Ádám, a taxi az egy munkaeszköz, napi használatban. A droidnak, aki bérli az autót, mindenkép kiesés, és még szerencséje van, ha talál másik kiadó autót 2-3 napon belül. Az sem ritka, hogy ilyenkor „pihi” van 1-2 hétre. Annak, aki meg kiadja az autót, igaz hogy fizet a biztosító…valamilyen szinten, bár nekem nagyon rossz tapasztalatom van a biztosítókkal /amíg nem kötsz szerződést velük, addig nagyon kedves leendő ügyfél vagy, majd utána fizess, vagy véged, ha meg baj van, akkor meg bűnözővé válsz azonnal, aki az ő kis pénzüket akarja kicsalni), de az biztos, hogy pluszba még a zsebedbe kell nyúlni, hogy megcsináltasd az autót, na meg neki sem fizeti senki sem a kiesett napokat. Szóval a taxis, legyen droid, vagy droid tartó, jól nem jár.

Hmmm...igen...részben, de ne hidd, hogy ez /zsebileg/ kevésbé fáj:-(

Juniort, rommá törték!!!

10 perc és kint vagyok, akkor bekapcsolom, ok?

:-DDDDDDDDDD Látom mindenkinek volt ilyen kedvenc kirakó helye:-)))

Én anno, egy krízis miatt, a ’90-es évek elején kezdtem el rövid ideig taxizni, feketén. Első fuvaromra mindig is emlékezni fogok:-) Kisebbik bátyám kihozott nekem valami kocsi kiadótól egy Warburgot és azzal nyomultam. Bérleti díja napi 800(!!!) forint volt. XIII. kerület, Dózsa György út, Volga szálló előtti droszt. Kitaláltuk, hogy álljak be a bratyó elé, és amikor jön majd az utas, és ha majd olyan címet mond be, ami nekem nem megy, akkor szólok neki, hogy egy pillanat, hátra futok a bátyámhoz és ő majd irányba tesz. Ő sem taxizott régóta, de 4 hónapos tapasztalatával már rutinosnak számított a szememben:-) Szépen be is álltam a drosztra és vártam életem első kanyarját. Szerintem nem tudott volna az utas olyan címet mondani, amit tudtam volna, olyan szinten voltam lámpalázas. Fogytak előlem az autók és én mindig irigykedve néztem az előttem lévőt, hogy milyen normális arcok szállnak be hozzá. Fiatal srác, kis csaj, megértő hölgy stb…stb… Na előre kerültem treffes lettem. Folyt a tenyeremről a víz, tekergettem rendesen a nyakam, paráztam ezerrel. Egyszer csak a hotel ajtajában feltűnik 2 házaspár, nagyon kiöltözve, nagyon komolyak és ami még nagyobb baj volt, nagyon Németek. A prehenzi dájcs kérdésre sápadtan ráztam a neint. Sebaj, majd csak tudom hova megyünk, hiszen még Alaszkáról is volt nálam térkép, nagyon felkészültem. OPERA bite. Jézusom, hol az opera? Mondom, ha a lakcímem mondják be, akkor is annyira görcsöltem, hogy szerintem azt sem tudtam volna hirtelenjében. Áj moment plíííz – mondtam – és már ugrottam is ki a kocsiból. - Hova akarnak menni? – kérdezte humanoid térképem, egyben édes vérem, anyum kedvenc fiacskája, akit Isten igen kevés ésszel áldott meg. - Opera… - …és nem tudod hol az Opera? - Nem bazz, de most nekem ne ezzel gyere, hanem mondd hova menjek. - Mész a Vácin és amikor beérsz a Nyugatiba, akkor felmész a felüljáróra és annak a tetejéről már látni fogod a nagy kupolás épületet. Nagyon boldogan szálltam be a taximba, és elengedtem a döbbent turisták felé egy megnyugtató mosolyt, majd döccenve elindultam áldozataimmal a …Bazilika felé. Idétlen bátyám is annyira izgult miattam, hogy persze hogy rossz instrukciókat adott meg. Robogok a németjeimmel a Bajcsyn, majd dobtam egy rutinos jobbost velük a Bazilikánál és meg is álltam a főbejáratánál. Az utasaim elhallgattak, ránéztek az épületre, majd az elől ülő férfi rám nézett és aszonta: - ÁÁÁááá Bazilika SŐŐŐŐN!!! Mi vaaan?? – néztem ki döbbenten a főbejárat feletti írásra. Anyám most segíts, ez nem az Opera:-( Azonnal tudtam, hogy baj van, de azért mosolyogtam egyet és mutogattam nekik hevesen a taxióra által mutatott összeget, de azt sem bántam volna, ha nem fizetnek semmit, csak kiszállnak. De nem szálltak, hanem az ürge rázendített: - Opera, nein Bazilika. - ÁÁÁÁÁÁÁÁááááááá – tettem a meglepetett – Opera, oké, no problématika. Majd elindultam valamerre. Azt tudtam, hogy nagyot nem tévedhetett a bátyám, szóval valahol a környéken kell lennie annak a rohadt Operának. Már másodszor mentem el a parlament előtt és éreztem, hogy lassan bebukok, amikor is kitévedtem a Roosevelt térre és megpillantottam a Dorottya utca elején (akkoriban még) kihelyezett zsák utca táblát. Egy életveszélyes mozdulattal berántottam jobbra, a zsák utcába a jó öreg Warburgot, majd a mostani magas fekvőrendőrnél megálltam és az utasaim felé fordultam, hihetetlen maga biztonsággal: - Strassze kaput, Ti most séta (ezt mutattam is ujjacskáimmal is) és ván strassze rájt, na és ott Opera. Megdöbbentő, de megértették amit mondani szerettem volna:-))) Kifizettek, majd elindultak előre, én meg előadtam életem leggyorsabb tolatását.

Nagyon necces :-)))

Én kérek elnézést!!!:-DDDDD

Gringo, igéretemhez híven, elkészült a cikk. Újra van tanulócsoport a Főtaxinál

Vér és Veríték!