Mivel most ebben a topikban osztjuk az észt, ezért ide írom ezt a pár sort. Nem tudom, hogy a régiek, illetve az újak mennyire tudják, illetve emlékeznek, de mi anno az indexen kezdtük ezt az egész taxizással kapcsolatos észosztást. Anno azon a lapon Bbetyár volt jelen és tomajer. Bbetyár mindig jókat derült kettőnk csatározásain….hogy érthető legyen, én és tomajer ütköztünk meg mindig. Nem kis túlzással állíthatom, hogy egymás idegeire mentünk. Aztán teltek a hetek, hónapok, évek és rájöttünk, hogy nem érdemes egymásnak menni, mivel sikerült egymást annyira kiismerni, hogy tudjuk mind a ketten, hogy mi a másik gyenge pontja és egy-egy ilyen kakaskodásnál előszeretettel „ütöttük” ott egymást. A másik ok az volt, hogy közben meg is ismertük a másikat és sok dologban megváltozott az egymásról kialakított képünk….vagy negatívan, vagy pozitívan. Mivel tudtuk magunkról is, hogy mi az, amit a másik alkalmazni fog ellenünk, ha csatározásra kerül a sor, ezért azokat a lehetőségeket kivettük a másik kezéből. Gondolom eddig érthető vagyok. Ezidáig egy dologgal nem tudtam leszámolni és ezt tomajer nagyon jól tudta. Tudta, hogy mi az a gyenge pontom, amit ha eltalál, akkor a falat fejelem tehetetlen dühömben. Nem is hagyta egyszer sem ki, hogy ne éljen ezzel a lehetőséggel. Gondolom azzal nem árulok el titkot, hogy köztünk a lap megszületése óta folyik emailben a magánbeszélgetés, mind a lappal, mind az egyéni megmozdulásokkal kapcsolatosan. Ilyenkor a szokványos dolgokon kívül folyik egymás gyepálása, bár mióta a politika nem jelenik meg ezen a lapon, azóta csak kisebb viharok kavarodnak fel…néha-néha. Itt most egy másik fonalvégről kezdeném el gombolyítani a történetet, hogy totál képben legyetek. Nekem az írás nagyon fontos, fontos, mert kikapcsol, fontos mert amit az ember nem tud szóban eszközölni, azt írásban sokkal könnyebben megteszi. Mind a jót, mind a rosszat. Nálam legalábbis így van. Főleg, akkor folyamodok ehhez a módszerhez, ha feszült vagyok. Ilyenkor születnek a hosszabb hozzászólások, a blog, cikk bejegyzések. Gondolom ez sem jellemhiba, mert jobb mintha a pohárhoz nyúlnék. Én legalábbis így gondolom. Visszakanyarodnék, az előző fonal folytatásához. Aki ismer, vagy csak párszor beszélgetett velem, és nem csak a taxizásról, hanem esetleg egy mélyebb diskurzusba és belemélyedtünk, az nagyon jól tudja, hogy nekem egy dolog a fontos és az nem más, mint a családom. A gyerekek és a feleségem. Semmi sem számít nekem, mindent elvehetnek tőlem, de őket nem! Július elején elmentünk a Katával egy bőrgyógyászati szűrésre, ahol az onkológus doktornő olyat mondott, amitől az összes vér kiszállt a lábamból. Nagyon rossz idegállapotban ültem le a monitorom mögé és érzékeny voltam minden külső ingerre. Ekkor történt, hogy ismét sikerült Tamással összeugranunk nagyon csúnyán emailben. Én a Kata miatt voltam ideg, ő meg a kocsija vizsgáztatása, műszaki állapota miatt. Ahogy anno Tamással megjegyeztük, nincs addig semmi baj, amíg kettőnk közül az egyikünk észnél van, mert akkor nem tör ki a botrány. Na ez ebben az esetben nem így történt. …és mint azt a legelején mondtam, mind a ketten tudjuk a másik gyenge pontját, amivel azonnal a pulzusszámát 200 körülire tudjuk vinni. Tamás vesszőparipája nem más, mint hogy engem csak egy dolog foglalkoztat és az a „népszerűségem”. Hogy magamat jobb fényben tűntessem fel, hogy a hallotaxit velem kössék össze, hogy én legyek a itt a császár. Ezzel mindig sikerült feldühítenie. Nem kicsit, nagyon. Hogy ezt komolyan gondolja-e, vagy csak idegesíteni akar vele, nem tudom a mai napig, de nagyon rosszul esik. Idéznék az egyik emailből, az utólagos engedelmeddel Tamás: [b][i] Tényleg úgy tűnik, hogy semmi nem érdekel, csak a saját "népszerűséged" Sőt, mintha nem is az érdekelne, csak az, hogy azt bebizonyítsd, itt te vagy a császár!!! [/i][/b] Ez egy kiragadott részlet, ami csak engem tüntet fel negatívan, ezért vettem a bátorságot, hogy megosszam veletek. Sosem tennék olyat, amit tett egyszer még az indexen a Tomi, hogy egy teljes magán beszélgetésünket nyilvánosságra hozta. Bevallom őszintén, hogy amikor ezt az emailt elolvastam, akkor majdnem kivágtam az egész gépem a szemétbe, pedig nem szokásom a tombolás. S mivel egyébként is felfokozott állapotban voltam, így szándékosan (igen, elismerem, még akkor is, ha ez aljas dolog volt tőlem) nekiálltam a rombolásnak. Nektek mentem, minősíthetetlen stílusban írtam és vágtam mindenkit, aki elém került. Élvezettel és elégedettséggel figyeltem, amint egymás után kezdtek engem nem bírni. Igen, tettem mindezt azért, hogy tomajernek bebizonyítsam, nem érdekel az általa emlegetett „népszerűség”. Közben teltek a napok, és szerencsére megjött a szövettan eredménye és az negatív lett. Viszont elindult itt a lapon egy folyamat, amit igazából elég nehéz volt kezelni. Tomajertől pedig nem felejtettem el mindig rákérdezni, hogy még mindig az e a véleménye, hogy engem érdekel a „népszerűség”? Tettem ezt az elején méregből, majd a végén már csak vicces formában. Persze, hogy viccesen, mivel közben az ok, ami ezt kiváltotta belőlem, megszűnt. Itt véget is érne a sztori, ha közben nem alakult volna ki egy érdekes jelenség. Ez a lap, olyan mint maga az élet. Erre jöttem rá….tudom, nem nagy felfedezés, csak azért élesen érintett. Hogy mire célzok, utalok itt? Olyanok jöttek itt nekem a lapon, akikről álmomba sem gondoltam, hogy több éves ismeretség, haverság után, egy-egy negatív megnyilvánulás felejteti mindazt, amit előtte tett, írt, mondott a másik. …és ettől a pillanattól kezdve, már tomajer szerepe lényegtelenné vált. Elkezdődött egy másik történet. Egy Csumi besértődött rám, akivel a család összejárt…miért??? Egy rossz megszólalásom miatt. Egy Neve senki megszakított velem mindenfajta kommunikálást, és feltételhez kötötte annak lehetőségét, hogy újra megtiszteljen hozzám intézett szavaival…tette mindezt 9 évi ismeretség után, minek előtte egy rossz szót sem hallhatott senki sem tőlem, ami őt érintette volna. Főleg, hogy egy olyan inget vett magára, amit nem is neki címeztem. Sorolhatnám, de talán ez a két eset volt a legmellbevágóbb. Az, hogy a hontalan nicken írogató kedves olvasó, emailben megfenyegetett, Garamszegi Miklóssal, az lényegtelen, mert ő (tudtommal), mint valós személy nem jelent nekem semmit, hiszen csak egy nick, nem tudok embert párosítani mellé, így szerepe számomra jelentéktelen. Félreértés elkerülése végett, nem az jelentéktelen, aki ezzel a nickkel írogatott, hanem maga a nick. Attus és szega is folytatott már velem privát beszélgetést, tudhatnák, tudniuk kellett volna, hogy én nem ilyen vagyok, de ennek nem adták a jelét. Semmi gond, hiszen gazdagon tettem azért, hogy most nehezteljenek rám, hiszen szándékosan vontam magamra a haragjukat. Bizonyítani akartam Tamásnak, hogy nincs igaza, és egy életre beléfojtani ezeket a vádakat. Hogy helyesen cselekedtem-e? NEM!!! Tudom, hogy nem, hiszen mások érzelmeivel játszani nem szabad. Sokat agyaltam ma éjszaka, hogy ezt az egészet leírjam-e, vagy hagyjam a fenébe és várjam meg, amíg lecsillapodnak a kedélyek. De úgy éreztem, hogy az a korrekt, ha tudatom veletek, hogy ilyen szemét voltam. Pontosan önmagam miatt, hiszen pontosan akkor lenne a Tamásnak igaza, ha ezeket a tényeket elhallgattam volna előletek. Természetesen magától értendő, hogy mindezekért elnézést kérek. Viszont volt ennek az egész dolognak erkölcsi győzelme is. Itt van Bao, őt például egy pillanatra sem tudtam megtéveszteni, mert mindig átlátott rajtam és nem ugrott a beírásaimra. Vagy nem értette a viselkedésem, vagy nem érdekelte, ezt nem tudom, nem tudhatom. Aki szintén kellemes meglepetést okozott, az Anyuka volt. Tegnap ő is belefutott a dolgokba, de nem reagálta le az én már-már durva beírásaimat, hanem kommunikálni próbált velem. Félreismertem, elismerem. Apuka is kapott, de ő is megőrizte hidegvérét és inkább poénkodva csípett vissza. Akinél viszont buktam a dolgot, akiről azt hittem, hogy ugrani fog és nem tette, az nem más, mint Bbetyár, pedig ha nem is feltűnően, de „húzogattam az oroszlán bajszát”. Na most vagy azért nem vette a lapot, mert ismer, vagy baromira nem érdekelte…ahogy Ő fogalmaz: A sas nem megy légyre”! …vagy valami hasonló. Na, és ami a lényeg. Szerettem volna ezt az egészet tisztázni, főleg, hogy most már 888-as nick is úgy érezte, hogy be kell szállnia a csapatmunkába, és az utáljuk csogut mozgalom élharcosaként szerepelni. Végig vigyáztam arra, hogy túlságosan nem bántsak meg senkit, sőt, ha úgy éreztem, hogy túllőttem a célon, akkor azt emailben, vagy sms-ben próbáltam korrigálni. Hogy ennek az egésznek volt-e értelme? Nem tudom, nem hiszem. Abban biztos vagyok, hogy ha nem ijeszt úgy meg az orvos, akkor ez az egész nem történt volna meg, de ez már csak találgatás, magyarázkodás, hiszen lezajlott dologról beszélek. Jaaa és tomajerre már nem haragszom, sőt, talán nem is haragudtam, csak egyszer és mindenkorra véget akartam vetni annak a többéves évődésének, rossz beidegződésének, hogy ha én valamit teszek, akkor az a „népszerűség” miatt van. Mert ez szerintem egy nagy hülyeség!!! Na és akkor még egyszer: Elnézést kérek mindenkitől, azoktól akiket itt osztottam, azoktól, akiket priviben, és azoktól is, akik nem írnak, csak felidegesítettem a visszatetsző viselkedésemmel. Ne haragudjatok, bocsánat!!!

Most visszagondoltam gyorsan az elmúlt két napra és felmerült bennem egy kérdés: Hozzád meg ki szólt?

Jól van na, csak így jött le…de ha nem, akkor nem:-))

Kövezzetek meg.. Itt a soha vissza nem térő alkalom:-) A résztvevők 5 ezer forintos részvételi díjat kötelesek megfizetni, amiből szerintem rendezni tudjuk az ország adósságát:-))

Igazad van, semmin:-)

Nem véletlen, hogy nem képviselek senkit, és semmit, mivel tisztában vagyok vele, hogy alkalmatlan vagyok rá. Bár mások is ennyire tisztában lennének a képességeikkel, akik képviselnek, meg érdekeket védenek...:-)

Nem-nem, dehogy is, ezt ennek nevezik, ha valaki nem tud a hosszabb írásokkal megküzdeni. Ez nem szégyen, ez egy betegség. Ezért kell egy cikk elejére helyezni a figyelemfelkeltő szöveget, mert így kényszert érez az alany arra, hogy megküzdjön a többi oldallal.

Ezt úgy értetted, hogy funkcionális analfabéták? Hmmm…ez eddig fel sem merült bennem.

Az a baj, hogy ők ezt vitának veszik, én meg csak sima véleményütköztetésnek, amin az ember nem sértődik meg, hiszen így fejlesztjük egymás látókörét. Viszont ha csak bólogatunk, akkor azzal beszűkül még ez a kicsi világ is.

[i][b]Hiába veritek a nyálatok,vesztek össze,itt megint a politika jön! Ha a rendszer más lenne,az életünk is szebb lehetne...[/i][/b] Sajnos nagyon igazad van!! Azt meg azért megfontolhatnád,hogy ennyien nem értenek veled egyet! Már megszoktam, csak ők viselik rosszul, hogy az idő mindig engem igazol:-)) Igaz Apuka?:-)