Anno, azokban a régi szép időkben, szerintem mi sokkal fantáziadúsabbak voltunk, amikor telefon betyárkodtunk. Akkoriban még nem volt telefonszám kijelzés, nem volt semmi, olyan nyers volt a piac. Már javában lezajlott pár ilyen betelefonálós műsor és terjedőben voltak a különböző kereskedelmi csatornák. Szóval a köztudat már meg volt dolgozva. Kisebb iszogatás után beindult a fantáziánk és rákattantunk a telefonra: 1, Keress egy vidéki telefonszámokat tartalmazó könyvet (magánszám legyen) 2, Komolyság és ünnepélyes, olyan bulis műsorvezetős stílust vegyél fel. Tárcsázz és jöhet a baromkodás: - Hallo…hallo…szép jó estét kívánok uram. Szecsenák Balázzsal beszélek? - Ő ő igen, Szecsenék Balázs vagyok! - Tisztelt uram, Karsanekker Tibor vagyok. Gondolom látta már ön is az RTL klubbon műsorunk, ahol sok szerencsés nyertes jutott hozzá a többmilliós nyereményéhez. - Ő ő ő persze, az asszonnyal rendszeresen nézzük (közben a telefon kagylóját letakarva üvölt kifelé valahova az asszonynak: Margiiiiiiiit gyere gyorsan, Karpater van a vonalban) - Uram, mint ahogy tudja, önök lehetnek a hónap nyertesei, de ehhez pár kérdésre felelniük kell. - Persze, persze, mondhassa (Margiiiiiiiiit, gyere mert fejbe b@szlak!) - Vannak-e az udvarban állatok? - Vannak persze, ő hát egy egész állatkert van itt. (közben beérkezett Margit, akit gyorsba felvilágosít pár szóban a férje) - Háááát csirke vagy kakas van-e? - Van hát, minden tojótól kezdve minden. - Uraaam, ön máris 1 millió forint leendő nyertese…ha sikeresen vesz két akadályt! Jöhet az első feladat. - Jöhet…jöhet… - Egy dalt kell elénekelnie…esetleg ott van maga mellett a kedves felesége? - Itt itt… - Jó, ő is segíthet magának. Figyel Balázs? Készen áll? - Figyelek, figyelek, figyelek… - Akkor mondok pár sort egy nagyon híres magyar népdalból, amennyiben tudják folytatni énekelve, akkor már szinte a zsebükben érezhetik az 1 millió forintos nyereményt!! - Modhassa! - Oké Balázs, figyeljen: Én elmentem a vásárba… - Tudjuk, tudjuk… - Akkoooooor énekeljék gyorsan!!! Ilyenkor olyan zenei élményben lehetett részünk, hogy szerintem már ezért érdemes volt megszületni… Amikor hallottuk, hogy lassan kimerül a kórus, akkor folytattuk: - Balááááááázs, önök mér félig nyertek is!!! - Jaaaajjj de jóóóó… - Már csak egy feladat van hátra. - Mondhassa, figyelünk. - Egy kakast kellene rávenni a kukorékolásra ééééééééés maguké az 1 milliós havi főnyeremény!!! - Ő ő ő a kakas az udvaron van… - Sebaj, adja át a telefont a kedves feleségének és hozza be a kakast, amint kukorékol egyet már önöké is az egymilliós főnyeremény!!!! - Hallo…hallooooo Margitka vagyok, az uram kirohant a baromfiudvarra… - Ön kilát oda a telefontól? - Igeeeen, pillanat, jó hosszú a zsinór. - Látja Balázst Margitka? - Igen látom, már kergeti a kakast. - Margitka, ééés mire fogják költeni ezt a rengeteg pénzt, ha sikerül megkukoréltatni a kakast? - Ó, hááát így hirtelen…hááát nem is tudom…talán bevakoljuk a házat, meg veszünk még disznyót is… - Hol tartunk Margitka, megvan már a kakas? - Már lassan megvan…már mindjárt megvan… - Jó-jó, csak siessünk, mert sajnos már csak 3 percük van a feladat teljesítésére…szóljon Balázsnak, hogy siessen… - Rendben… Itt általában nagy ordibálás volt hallható, Margitka kiengedte a tüdeje összes levegőjét… - Jön már…hozza a kakast… - Rendben…Balázs itt van Nagy lihegés, zihálás… - Itt vagyok, itt a kakas, mit kell most csinálni? - Meg kell kukorékoltatnia és maguké az 1 millió forint!!! Itt általában olyan hangok voltak hallhatók, amik bőven kimerítik az állatkínzás fogalmát…vérmérsékletünktől függőtt, hogy meddig mentünk el…de általában mindig ott lett vége a dolognak, hogy vagy elröhögtük a hangok miatt magunkat, vagy sajna lejárt a "játékidő":-))) Hogy gonoszság volt? Igen! De olyan jó volt, és különösebb kárt senkinek sem okoztunk:-))) Kicsit összehoztuk a családokat, mert minden vetélkedő kicsit összekovácsolja az embereket:-)))

Érdekes, több ilyet is megnéztem anno (meg ezt is itt), de még megmosolyogtatni sem sikerült nekik. Persze ettől még lehet jó...

Ma kifejezetten jókat írt szega kolléga! Látszik hogy ragadt rá valami rólam:-))

Mert az ember hajlamos beleképzelni magát az adott szituációba és mivel taxisok vagyunk (túlnyomó többségben) és nem motorosok, így úgy érezzük, hogy a kolléga oldaláról jobban áll nekünk a zászló, hiszen bármikor mi is hibázhatunk...erre attól a pillanattól esélyünk van, ahogy beülünk a bal1-be. Pont erre írtam azt reggel, hogy neked a legrosszabb, mert te mind a két oldalon vagy...

Feltételes módban írtam, a legrosszabb esetet figyelembevéve...hogy még akkor is részvétet érzünk iránta, semmi olyan nincs ebben, ami vádaskodás...de azért értem, hogy mire figyelmeztetsz és igazad van!

Hááát azt nem mondhatjuk, hogy nem gondoltál ránk:-)))

Sikerüljön...kadét:-)

Szabad ember! Látom a jövőt... Füred 2008.. Fox úr és marokba! :-D

Mielőtt megkérdezik, hogy milyen állásra?:-)

Ha ezt Attus elolvassa, szerintem kiesik a fotelból:-DDD