Naná, hogy szétszedtem. Vesztemre.
Alighogy hozzányúltam, úgy széthullott, mint az a puzzle összerakó játék... Zutty. Szanaszét az autóban az óra, apró darabokban, rugók, csavarok, gombok repültek jobbra-balra.
Mit mondjak? Néhány napos taxis voltam. Már a börtönben láttam magam, vasraverve. Sikkasztás, bitófa!
Most mi lesz? Fogtam egy taxit, bevitettem magam a garázsba. Szerencsémre ott találtam az egyik gengsztert, a nevét inkább nem mondom. Egyébként ő ma már nem taxizik, a mentőnél dolgozik, bár ha jól tudom, másodállásban azért még mezítlábas.
Mondom neki: - Haver, segíts! Ott hever az órám széthullva a kocsim szőnyegén.
Elmentünk az órásműhelybe, öt kilóért kijött az órásgyerek a helyszínre és összerakta a műszert. Utána szépen, türelmesen megmutatta, miként kell szétszedni. Az öt kilóért hallgatott, mint a sír. Persze, ma már drágább a tarifa, akkor még egy kiló kenyér is csak háromhatvan volt.
Azóta, persze már egyedül is boldogulok a taxiórával...

LESZERELÉS

Éjjel két óra felé érdemes lelassítani a Magisztrál diszkó előtt. Normális külsejű fiatalember integet. Megállok, de már bánom. Szinte beesik a kocsiba. „Mátyásföld..." dörmögi. Köszönhetett volna. Hát, akkor jöjjön a nevelés. Mélyen a szemébe nézek (nem valami felüdítő) és köszönök. - Jó estét kívánok!
Nicsak! Zavarba jön. De néma marad, majd sértődöt-szúrósan visszabámul. Szúrósan? Agresszíven! No, sebaj, amíg itt a gázspray a lábamnál. Úristen! Hiszen kölcsönadtam...
Vagy két percig csendben utaztunk. Egyszer csak megszólal:
- Van egy eladó rugóskésem. Nem veszel?
Csak meg ne mutassa. Még képes ki is próbálja. Mégse vegyek zsákbamacskát. Csak nehogy észrevegye, hogy beszartam. Elő a pókerarc.
- Ugyan már. Nem kell a te késed, nekem annál sokkal jobb van.
Ez hat.
- Mégis milyen?
- Figyelj ide. Ha te azt megtudod, akkor már csak rosszul járhatsz.
Elcsendesedik. Ha tudná, hogy én vagyok az idegesebb. Mindenesetre kiakasztom a biztonsági övet.
- Tudod mit? Itt végzünk - mondja. - Álljunk meg. Mennyi lesz?
- Hatvankét forint.
- Itt egy kiló. Ne haragudj, nincs több pénz nálam.


(LE)BUKÓSISAK

Délután négy óra tájban már csúcsforgalom van. Az Emkénél int le egy csinos hölgy. - Nagyon sietek kérem. Budára.
Megyek a Rákóczi úton, mint a meszes. Első lámpa, narancssárga, kicsit piros... Áttépek. Jön a második lámpa, az már nagyon piros. Az előbb is sikerült... A harmadik?
Hát ez már lehetetlen. Keresztbe hömpölyög a kocsisor. Meg kell állni. Hű, de meleg van. Kitámasztom a könyökömet a letekert ablakon.
- Köszönöm, hogy siet - mondja kedvesen az utas.
Még ki se mondja, hármat kopog valaki a tetőn. Kinézek, ott áll egy motorosrendőr. Hanyag eleganciával feltolja a bukósisak rostélyát és szinte unott tárgyilagossággal szól:
- Százhússzal jöttél a belvárosban. Átmentél két piroson. Adj egy százast...
Leizzadok. Kiveszek a pénztárcámból egy kilót, odanyújtom.
- Kösz - mondja és bólint, mire lecsapódik a sisakrostély, ő pedig elrobog.

• A könyv fóruma: Mikor ébren vannak a patkányok

• Mesél a Pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi