A taxis megpróbált leköpni, lökdösődni kezdett, üvöltött velünk...

2008.05.29.

Olvasói levél.
Tisztelt Főtaxi Rt., tisztelt Garamszegi Miklós Vezérigazgató Úr!
Sajnálatos esetünk volt tegnap este az Önök egyik sofőrével. Ezzel kapcsolatban szeretnék Önnek írni.


A Móricz Zsigmond körtérnél szerettünk volna szerény estebéddel, egy ún. old style hamburgerrel megörvendeztetni magunkat, mindezt biciklivel. Odagurultunk a hamburgeres büfé elé, majd elkezdtük lekötözni egy fához a biciklinket. Ekkor a fa mellett parkoló, EAL-125 - ös rendszámú, és t-01-010896 számú fehér taxi vezetője erélyesen kiszólt a volán mögül, hogy ne oda kössük a biciklinket. Indoklása szerint „kurvára zavarja” az utasait, és nem tudnak beszállni a bicikliktől a gépkocsiba.

Ekkor szóváltásba keveredtünk.

Azért kezdtünk el vitatkozni a sofőrrel, mert a biciklik kb. két méterre voltak az autótól, a kerékpárok és az autó között még volt egy ún. Demszky-bot is, amelytől valóban nem lehetett beszállni a gépkocsiba. Ám ez nem zavarta a vezetőt, annál inkább a biciklik, amelyek semmilyen módon nem korlátozták a taxi lehetséges utasait a beszállásban. Ráadásul a volán mögül ezt a sofőr remekül láthatta is.

A szóváltást először próbáltuk elviccelni, ill. a vezetőt megnyugtatni, aki erre egyre agresszívebben, egyre nagyobb hangerővel válaszolt, majd üvöltve, vörös fejjel kipattant a kocsiból és fenyegetőzni kezdett, hogy amennyiben nem visszük arrébb a kerékpárokat, összetöri őket, kilyukasztja a gumikat, stb., majd minősíthetetlen hangnemben, káromkodva küldött el bennünket a kurva anyánkba.


Miután közöltem vele, hogy nem tűröm ezt a hangnemet sem a barátnőmmel, sem magammal szemben, tovább káromkodott, a felmenőimet szidta, stb. Az üvöltésre a büfé vendégei az ablakhoz sereglettek, egy idő után az egész Móricz Zsigmond körtér bennünket bámult. Sőt, kiszálltak a mögötte parkoló taxisok is az autójukból és beszálltak az üvöltözésbe, hogy megvédjék „ártatlanul meghurcolt” kollégájukat.

A sofőr minden civilizált próbálkozásunkra egyre tovább üvöltött, káromkodott, fenyegetőzött, hol veréssel, hol a kerékpárok tönkretételével, így mi is elvesztettük béketűrésünket, először rendőrséggel hozakodtunk elő. Mivel ez sem ért semmit (várható volt… mire a rendőrség egyátalán kiér egy ilyen esethez…), hasonlóképpen megfenyegettük, hogy letörjük kezét-lábát, ha hozzá mer nyúlni a biciklikhez.

Ekkor a t-01-010896 számú sofőrjük megpróbált leköpni, lökdösődni kezdett, üvöltött velünk. Társai is üvöltöttek. Mikor megpróbáltuk nekik bebizonyítani, hogy a biciklik elhelyezése olyan messze van az autótól, hogy az ajtókat maximálisan kitárva, bármilyen testalkatú utazóvendég be tud szállni, az egyik taxis „vedd le a mocskos kezed a mások autójáról” felkiáltással jutalmazta próbálkozásunkat.

Egy idő után elegünk lett az atrocitásból, lekötöztük a bicikliket és otthagytuk őket.

Nyilvánvalóan a sofőr hangneme, felindulása oktalan és értelmetlen volt, az egész eset igazságtalansága és abszurditása annyira messzire ment, mint egy kafkai novella. Úgy gondolta, mivel ő az erősebb, neki van joga meghatározni, hova köthetjük a ki a bicikliket és hova nem.

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Kerestem az Önök internetes oldalán (fotaxi.hu) bármilyen elérhetőséget, nem találtam. Sőt, az etikai kódex, ill. az impresszum alatt is csak üres oldalakat láthat, aki oda kattint. Valahogy ilyen ez az egész magyar valóság: féloldalas. Az etika számít a legkevésbé, az erő a leginkább.

Bízunk benne, hogy legközelebb nem egy ilyen kollégáját „kapjuk ki”, ha Önöktől rendelünk taxit. Ha rendelünk egyátalán Önöktől ezek után…