A hajnal

2006.07.12.

Mesél a pesti taxi
Hajnal felé fokozatosan csöndesedtek el a részegek. Akinek volt rá ereje, az hazatért, mások viszont padokon vagy parkokban húzódtak meg. Mint egy érces hangú kakas sivított bele a hajnalba a droszt telefonja. Kora tavasztól késő őszig a virágosok vették igénybe ebben az időpontban a taxit.

Kidolgozott munkáskezű emberek vitték portékájukat a piacra. Aztán bejöttek a hajnali vonatok, és egymás után érkeztek a Pest környéki falvakból a parasztemberek, hogy megtermelt áruikat eladják. Húsz kilogrammonként kellett volna behúzni a csomagpótdíjat, amelynek mértéke l Ft 60 fillér volt. Burgonyából négy-öt zsákot is felraktunk a kis Moszkvicsra. Az utasok már előre mondták, hogy ne húzzuk be a csomagdíjat, mert ők úgy is kifizetik. Hát hogy is mondjam? Afféle kecske-káposzta alapon általában a dukált mennyiség felét húztam be.
Amikor ,megjelent a rendelet, hogy leszerelik a tetőrácsot, szinte pánik ütött ki köztünk. Nem csoda, mert a pakkos utasok többnyire meghálálták pluszmunkánkat. A cipelést mindig külön honorálták. Én meg jó erőben voltam (már akkor is) és szerettem azokat a fuvarokat, ahol volt egy kis kajak meló.
Hajnalban minden megváltozott. A sok részeg után szinte megfoghatatlan volt számomra, hogy azért vannak józan emberek is. Orvosok és szülőanyák siettek a kórházakba, sok bőröndös utas a pályaudvarokhoz, a hajnalban kezdők a munkahelyekre. Végeztem és siettem haza, hogy pihenjek, hogy eddzek. De voltak sokan, akik a Kukorica vagy Postakürt Vendéglőbe mentek. Itt mindig különös szeretet övezte a taxisokat. Nem lehet ezen csodálkozni, hiszen átlagon felül jattoltak!

Tovább>

Folytatjuk...

 

 


 



E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?