet is emlegeted, mint az én ötletem:-O))))))) Nem, türelem. Tudod, amikor az ember nyakig áll a fekáliába, akkor már ne idegeskedjen azon, hogy piszkos lesz a cipője:-))) Semmi sztrájk, semmi tüntetés!!! Először kovácsolni kell egy egységet. El kell dönteni, hogy mit szeretnénk!!! Mivel 5 ezren vagyunk, így szerintem 5001-et szeretnénk. Na ebből kell formálni 1, azaz egy célt!!! Utána jöhet a következő lépés! Addig ez az egész úgy nézne ki, mint az értelmileg hátrányos gyerekek hétvégéje. Felsorakoznak az erdő szélén és a tanárnő bejelenti, hogy most pedig kirándulni fognak. Mire a gyerekek hangosan kiabálni kezdenek örömükben, és mind a harmincan elindulnak különböző irányban. Na, ezek a gyerekek attól a pillanattól már nem kirándulni fognak, hanem eltévedni, de azt nagyon:-)))) Gondolom értitek mire célzok:-)