Ez is szükségeltetik a tapasztaláshoz:-)) Én ma ismét tapasztaltam:-) Előzmény: A fiam eltörte a kezét, kapott gipszet rá, ma kellett menni vissza, hogy lecseréljék másik formára. Amikor gipszelték a kezét, akkor a rengeteg kérdésével és fecsegésével (kitől örökölhette…) picit kiborította a gipszmestert. Történés: Ülünk a váróban és azon agyalok, hogy mivel tudnám rávenni a gyereket arra, hogy kivételesen bírjon ki 15 percet, hogy nem kérdez és beszél folyamatosan. - Szeretnél fagyit? – lógattam be a mézesmadzagot. - Persze!!! – csillant meg a szeme. - Figyelj, egyezzünk meg. Amennyiben a gipszelőben nem szólalsz meg, akkor veszek neked egy 3 gombócos fagyit. Amennyiszer megszólalsz tudd, hogy mindig buksz egy gombócot. Rendben? - Rendben! Elégedetten ültem tovább, várva hogy behívjanak minket, miközben a feleségemre nézve nyugtáztam, hogy : na látod, érteni kell csak a gyerekek nyelvén és máris nem lesz itt gond. Józsi bácsi – így hívják a gipszelőt (először más volt) – egy igen nagydumás ember, és mint kiderült, imád trécselni munkaközben. - Szia Ricsi – üdvözölte a fiam, amikor beléptünk. Semmi reakció rá. A fiam meg sem mukkant. - Na mutasd azt a gipszes kezed. Hallom szeretnél spéci színes gipszet, igaz ez? – haverkodott Józsi bácsi tovább. A fiam csak egyet biccentett, de közben félve rám nézett, hogy ez miatt nem-e ugrott az egyik gombóc. Én kezdtem kellemetlenül érezni magam, a feleségem meg mosolyogni, hiszen ő tudta, hogy a fiunk miért ül összezárt fogsorral. Józsi bácsi kicsit meglepődött a hallgatáson, de nem olyan fából faragták, aki könnyen feladja a haverkodást. - Szereted a focit Ricsi? Láttam, hogy a fiam a kínok kínját éli meg, mivel imádja a foci minden formáját. De kitartott, nem válaszolt. - Milyen drukker vagy Ricsike? – bombázta őt kérdéseivel tovább Józsi bácsi. Fiam ült csendben, és már nem is nézett semerre, szerintem elterelte a gondolatait, nehogy kitörjön belőle a beszélhetnék. - Milyen csendes egy kisfiú vagy – szögezte le Józsi bácsi, miközben leguggolt a szekrénye elé. Már nagyon szívesen visszacsináltam volna az egészet, és próbáltam menteni a menthetőt, de egyértelmű volt, hogy emberünk nem velünk szeretett volna kommunikálni, hanem a kis betegével. - Milyen színű legyen a gipszed? Zöld vagy kék? – kérdezte, miközben ott guggolt a szekrénye előtt. – Na? – sürgette kicsit a fiam, miközben a térde úgy recsegett, hogy az már nekem fájt. – Válaszolj kérlek, mert nem tudok sokáig így maradni. Közben a feleségem biztatta a fiam, hogy mondja szépen, de ő rám nézett, és egy kukkot sem szólt. - Az igazság az – kezdtem bele a magyarázkodásba, de Józsi bácsi eddig bírta. - Akkor kéket kapsz – zárta rövidre a témát, majd kissé nyögdécselve felegyenesedett. Na mondom, most dől ki a bili, mivel a fiam kedvenc színe a zöld. De semmi! Igaz, láttam nagyon szenved, de férfiasan állta a sarat. Még vagy 15 percig tartott a gipszelés, és pár bólintáson kívül nem volt többre hajlandó a gyerek. Baromi ciki volt számomra. Mondjuk némileg vigasztalt az, amikor mind a ketten élvezettel nyalogattuk a 3-3 gombócos fagylaltunkat:-))))…megszenvedtünk érte:-)

Zoli, egyem a szíved, fogalmazz már egyértelműbben, mert néha igen bután tudok kinézni a fejemből egy-egy írásod után:-)))) Hol? Milyen háttér?:-))

Lehet, hogy az Antikát is kétfelé szakították??:-)))

Front color...front az van:-)) font jó uram:-)))

Biztos vagy benne, hogy ha tudná a Zoli, akkor változna a véleménye?:-))))

Akkor sem teljesen szép dolog ilyent leírni, de ezt tudod te is. Lehet sokkal úriemberebb módon is sokkal genyóbb lenni:-)

Témától függetlenül, mivel nem ismerem a részleteket, így megítélni sem tudom, hogy miről van szó, de ezt hívják úgy, hogy: A citromfagyi visszanyalt:-)

Az orcácskáját porcocskára szednéd?:-)))

Persze, tudod, ha kell segítek. Zsófi helyett nem hoznád kivételesen a feleséged? Mert ezek az alkalmi barátnőid mind olyan nagyétkűek, hogy nekünk alig marad:-(((

Sokszor nem voltál vasazni:-) Ez messze nem színesfém:-)))