A kormány és a nép a helyén van

2008.10.25.

Fasizmus – marxizmus – taxizmus
19 évvel ezelőtt kezdődött a TAXISBLOKÁD

Sokan látták úgy: a várt és igényelt fogyasztói paradicsomból nekünk csak a kígyó jutott. Alma nélkül. Arra, hogy a Rákóczi úton ugyanolyan legyen a választék, mint a Mariahilfer Strassén (idézek egy korabeli reményt), nem volt esély. Az elégedetlenség hirtelen formát talált és kitört. Az események pedig „kiragyogtattak” néhány tehetséges arcot, valamint rákényszerítettek bennünket bizonyos tanulságok levonására. Ezekből a legfontosabb, máig aktuális: tárgyalni kell, tárgyalni és tárgyalni! (Aki megnézi Bokor Péter Blokád című háromrészes dokumentumfilmjét az M2 műsorán, maga is megláthatja.) BÖLCS ISTVÁN élményei és emlékei.

Hogyan kezdődött?

Túl voltunk a szabad választásokon, a kormány a helyén volt. A szovjet hadsereg is – még itt állomásozott, a nagy ideiglenességben. Mi meg húzódtunk volna Európához. Antall miniszterelnök e napok során kórházban.

1990. október 25-én a kormány a benzin árát 65 százalékkal megemelte. Noha aznap délelőtt azt nyilatkozta: NEM LESZ ÁREMELÉS. A szokásos 30 napi tartalék helyett csak pár napra való lötyögött a tartályokban olajból, benzinből. A kuvaiti háború megdrágította a piacot. A Szovjetunióból a Barátság vezetéken a korábban rend szerint megérkező olaj csak csöpögött. A kormány úgy érezte: kényszerhelyzetben van. (Tegyük hozzá: a gazdasági kérdéseknél fontosabbnak tartották a képviselők annak eldöntését, hogy koronás vagy Kossuth-címerünk legyen-e, s melyik jeles dátumot tüntessük ki a nemzet ünnepeként. Ideológiában akart erős lenni a kormány, a szimbolikus politizálásban. Másra tán nem is nagyon volt képes.)

A baj abból származott, hogy nemcsak a kormány érezte magát kényszerhelyzetben, de „a nép” is. A 32 százalékos inflációt a benzin árának fölverése rövid úton 36 százalékosra emelte volna. A szocializmus alapjainak felszedése sokak elbocsátásával járt. Megnőtt a külső munkanélküliség. (A belső – tudjuk – a szocializmus tünete volt: gyárudvar-söprögetés minimálbérért.) És az sem volt tán túl szerencsés, hogy az üzemanyagválság örvén a kormány a maga pénzügyi helyzetét is szanálni kívánta. Amint az egyik éltárgyaló, Palotás János képviselő, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke kimutatta: az emelésnek csak a felét követelte ki a piac. A másik fele adó volt. Segítség a kincstárnak. („Nyomjuk le a torkukon, jól jön az még...”)

Gyalog át az Erzsébet hídon
Fotó: 168 Óra archív
Gyalog át az Erzsébet hídon  Foto:168 óra archív

                                                

 Csakhogy éppen ez „a nép”, amely elveszítette a munkáját, szenvedett a harmincszázalékos inflációtól, és kétségbeesésében „kényszervállalkozott” (Budapesten húszezer taxis mellett ötezer feketefuvaros is működött, több mint New Yorkban!), epedve várta, hogy a Rákóczi útra is ideérjen a Mariahilfer Strasse, nos, ez „a nép” nem akarta tudomásul venni sem a piacot, sem a harácsot.

(Lehet, megütköznek, hogy a taxisokat – ha idézőjelek közt is, ha csak néhány bekezdésnyire is – azonosítom „a néppel”. Az utca hangulata inkább mellettük szólt, a vidéké is, az utóbb készült felmérések túlnyomó lakossági támogatottságot mutattak. Az első bekezdésben említett társadalmi elégedetlenséget ezekben a napokban a legjellemzőbben ők fejezték ki.)

Lecsőcselékezték őket


Ma már tudjuk: lehetett volna befékezni a lejtőn. Horváth Pál, a Rádiótaxi elnöke a Hősök terén gyülekezettekkel elment a Parlamenthez. Siklós Csaba közlekedési miniszter csak a lépcsőn volt hajlandó őket fogadni, és könnyű kézzel, ostobán lecsőcselékezte őket. Mert „csürhével nem tárgyal”. Mondta a Magyar Köztársaság minisztere, aki méghozzá képviselője is egy olyan pártnak, amely nevében a demokrata és a fórum szavakat hordja. Ezen a délutánon láthatóan hiába. (Később Siklós azt magyarázta Horváthnak: neki „akkor így kellett képviselnie a kormányt”. Magyarán: nem pillanatnyi indiszpozíció, hörcsögkór a magyarázat, hanem meggyőződés, hit. Csoda-e, hogy aztán 1994-ben a pöffeszkedő MDF akkorát esett?)

Beállt elébb a Lánchíd, aztán a többi. A taxisok sokan voltak, szolidárisak is a bajban, CB rádiók révén szervezhetők, s amúgy sem kalandkerülők, ha éppen úgy hozza... (Akkor még zömmel Ladák, Moszkvicsok, Wartburgok, Daciák volánjánál.) Nem örültek Siklós miniszter szavainak. Ahogy az áremelésnek sem.

Nem vetették be a rendőröket

Másnap a kormány úgy döntött: minden törvényes eszközzel megtisztítja az utcákat. A feszültség nőtt. Számosan tartottak attól, hogy buldózerrel a Dunába lökik a gépkocsikat, a sofőröket elviszik. (Sok még a régi reflex.) És noha a BM Forradalmi Rendőri Ezred már összevonva, gépkocsikon várta a parancsot a Váci úton, Vörösmarti Mihály ezredes elhárította az érdeklődő taxisokat. Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány viszont – újságírói kérdésre – kijelentette: nem veti be a rendőröket. (Ezzel eloszlatta a polgárháborús félelmet, és kettétörte karrierjét.) Lehet, megkönnyítette állásfoglalását, hogy korabeli szakvélemény szerint ez a rendőrség nem is tudott élőerőt, tömeget oszlatni. (Proletárdiktatúra ide, proletárdiktatúra oda – nem volt rá kiképezve.)

Sztrájkolók a Szabadság hídon
MTI-fotó
Sztrájkolók a Szabadság hídon  MTI Fotó

A katonaság bevetését a köztársaság elnöke, a hadsereg főparancsnoka nyilatkozatban tiltotta meg. A taxisok vele is tárgyaltak. Horváth Pál elmondja: Göncz Árpád leültette őket, s javasolta: szakmai tárgyalások során keressenek megoldást. Vigyenek magukkal profikat. Így került az Érdekegyeztető Tanács asztalához a szakszervezetis Nagy Sándor, a VOSZ-elnök Palotás.


A jobboldal másképp látta. Puccsot kiáltottak, és ellendemonstrációt vezettek Lezsák képviselő és Gyarmati Dezső szervezésében. „Fasizmus – marxizmus – taxizmus” – skandálták, mutogatták nagy találékonyan. A Szózatot éneklő tömeg felett, az ablakban ott imbolygott V betűt mutogatva Horváth Balázs belügyminiszter, helyettes kormányfő. Derekát – jól láthatjuk a felvételen – egy biztosító ölelte, mellette Balsai miniszter szemüvege villogott.

A köznép inkább élvezte a csendet a fővárosban. Az Erzsébet híd aszfaltján asztalt, széket állítottak, pikniknek, sétatérnek adott helyet a napsütésben a flaszter. Sokan kaptak kerékpárra, de az említett film dokumentumképein még lovasokat is látunk. Minden olyan szokatlan volt, oldott, laza. Mint egy szabad happeningen.

Az SZDSZ nyakába akarták varrni


S bár a kormány és kapcsolt részei mindent elkövettek, hogy a blokád kezdeményezését az SZDSZ nyakába varrják – annál is könnyebben, mert a szabad demokraták fanjai gyakran voltak láthatók a „fronton”: teát osztottak, zsíros deszkát vittek. A blokádolók Tamás Gáspár Miklóst még meg is szónokoltatták. (Azt mondta: kérem, így nem lehet kormányt dönteni.) Ma minden dokumentum arról szól: nem párt csinálta a felfordulást, hanem egy szabad szájú lány az Aero taxinál. Ő mozgósította a barátait azzal a szabad szájával. Ő hívta össze őket csütörtök délután a Hősök terére.

A többi már történelem. És a folytatások nem voltak ily szelídek.

 

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók

 


 


Közösségi kapcsolatok

 
 
 
 
 
 
 

Dugófigyelő

2020.06.05.
www.utv.hu

Utoljára feltöltött képek

Linkcsere

4Dimenzió Fixshuttle
Taxi 314
Szentendre
Rókalyuk
Tokio 170
Rádió Taxi
Szeged
Új Taxi
Tatabánya
 
Eurotravel   TAXI 3000   
Sziget taxi TaxiCentrum
Pannon Volán
Taxi, Pécs
MB Vip Service
taxi.lap.hu