A mai délután folyamán, kollégánk rendelésre ment a Róbert Károly kőrúti OMV kúthoz.
Az utasok már ott várták. A kapott névre nem tudtak érdemben reagálni, mert állításuk szerint a kút személyzete rendelte nekik az autót. Az egyik frissen meggyújtott cigarettával akart beszállni, de határozott kérésre eldobta. Első pillanattól kezdve feszült volt a hangulat, az utasok határozottan kellemetlenül viselkedtek.
Közben folyamatosan ellenőrzésekről, vám és apeh kommandóról, ma este még ellenőrzendő helyekről beszélgettek. Kollégánk mosolygott rajtuk magában, mert nem feltételezte, hogy ilyen állapotban bármely hivatal alkalmazottai hivatalos minőségben lennének, és bármilyen ellenőrzést folytatnának, folytathatnának.
Az eredetileg megadott úticél, a Fészek klub volt, de közben folyamatosan lebegtették, hogy ténylegesen akkor hova is mennek. A hátul ülő telefonálgatott, mindenféle kollégáknak, parancsnoknak (a szerep szerint ő volt a vámos) De a beszélgetések, sokat látott kollégánk számára kamunak tűntek. Közben az elölülő bratyizott, kezet fogott, és arról beszélt, hogy ő milyen rendes, és nem akar mindenkit „megszívatni” mint a többiek. Például taxisunk is milyen rendes ember, miért kéne megbüntetni. A hátul ülő, ezalatt morgott, hogy ezt mégsem kéne, és hogy a törvényeket be kell tartani, a szabály az szabály, és aki megérdemli azt meg kell büntetni. Ezen látványosan összevitatkoztak, mint a „jórendőr-rosszrendőr” felállásban illik.
A Körút Podmaiczky sarkán, az apehos, hirtelen azt mondta, hogy forduljanak be jobbra, és ott álljanak meg, mert ott vannak a kollégák.
Kollégánk így is tett. Rutinosan a Jókai sarkán tutizó taxisok elé parkolt.
És itt kezdődött a kálvária. Mint kiderült, az elöl ülő tényleg valamilyen APEH alkalmazott volt, mert elővett egy igazolványt, és azzal hadonászott. Sajnos a rajta szereplő nevet nem tudta elolvasni, de a fénykép minden kétséget kizáróan az utas képe volt.
Természetesen kinyomtatta a nyugtát, és a kedves utas kezébe adta. A hátul őlő előre jött, kinyitotta az első ajtót, és nagyon komolyan szigorúan mindketten elkezdték tanulmányozni a nyugta tartalmát. Pénz még nem került elő. Nagy komolykodva ellenőrizték, a rendszámot, és tovább játszották az agyukat.
A következő kérdésük, a „szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása” volt, amire kollégánknál elszakad a cérna. Mivel ő azt sem tudja mi ez, biztos nem kell magánál hordania. Felemelte a hangját, és minden ellenőrzés előtt követelte a fuvardíjat. Ami még mindig nem akart előkerülni. Erre az volt a reakció, hogy „hívjon taxisokat, ők hívnak vámosokat” kollégánk mondta, hogy neki nem kell hívnia, mert azok itt vannak körülöttük. (hisz ekkor már elég sok kolléga figyelte érdeklődve az eseményeket) Amikor a kedves utasok ezt a tényt konstatálták, nagy nehezen csak előkerült némi pénz. Igen nehezen de apránként csak ki tudta szedegetni a kezéből.
Közben az APEH-os (most már nagy betűvel, hisz sajnos tényleg az volt) többször felszólította, hogy nézzen a szemébe, és higgye el, hogy eljárást fog ellene indítani. Eddig nem akarta „megszívatni” de most már meg fogja.
Kollégánk erre mélyen a szemébe nézve megnyugtatta, hogy csak nyugodtan, de nem itt és nem most. Most ki fog szállni az autóból.
Így történt.