Megéri ma taxisnak lenni?

2009.05.19.

De jó kérdés! :-)
Nincs munkája? Menjen taxisnak! Számtalanszor hangzott el ez a mondat a rendszerváltás környékén a munkaügyi központokban, és volt, aki meg is fogadta a tanácsot. Sokan persze a szerelem és a szabadságérzet miatt választották ezt a hivatást, amiből bizony ma már egyre nehezebb rendesen megélni, a belépési költségek pedig sokkal magasabbak, mint anno. Megéri belevágni?

Alaposan átalakult a taxipiac a 90-es évek eleje óta, és ez nem csak az árakban tükröződik. Az idősebbek által jól ismert Wunderbaum illatú Zsigulikat illetve Dacikat, Wartburgokat már hiába keresné bárki is a budapesti utcákon. Az autópark alaposan átalakult, ma a fővárosi taxik minősége gond nélkül állja a versenyt bármelyik nyugati nagyvárossal – csakhogy ennek komoly költségei vannak.

Kell egy jó autó

Néhány éve a komolyabb fővárosi taxicégekhez kizárólag felső, vagy felső-középkategóriás autókkal lehet bejutni, ami taxisberkekben az úgynevezett A és B kategóriát jelenti. Ennek oka a megrendelőkért folytatott minőségi harcban keresendő, hiszen az árak tekintetében többé-kevésbé hasonló a szabályozás a nagy fővárosi fuvarozó válllatoknál. Alap, hogy az autó nem lehet kicsi, nem lehet háromajtós, nem lehet túl öreg és rossz állapotú – vagyis az olcsón beszerezhető modellek nem igazán jelentenek belépőt a taxisok világába. A jobb cégeknél már a Skoda Octavia is éppen hogy alsó határesetnek számít.

Az autót azonban nem adják ingyen, azt finanszírozni kell, sőt, egy idő után majd cserélni is, mivel 10 éves autókkal sem igen lehet már talpon maradni a piacon az elitebb társaságoknál. Ez annyit jelent, hogy mindjárt indulásként felmerül az autó törlesztőrészlete, mint fix költség, a beugró, valamint a taxizáshoz szükséges eszközök beszerzése és felszerelése (taxióra, navigáció, rádió). Tudni kell azt is, hogy taxiüzemre más biztosítási feltételek vonatkoznak, ezért sok esetben alsó hangon is havonta 70-80.000 forintba kerül az autónak csak a fenntartása.

Ismerni a várost és résen lenni

Az azonban, hogy van egy autónk, ami alkalmas taxizásra, nem jelenti azt, hogy lesznek utasok is. Társaságon kívül (úgynevezett mezitlábasként) lehet ugyan próbálkozni Budapesten, csak nem feltétlenül érdemes, ugyanis a jobb drosztokra nem éppen könnyű bejutni, a kevésbé frekventáltakon meg nem kifejezetten érdemes naphosszat ácsorogni. Magánzóként viszont aligha fog reggeltől-estig csörögni a telefont, így ha bevételre is szükség van, nem árt belépni egy társasághoz, ahol azonban a címözönért, valamint a felségjelzések viseléséért tagdíjat kell fizetni, ami a nagyobb cégeknél kb. 60.000 forint.

Nem árt alaposan tisztában lenni a várossal sem, ami nem megy egyik napról a másikra. A GPS ugyan segít, ám a dugók kikerülésre még TMC-vel is csak korlátozottan alkalmas, márpedig ha az utas siet, elég kellemetlen azon gondolkodni, hogy vajon merre is van a repülőtér. Különösen azért fontos a helyismeret, mivel a címekre (a néhány, drosztokhoz rendelt utcacsoporton kívül) úgynevezett „nyomkodással” lehet jelentkezni, vagyis a rádión elhangzott fuvarajánlatot az viszi el, aki a leggyorsabban jelentkezik rá, és adott időn belül odaér. Hosszú perceket azon gondolkodni, hogy elérhető-e a cím, vagy nem, egyszerűen nincs idő. (De még másodpercek sem).

Mennyi a bevétel?

Az elérhető bevétel nagyságáról mélyen hallgatnak informátoraink, azonban ha a ritkán adódó vidéki vagy külföldi (jól jövedelmező) fuvarokat nem számítjuk, egy hozzávetőleges becslés készíthető. Tételezzük fel, hogy egy taxis társaságnál dolgozik, és naponta 10 órát tölt kint az utcán. Ha minden órában felvesz egy rendelést, ami mondjuk egy átlagosnak feltételezett 8 km-es utat jelent, akkor napi bevétele a piaci telefonos tarifát alkalmazva 10x8x220 Ft = 17600 Ft. Ehhez jön még az alapdíj, ami jellemzően 300 forint, ezt 8-al szorozva 2400 Ft-ot kapunk, vagyis egy nagyon durva számítás alapján egy nap 20.000 forint bevétel jöhet össze. (Ebben nincs repülőtéri transzfer sem). Heti 5 napos munkavégzés esetén ez pontosan 400.000 forint. Elsőre nem rossz, de érdemes megnézni a költségeket.

A céges tagdíj 60.000 forint, az autóra történő ráfordítás újabb 70.000 – ez máris 130.000 forint levonást jelent. Költeni kell rendszeres autómosásra, autóápolásra is, ez legyen mondjuk havi 10.000 forint. Előfordul, hogy egy-egy címről való lemaradás miatt büntetést kell fizetni, erre érdemes mondjuk 10.000-et tartalékolni. Eddig összejött 150.000 forint kiadás, pedig még nem is tankoltunk.

20 nap alatt a fenti példa alapján 20 x 10 x 8 kilométert tesz meg az autó csak fuvarban, ez 1600 km, ami kb. 3 tank benzint jelent városi fogyasztással számolva. Azonban ritka az az eset, hogy helyben adódik fuvar, ezért legalább 40% utas nélküli futást is számolni kell, ami hozzávetőlegesen még egy tank benzint jelent – ami összesen 50.000 forint.

Egy egyszerű kivonást végezve végeredménynek 200.000 forint jön ki, ami még mindig nem rossz, azonban ebből még adózni és járulékoz fizetni is kell, így már viszont nem olyan szép a képlet. Az összegek persze csak modellek, mindenkinél más és más, ám a heti 6-7 napban 12-14 órát dolgozó taxisokról szóló történeteket hallva egyre inkább úgy tűnik, sokan már csak szerelemből csinálják. Az öreg rókáknak lehet jól megy, de zölfülűként alaposan meg kell küzdeni a sikerért.



Forrás: