Köszi a választ:-)) Érdekes, de sok kollégától hallom (és látom), hogy az évek múlásával, hogy hagyott alább benne a vágy, hogy úgy taxizon, ahogy azt maga is elvárná ellenkező esetben.

No igen. Sok olyan dolog ki van élezve, ami nem is lenne annyira fontos, és pár dolog, ami szerintem lényeges lenne valahogy nem nyom annyit a mérleg nyelvén. Én azért a központban dolgozókat nem minősíteném ilyen keményen. Halhatóan van, aki érti a dolgát és csak azon múlik, hogy mennyire pörög ő maga is, hogy miként dolgoznak a keze alá. Mostanában többször belefutok a nappalos szolgálatba és van ott egy hölgy (sajna a nevekkel hadilábon állok), aki kifejezetten jó, megkockáztatom még azt is, hogy az én mércém szerint kifejezetten a profizmus jellemzi a munkáját. Amikor őt hallom a csövön miután kezdésnél bekapcsolom az URH-t már egyfajta nyugalom fog el. Ígérem, kiderítem a nevét, azt majd lehet köpködni rám:-)))) Az utolsó mondatodhoz szeretnék annyit hozzáfűzni ( De mi is, mert hagyjuk.), hogy abban tökéletesen igazad van, hogy a cégek (!) semmivel sem engednek meg maguknak többet, mint amit mi taxisok megengedünk. De mielőtt nagyon belelovalod magad az esetleges változtatásba, sosem szabad elfelejteni, hogy az csak egységesen minden cégre vonatkozhat. Amíg nincs egységes, minden céget azonosan érintő összefogás, addig ez az állapot fog megmaradni. Viszont, és sajnos itt kell kitérnem magunkra, a taxisokra, először magunk között kellene némi rendet vágni. Elmesélek gyorsan két megtörtént sztorit, ami nálunk történt. Úgy esik az eső, hogy már aggódtam, nem fogok tudni továbbhaladni az utassal, hiszen a leggyorsabb fokozaton sem vitte megnyugtatóan az ablaktörlő. Ekkor a diszi dob egy címet: - Kérnék XVII. kerület XY utca egy dohányzó autót, aki elvisz egy közepes méretű kutyát! Gondolom az egyértelmű, hogy ilyen esőben nem lehet még minimálisan sem lenyitni az ablakot, hogy a kedves dohányozni tudjon. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy volt már részetek ázott kutya szállításban. Őrület!!! Olyan szaga van egy ilyen kutyának, hogy utána 1 napig nem tudtam dolgozni. ( még régebben a saját kutyámat kellett dokihoz vinni, innen a tapasztalat). Na gondoltam magamban, erre az utasra ott virrad: - Kérném 5 perccel…10 perccel…15 perccel…15-20 perccel…időajánlattal. Ekkor történt olyan, amire nem tettem volna fel pénzt. Beesik egy prütty. - Kedves én 25 perccel innen a Keletiből megpróbálnám, ha megvár az utas. Azt hittem nem hallok jól, mivel előtte nem tudta eladni a VII. kerületi címeket sem. Természetesen az utas megvárta, mivel egy kocsma volt, így addig legfeljebb ivott még egy sört… A következő sztori több oldalról is tanulságos. Pár napja történt, talán még páran emlékeztek is rá. A diszi kér egy Csepelt. Senki sem jelentkezett rá, pedig előrendelésről volt szó. Végül az egyik kolléga bejelzett, hogy ő ’45-re nem biztos, hogy odaér, de maximum 5 perc késéssel megpróbálná. - Indulj meg, visszahívom az utaskát. Pár perc eltelik, mire a diszi visszaszól. - Nyugodtan mehetsz, mondták neki, hogy lehetséges 5 perc késés. - Rendben, már a nulláson megyek, mint a távirat, szerintem oda is érek időben. Ez eddig egy szokványos sztori, de itt jött a csavar. Érkezik egy prütty. - Igen XY?! - Kedves, hova kért autót? - Csepelre. - Ja rendben, mert azt hittem valamelyik környező településre, mert pont Monoron vagyok, de akkor elnézést. - Semmi gond. Na és ekkor jön az újabb kolléga bejelzése: Prütty. - Igen Xy kolléga?! - Csepelre kértél autót? - Igen. - Hova? - XY utca, 45-ös előke. - De jó, én meg itt ülök tőle 5 percre és nem hallottam. - Kolléga, maga odaérne 45-re? - Persze, hiszen addig van még 12 perc és én jó ha 5 percre vagyok a címtől. Közben az a kolléga, aki ezerrel rombolt a címre próbált közbeszólni, de mindig összebeszéltek. Majd az egyik etikás is beszállt a beszélgetésbe, pontosabban akkor, amikor a diszi a Csepelen lévő srácnak akarta kiadni a címet, de ebből kerekedett egy kisebb vita a diszi és a 2 kolléga között. - Jól csinálja a diszpécser, a közelebbi kollégának kell odaadni a címet. - Köszönöm – fogadta a segítséget a diszi az etikástól – akkor mondanám az XY kollégának a címet. Csepel XY utca 8 és 45-ös előke. Kérném a másik kollégát értse meg, az utasérdek az első szempont. (csak tudnám ehhez miért nem ragaszkodnak annyira, amikor az utcán odasétál valaki és megkérdezi: Maga jött Kovács névre? Mit teszel ilyenkor? Ha olyan nemérdekel engem a világ beállítottságú vagy, akkor odalöksz egy NEM szót és haladsz a dolgodra, vagy várod tovább a saját utasod. Ha van benned még valami abból, ami minden taxisban megtalálható az elején, akkor megpróbálsz segíteni. - Mondja 1014! - Kedves, volt ide és ide rendelés ilyen és ilyen néven? - Ez a Buda csatorna, a reklama Délen van, kérem ott kérdezze. Zutty, áttekerek Délre és bejelzek…semmi…ismét…semmi…kicsit intenzívebben…- Pillanat, vonalban vagyok. Közben eltelt már vagy 3-4 perc, miközben az utas, akinek az érdekeit figyelembe kell venni, ott tipródik mellettem és értetlen szemekkel bámul be az autómba. Várok 2 percet, mire valaki bejelez…szerencsés, mert azonnal megszólítják…és elkezdi a mondandóját…jó hosszan, minden részletet feltárva a diszi előtt…nekem meg a hajam hullik. - Igen, rögtön itt az autója drága – hazudom az utasnak és már robogok is a dolgomra. Nem próbálkozom tovább. De így vagyok azzal is, ha megkérnek rendeljek. - Sajnos nem tudok beszólni, rossz a rádióm, legyen kedves telefonálni. Na ez sem az miatt van, mert akkora bunkó vagyok, hanem mert ezt is csak a Délicsatornán tehetem meg, ami lehet azonnal sikerül, de lehet kell hozzá vagy 5 perc. 5 perc a rendelés, mire kijön Budán a cím még vagy 5 perc, és a kollégának is kell 5-10 perc mire odaér. Az annyi mint 15-20 perc, mire megérkezik a taxi az utasnak. Szerintetek megvárja? Nagy többségében nem, hiszen addig jön másik kocsi és azt leinti. Vagyis, én görcsölök, idegeskedek, majd a végén a kolléga engem szid, hogy minek rendelem, ha nem várom meg….na azért kedves kollégám, mert közben megérkezett az én utasom, és indulnom kell vele a dolgunkra, nem tudunk még 5-10 percet várni…és nem biztos, hogy én tehetek erről. Inkább nem rendelek. Na kanyarodjunk vissza a megkezdett sztorihoz. Megkapta a másik kolléga a Csepeli címet, mire emberünk, aki először vette fel a címet azonnal etikást kér. Megy is át vele az, aki előtte megoldotta a Gordiuszi csomót. - Jött át etikás? - Jöttem, de kérlek ne is kezd el. Az utas érdekeit kell nézni, és amennyiben van közelebb autó, azt kell küldeni. - Na jó, de én már felvettem a címet, már megtettem vagy 5 kilométert, erre elveszitek tőlem a címet?!!!!! - Kértelek, hogy ne hisztizz, különben is veled mostanában elég sok gond van. Itt kissé megnöveltem a klímám teljesítményét, hogy hűtse rendesen a halántékom:-)))) Na de milyen az élet, ha valami nagyon nagy igazságtalanság történik, akkor azért ő kiegyenlíti a számlát. Óra 47-kor a diszi kétségbeesett hangon kezd keresni egy nagyon gyors autót Csepel XY-on utcába. Felkapom a fejem és kissé felhangosítom az URH-m, mivel arról a címről van szó, amivel az előbb szenvedtek. - Valaki gyorsan odaérne? Ekkor jön egy prütty, egy olyan kollégától, aki eddig nem szerepelt a sztoriban. - XY kolléga, mikorra érnél oda. Nem baj ha kicsit késel (mondja ezt 47-kor), mert 5 perc késést, már jeleztünk az utasnak, így türelmesen vár, de mennyit késel még? - Szerintem 4-5 perc és ott leszek. - Jaj de jó, akkor kérlek menj Csepel…és mondd meg az utasnak, elnézést, de azt az autót, ami ment volna érte, összetörték. Na igen, az élet már csak ilyen, néha akkor is igazságot szolgáltat, amikor arra nem kéri senki…bár azt nem tudom, hogy mit kívánt az a kolléga, aki már 5 kilométert rágurult a címre, majd az utas érdekeire való hivatkozással visszavették tőle a lehetőséget. Erre írtam azt az elején, hogy lehetséges, hogy van gond bent (hol nincs???), lehetséges, hogy sok dolog néha arra ingerel, hogy felálljak a kocsiban menet közben, de egyik sem közelíti meg azt, amit mi magunk tudunk csinálni. Így a rendrakást először magunk között kellene kezdeni és ha ezzel megvagyunk, akkor már egységes nézetekkel, azonos kívánalmakkal, sikerülhet megreformálni azt, amivel még gondunk van. Na de addig… Még befejezésként annyit, hogy ha messziről gurulsz vissza, vagy esetleg nem is dolgozol, de autóban vagy, kérlek hallgasd a reklama csatornát!!! Sok mindent meg fogsz érteni, hogy néha a diszik miért vannak az őrület szélén, mert amit ott közülünk egyesek alakítani tudnak, azt normális ember ép ésszel nem vészeli át:-))))

Azok eddig is figyelték, de a taxikat engedték, mivel ott volt (van) a kiegészítő tábla…tényleg jó lenne tutira tudni, mert utassal (vagy címre pörkölve) ciki lesz azonosulni az új fejleményekkel..

Ilyen ínséges időket élünk és még válogat…nézze meg az ember:-)))

16.26-kor szálltak be hozzám, és 21.15-re értem vissza Pestre. …és nem kerestem a 6 ezret, hanem csak bevételeztem. A többi stimmel:-)))

Nemkar, te azért mész a címre, mert szépen megkérnek, vagy azért, mert pénzt mentél ki keresni?.-) Különben meg mindegy:-) Nem vagyunk egyformák. Engem különben is a hidegrázás kap el, amikor beül valaki az autómba és azonnal letegez, mint a pajtását…és csak azért, mert ő adja nekem a lét… - Szia, ne kapcsolj órát (ugye milyen szépen kér) és kicsit sietnék. Ekkor jön az, hogy: - Jó estét! Milyen névre rendelte az autót? :-)))) Na léptem aludni:-) Sziasztok!

Egyik sem!!! ÉN szeretném eldönteni, hogy melyik címre megyek és arra nyomok is. Engem egy motiváció hajt a címre, és az a brifkóm vastagsága. Ha esetleg elegendő papír van benne, akkor felőlem énekelhetne is a diszi, sőt, rímekben is szavalhatna, az sem érdekelne, nem ösztönözne a melóra és nem indulnék meg a címre. Munkára serkentő hangsúly....nemkar, ne akassz ismét hasba:-DDDDDDD

Szerintem a nézetkülönbség abból adódik köztünk, hogy amíg te élvezettel mész ki az utcára, addig engem csak a kényszer lök oda. Így neked van kedved tegeződni, nekem meg totál megfelel a magázódás komor hangulata. NEM?:-)

Már neharagudj, hogy kekeckedem, de mitől érzed úgy, hogy tegeződve csak jópofizni lehet, és ha magázódom, akkor az már egy beszűkült állapot?

Délután kezdtem, a csúcsban. 11 órát voltam kint….ölég volt mára:-)