Formába lendül Mogyoród

2006.08.03.

Tegnap még csak lézengtek a vendégek Mogyoródon a vigalmi negyed sátrai előtt. A jegypénztáraknál sem tolongtak, és kellemesen szunyókáltak a kemping kapujában a taxisok, miközben a kerítés mögött csupán a második sátor felállításán munkálkodott három fiatal.
Népszava Online - 2006. augusztus 3. Szendrei Lőrinc

Akadnak, akik reménykednek, hogy a hétvégi eseményre többen látogatnak ki, mint a tavalyi futamra, de a többség aggódik.
Miki - olvasom a nevet a finn zászlóval díszített sapkán, ami jobban billeg, mint a gazdája. Ő már jól van. Széles vigyorral üvölti a világba, kinek is drukkol, aztán csókot dob az ősi testvériség jegyében. Ilyen vendégből látnának szívesen több tízezret a hétvégén Mogyoródon - derül ki hamarosan.

"Tavaly, a futam előtti csütörtökön már délben alig lehetett helyet kapni a büfésátrak előtti asztaloknál" - emlékezik vissza az egyik árus, miközben katonás rendbe sorakoztatja a különféle márkájú sörös dobozokat a pulton. Aztán folytatja az aggódást. Attól tart, az idén nemhogy a minimális nyereséget sem könyvelheti el, fél a veszteségtől.

Na, mindjárt megesik a szívem - mormogom magamban. A sörökért ugyanis dobozonként ötszáz forintot kér, mindegy, hogy a neves nyugati márkát, avagy a németek szemében fapadosnak számító magyart kínálja. Próbát teszek a szomszédban is: hogyé’ ad egy pohár sört - bökök a csapra. Méghogy pohár? - néz rám szinte rémülten. Errefelé ez nem szokás. Itt a korsó az alapmértékegység. Na, jó velem most kivételt tesznek, ötszázért megkaphatom, amit másnak hétszázért adnak. De az lenne igazán jó, ha rögtön kérnék valami rövidet is. Unicum, Vilmos körte, barack, egységáron egy ezres négy cent - tukmálja, mint aki a legjobbat akarja nekem.

Inkább az étlapot böngészem. Lecsós pulyka, csülök, rántott hús, adagonként egy ezres. Hozzá egy kis sült krumpli ötszáz, a saláta hatszáz.

Kinéznek a sátor alól. Mi vagyok én? Adóellenőr, tiszti orvos, rendőr? - érzem a szúrós tekintetekből a kérdést. Mivel egyik sem szeretnék lenni, inkább felfedem magamat.

"Na, akkor azt írja meg!..." - csapnak rögtön a panaszáradatba. Felemlegetik a boldog békeidőket, amikor még ezresért is elsózhatták a hamburgert, és hajnal négykor is újabb hordót kellett csapolni a mulatozó németeknek. Ma már? Ugyan, vége a varázslatnak, vége a "kaszálásnak". Arról nem is beszélve, hogy a kereskedőknek több gondjuk van a papírok, pecsétek, engedélyek beszerzésével, mint az árusítással - fejezik be a panasznapot.

A taxist félálomból ébresztem. Azonnal kínálkozik, kilencezer hatszázért azonnal indulhatunk a Belvárosba. Hogy ez sok? Ugyan már! Üljön föl a helikopterre, ha gyorsabbat akar, és fizessen huszonötezret - kapok egy jó tanácsot. Maradok. Inkább beszélgetünk. Ő is panaszkodik. Teletűzdelték a környéket megállni tilos táblákkal. Csak a parkolóban teheti ki az utast, ahol viszont a néhány másodpercért is elkérik az ötvenest. A rendőrök büntetnek, hiába van kidekorálva az utas VIP-kártyákkal, ha kocsinak nincs engedélye, nem mehet a fönntartott úton. Az viszont rejtély, egyesek hogyan jutnak be az akkreditációs zónába is.

Ferrari-zászlós, stuttgarti rendszámú autó robog végig az úton. Schumi! Schumi! Schumi! - üvöltenek a benne ülő fiatalok. Ők nagyon bíznak benne, hogy a hétszeres bajnok Mogyoródon is jelentőset farag a hátrányából Alonsoval szemben.

Többen kételkednek. Eddig minden évben találtak valami magyarázatot, miért érkeztek kevesebben a vártnál. A bennfentesek már gyártják az idei indokokat: csak egy hét szünet lesz a német és a magyar nagydíj között, a Margitszigeten zajlik az úszók Eb-je, Németországban atlétikai viadal indul, és egyébként sem nagy szám már Schumi.

A falu közepén majdnem elkészült az EU-s támogatásból finanszírozott park. Úgy tervezték, hogy a futamra befejezik a patak partjának kiépítését, és elrendezik a parkot is. Ehelyett földgépek, traktorok, markolók forgolódnak a körforgalomban. Kupacokban vár beépítésre a díszburkolat. Talán augusztus 20-ra a helyükre kerülnek.

A környéken sok ház kapuján tábla hirdeti: Zimmer frei.

Lényegesen kevesebben kerestek az idén szállást Mogyoródon - tudom meg a sarki kocsmában. Pedig igazán baráti áron, általában 25 euroért kap egy vendég tiszta ágyat és reggelit.

Várjuk ki a végét! - szól közbe egy derülátó hang. Panaszkodunk, panaszkodunk, nekünk semmi nem elég, aztán amikor elvonul a cirkusz, máris várjuk a következő esztendőt.


Szendrei Lőrinc