A bázis a nyócker Kisfaludy utcában található, ahol rögtön belefutottam az első próbába: parkoljunk! Nem egyszerű a feladat. Ahol szabad, ott fizetőautomata dekkol, nálam pedig természetesen apró nyista. :( Ezért aztán bevágódtam egy kényszervállakozóhoz a sarkon, aki abból tengődik, hogy a társasház udvarát kisajátította fizető parkolónak. Gondolom a lakók is beleegyeztek (írja alá muter, vagy elvesszük a protkóját, de hirtelen!). Egyébként az udvar is fullon volt. Amint befordultam az udvarra, rögtön kiugrott egy terepjáró mögül a rettentő parkolóőr! Régi kommandós lehetett, mert annak ellenére, hogy volt vagy 70 éves, úgy pattant elém a kék honvédségi macinaciban, hogy rögtön kapitulálni akartam. Miután megtaláltam ijedségtől elveszett hangomat, feltettem a nagy kérdést:
– Öregapám, letehetném a járgányt félórára?
– Persze fiam, ott hátul a furgon és a lépcső között!
Na ja. Sajna az öregúrnak baj lehetett már a szemével, mert behajtott tükrökkel is volt kb. 15 centim kimászni, a kocsi vége pedig belógott a csapásba vagy 70 centit. Ez már nem az én problémám – gondoltam –, mert kevés vakmerő ember akasztaná össze magát az áldott vonóhorgommal…
Szóval lelkesen bevágtattam a PÁV intézménybe, ahol aztán rögtön balra fel a lépcsőn található a jelentkezési irodazug. Előtte pedig a SOR. Reméltem, hogy mégis rossz irodához mentem, és itt csak banánt vagy szociális segélyt osztanak. De nem. :( Miközben álltam a sorban megfigyeltem, hogy rendkívül kíváncsi ügyintézők vannak, mert mindenkinek nekiszegezték a kérdést: miért kell a PÁV, milyen munkahelyre, a cégtől hoztak-e papírt, hogy kötelező?
Hajjaj, filóztam magamban, én kitől hozzak? Az egyik hölgyemény közben elkiáltotta magát, hogy aki csak érdeklődni ment, az ne álljon sorba. Állok tovább, mert én márpedig időpontért jöttem, nem fogok én még beszélgetni feleslegesen, mit képzel ez magáról? Szóval le is telt a dicső parkolóőrünknek beígért fél óra, mire bejutottam…
Lecsüccsenek az éltesebb korú hölgy elé, aztán belecsaptam a lecsóba:
– Csókolom, PÁV 2-re jöttem!
Mire ő nem jött zavarba, visszapasszolta a labdát:
– A csekket befizette?
Puff. Hááát, mivel még nem kaptam, ezért nehéz lett volna a feladat. Adott! Aztán közölte, hogy bemehettem volna, mert amíg nem jattolok, addig csak érdeklődnöm szabad… Itt gondoltam leborulok a lába elé, aztán megkérem ráncos kacsóit is, ha legalább egy nyamvadt időpontot ad, de rájöttem ez sem segített volna. :( Rajtam biztosan nem. ;) Nincs lóvé csekken befizetve, nincs időpont! Azért nem adom fel ilyen könnyen a dolgokat, nekiszegeztem a nagy kérdést:
– Hol a posta?
– Mester sarok.
Ok, most megyek lepárkálom a lét, utána kapok időpontot? Kapok. Ekkor már látta, hogy a pióca hozzám képest csücsöri víziló, ezért lesújtott:
– Mihez kéri a PÁV vizsgálatot?
– Taxizni fogok!
Aztán csoda történt, átadta a csekket, és nem kérdezett többet! Azon gondolkodom így utólag, hogy mintha a elkomorult volna, és talán valami olyasmi tekintete lett, mintha egy haldokló emberrel beszélne az utolsó perceiben. Remélem csak képzelődtem! :)
Gyaloglás a postára, befizetése 8610 Ft-nak, usgyi vissza.
Sorbanállás…

A képek illusztrációk

---

Bejutottam. Másik hölgy fogad, bizalomgerjesztő modorral. Olyan pitbullossal…
Kezdem ismét:
– Csókolom, PÁV 2-re szeretnék időpontot!
Csípőből tüzelt a drága:
– Csekket befizette?
Hatalmas stratégiai érzékkel kicsaptam elé a feladóvevényt:
– BE!
Nagyon hatásos lehettem, mert olyan arcot vágott, mint akit hátulról rúgtak tökön. ;)
Erre elővette a titkos tömegpusztító fegyvert:
– Miért kéri a vizsgálatot?
– Taxizni fogok – felelem.
Ez tényleg valamilyen Potteres varázsige lehet, mert ő sem kérdezett tovább, csak elővette az adatlapot. ;) Kitöltöttük… Csak arra nem voltak kíváncsiak, hogy kivel-mikor-hány percet…
Jogsi tüzetes átvizsgálása után kibökte:
– Kettes orvosi megvan?
– Hogyne – vettem elő a kalandosan kiérdemelt fecnimet.
Köszönte, eltette. Húha, csókolom, azt mikor teccen visszaszolgáltatni? Kell az okmányirodának is! Két példányt kellett adjon a doki, ezt ő iktatta, búcsúzzak tőle. :( Rögtön láttam rajta, hogy ragaszkodik az orvosimhoz, mint elvetemült holló a sajtjához, de hát én is bikfa hangú rókának számítok a tyúkólban!
Mondom néki:
– Egy példányt kaptam, maguknak nem jó a másolat?
– NEM!
– Az okmányirodának lemásolhatom?
– NEM, nekik is eredeti kell!
Lepattantam róla, mint Kótai az angolról… Figyeljenek oda a követőim, a dokitól 2 példány eredeti orvosi alkalmasságit kérjenek!!! Miután megadtam magam, mint tüzelő szuka télvíz idején, máris jöhetett az időpont egyeztetés.
– Két hét múlva, március 2.? – kapom a kérdést, rögtön további problémákat okozva nekem.
– Ööö, az pont nem jó, már betáblázódtam március 7-ig…a helyettesemet kell helyettesítenem, aki elkocogott családilag síelni...
Kissé megenyhülten nézett rám. Szerintem nem lehet mindennapos a számára sem, egy ekkora szerencsétlenséggel találkozni, mint én. :D
Fel is dobta kis gondolkodás után a magas labdát:
– Nagyon szeretné ezt a PÁV-ot?
– Persze! – vágtam rá.
Át is futott előttem a mozgókép, amint legelésző teheneket (és lepényeiket) kerülgetve szökkelek a napsütötte réten, kezemben egy hatalmas csokor pipaccsal (amilyen formában vagyok, az lehetett parlagfű is…), és boldogan dúdolászom, hogy PÁV-al csodálatos az élet, megtaláltam mindennek a legfőbb értelmét!
Valamit kiolvashatott a szememből, mert rám mosolygott (!), és kimondta a jövő hét hétfőt! Mondván van pici rés, ahová beférek. Wow, egy hetes időpont? Kezdtem morzsolgatni a könnycseppeket, meghatódtam. ;) Azért mégse örüljek annyira, hozzátette még, hogy reggel fél nyolcra. No, ezt már túlélem valahogy, legfeljebb vénásan adom magamnak a koffeint. :(
Megkaptam az idézésem, érzékeny búcsú, hálás pillarebegtetés, aztán sprint a kommandós papához! Fél óra parkolásból lett másfél, de abszolút nem okoztam neki lelkitörést, hálásan zsebregyűrte a lóvét. :) Bónuszként még beszélgetett velem a szomszédban történő ügyintézésről, a sorbanállásokról, a bürokráciáról. Fontos: ne adjatok sok jattot a parkolóőrnek, vagy vigyetek hidegélelmet magatokkal!!!


Most nézem, hogy ezt sikerült eléggé bő lére eresztenem, úgyhogy szerintem ennyi bőven elég egyszerre belőlem. Legközelebb már tényleg a PÁV történettel folytatom.
Még valami: amennyiben kérdésetek merülne fel a vesszőfutásommal kapcsolatban, kérdezzetek! Én pedig megpróbálok a nyitott kérdésekre válaszolni a folytatásban.

2006-03-05

Zaccmester

tovább>

A képek illusztrációk

 

• FÓRUM - Zaccmester taxiba száll

 

• Zaccmester taxiba száll 1. rész

 

• Olvasóink küldték

 

---