A Gorkiji Autógyárban (Gorkovszkij Avtomobilnüj Zavod, GAZ) készített kocsi lekerekített formája megfelelt a korstílusnak. Hozzá hasonló volt az akkoriban gyártott Alfa Romeo, Ford Consul, Lancia, Mercedes, Rover, Studebaker Champion, Vanguard és Volkswagen is.

De állj! Ezek mégsem Pobedák, hanem Warszawák, mert amikor Gorkijban (régen és ma: Nyizsnyij Novgorod) elkezdték a szintén amerikai stílust másoló Volgák (emlékszünk még? szarvas ugrott előre a motorháztetőről, amíg föl nem nyársalt néhány járókelőt) gyártását, a licencet átadták a lengyeleknek. Ők megváltoztatták a hűtőrács formáját, rátették a saját jelvényüket, és országuk fővárosának nevét kölcsönözték neki. Negyedmillió példányt készítettek belőle 1958-tól a hetvenes évekig.
Az üzem nevének kezdőbetűi közismertek nálunk is: FSO. Azaz Fabryka Samochodów Osobowych, magyarán, Személyautógyár. Nincs mit csodálkozni, a Volkswagen például egyszerűen azt jelenti, Népautó. A FIAT meg Fabbrica Italiana Automobili Torino, azaz Torinói Olasz Autógyár. Még szerencse, hogy a karosszéria kialakításánál ennél azért több fantáziát árulnak el az autógyártók.

A taxisok örültek, mert a lengyelek sem spórolták ki a termékből a vasat, így különösen erős és elnyűhetetlen kocsival fuvarozhatták az utasokat.

Persze falta a benzint, de na és? – annak egy-két forintért mérték akkoriban literjét a taxistelepen lévő kútnál.
Habár az oldalára fordult ez a szerencsétlenül járt autó, lefogadhatjuk, hogy egy kis kalapálás és szerelgetés után még sokáig rótta a pesti aszfaltot és kockakövet.

Azért az furcsa a képen, hogy a szemből jött kocsi az utca bal oldalán van, a másik meg jobbra került. De ez nyilván a baleset miatt történhetett, hiszen Magyarország még jó húsz évvel korábban átállt az addigi bal oldali közlekedésről a jobbra hajts!-ra. Ezért figyeljünk inkább a rendszámra. A rendszerváltásig ez fehér alapon lévő, két fekete betűből és két-két – kötőjellel elválasztott – számból állt. A taxik táblája viszont fekete volt, és fehérrel festették rá a betűket: JA (később volt JB is, úgy emlékszem), valamint a számokat.

Az akkori rendszer szigorú hierarchiát követett. Az állami (hivatali) autók első betűje ennek megfelelően A volt: a rendőrök megkülönböztetett figyelemmel kezelték őket, a hivatásos sofőrök pedig ki is használták az ebből származó előnyöket, és megvetéssel kezelték a C-vel kezdődő rendszámú kocsikat vezető „mazsolákat”.

Ha egy kocsit kivontak a forgalomból, a tábláját hamar kiadták újra, de különben is lassan fogytak a számok. A Kádár-kor második felében azután mégis meg kellett nyitni az I betűt, majd a Z-t, azután még néhányat, majd a demokratikus átalakulás idején rendszert is kellett váltani. Azóta három betűt és három számot festenek a táblára: szépen, sorban haladunk előre az ábécében.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.