Jó utat Horvátországba

2005.07.24.

Horvátország- Omis
Áprilisban kitaláltuk a haverjaimmal, mi lenne, hogyha együtt mennénk el nyaralni mindegy, hogy hová. Erre gyorsan ittunk is pár sört. Na akkor gondolkozzunk felkiáltással kb.: 3-4 szénsavas agyserkentő után rájöttünk, hogy Horvátország bizony szegényebb lenne nélkülünk a nyáron. Úgyhogy döntöttünk.

Legelső utazási irodában megkaptuk a lehető legszebb környéken lévő kis ház bérleti jogát 1 egész hétre, aminek nagyon örültünk.
Az irodában elmondták, hogy OMIS az egyedüli tengerparti kisváros (falu), ami homokos tengerparttal rendelkezik Horvátországban, ráadásul a mi házunk kb.: 15 m-re található a parttól, saját stranddal. Ráadásul ama kérésünknek is eleget tettek, hogy két házat kapjunk egymás mellett, mivel kis gyerekek is lesznek velünk, ne kelljen hallgatniuk a dorbézolásunkat. Mindez fejenként potom 34 e Ft-ba került. Persze az utazást magunknak kellett megoldani.



Az indulás:
Este 9-kor indultunk 3 autóval, mindegyikben négyen ültünk. Rajtunk a csomagok. Meg alattunk. Meg mellettünk. Meg ki sem láttam az ablakon a sok cucctól. Még szerencse, hogy a kezem elért a számhoz, melyben a sört fogtam. Opel Calibra. Jobb hátsó ülés. Hát nincs sok hely, az egyszer biztos. A térdem a Balaton magasságában kezdett el fájni. Még egy sör. Állítólag jó a fájdalomra.
Éjjel 2 óra. A határon gyorsan átérünk. Megszomjaztunk. Karlovacko több üveggel. 3 óra. Dugó. Az első. Nem baj, már nem vagyunk messze Split-től, amitől már csak 25 km OMIS. Röpke 385 km. Állítólag kész az autópálya Split-ig, úgyhogy nem izgulunk. Biztos gyorsan odaérünk.
Karlovac után a rendőrök leterelik a kocsisort az autópályáról. Autóút. Kicsit mintha nagyobb lenne a dugó. Hipp és hopp! Megszűnt a kocsisor. Király! Erre inni kell. Még jó, hogy nem én vezetek.

1. nap:
Reggel 9 óra. Még mindig útban vagyunk OMIS felé. Időközben megfigyeltem a 8. dugó után, hogy sosem lehet tudni miért álltunk órákat, miért főttünk a kocsiban, mert mindig amikor elindult a kocsisor, körbenéztünk, de sosem lehetett látni semmit, ami okot adott volna az álldogálásra.
Kezdem megutálni a Calibrát. Tiszta torna óra, onnan kiszállni. Visszafelé talán még nehezebb. A sok cucc kezd fogyni az ölemből. Már csak 5 dobozos söröm maradt. A többiek rosszabbul állnak. SŐT!!! A másik kocsiból felhívtak telefonon, hogy sürgősen álljunk meg az első közértnél, mert már hadat üzentek egymásnak az egy megmaradt életerőért.
10 óra. Elértük Split-et. Csak a külvároson át közlekedünk. Itt is állunk vagy fél órát.
Már a sör sem esik jól nekem. Pedig van vagy 30 fok árnyékban. A kocsiban légkondi nélkül úgy 45 fok.
Kézzel fogható közelségbe került OMIS. 25 km. Mi az nekünk? Már csak 15 km. Már csak 10. DUGÓ. itt csak másfél órát állunk. Azután elindulunk. 5-tel. Kezd idegesíteni Horvátország. Beérünk OMIS-ba. Ott található egy kb.: 25 m-es híd. Megvan a dugó forrása!
Most látjuk először, hogy miért álltunk. A híd másik oldalán egy tiszta fehérbe öltözött 18 éves leányka forgalmat irányít. Nem csinálja rosszul, csak egy kicsit rutintalannak látszik. Biztos nyári munka keretein belül irányítja a forgalmat. Ezt az akadályt is sikerrel vesszük.
14 óra. Megtaláljuk az információt, ahol is átvehetjük a kulcsokat. Enyhén büdösen, átizzadt ruhában, vörös szemmel belépünk az ajtón. Az ottani alkalmazott először azt hitte, kéregetni jöttünk. Később megértettük vele, hogy mi Magyarok vagyunk. Nem nagyon érdekelte. Mutattuk a Vouchert, mire értelem költözött a szemébe. Mondta, azt hitte, már nem is jövünk. ÉS VIGYOROG. Én nem. Térképen megmutatja a házat, hova kell eltalálnunk.
Kérdezzük, hol lenni másik ház? Visszakérdez. MILYEN MÁSIK HÁZ? Ez már sok. Időközben beesik a tolmács. Így könnyebb. Elmondja, értelmes nyelven milyen szép házat kaptunk. Már szinte örülünk. Aztán KEGYELEMDÖFÉS. A ház fent van a hegyen. Kocsival azt mondja hamar lejutunk. Alig fél óra és süttethetjük a hasunkat. EZ IS VIGYOROG! Lelki szemeimmel látom Őt. Gerendán lógva. Mély levegő. Egységesen számolunk 10-ig. Majd 100-ig. Mondjuk mi nem ezt kértük. Ő mondja ez van. BALHÉ. Mindig utáltam a matekot. Mégis sikerül közös nevezőre jutnunk. Félig. Kapunk 1 azaz egy darab házat, ahol is el leszünk szállásolva mind a 12-en.
Csak 100 m a part. Ez van. Elvisznek a házig. Szemdülledés. ÚRISTEN! A ház úgy néz ki, mintha össze akarna dőlni. Beljebb megyünk. Meglepi! Belül a ház fullosan be van rendezve.
Rövid ki hol alszik harc után cuccok behordása. Majd egyszerre folyik az összes fürdőben a víz. Megszabadulunk az út porától. Majd irány a strand. Élvezzük a napot, a meleget, a vizet, a szabadságot. Este elmegyünk vacsorázni. Állítólag tetszettem a pincérnőnek. Én nem vettem észre. Az asszony igen. Este kibékülünk... Majd álmosan hallgatjuk a kabócák ciripelését. Nem nagyon hangosak. Maximum 130 decibellel nyomatják. Próbálom megszokni.
Valamikor hajnalban sikerül. Alvás.

2. nap:
Reggel 10-kor ébresztő. Dög meleg. Zuhany, reggeli, irány a strand. Próbálok búvárkodni. Az istennek sem jutok mélyebbre 1-1.5 m-nél. Hiába, ez a sós víz átka. Punnyadás. Délután a hőmérséklet csökken, ezért fedezd fel OMIS-t mozgalom indul. Igazából egy hosszú fő utcából és sok apró sikátorból áll. Mindenhol árusok és éttermek (sörözők). Sok apróságot kínálnak a kofák. Némelyik megtetszik. Már csak fele pénzből gazdálkodhatunk a héten. Nem baj nyaralunk.



3. nap:
8-kor kelünk. Készülünk strandra. Kimegyek az erkélyre, majd visszaöltözök otthonkába. Setét fellegek mindenhol. Nem baj. Bebuszozunk Split-be. Ott több a látni való. A buszon veszünk jegyeket, majd leülünk. Két perc múlva odajön hozzánk egy férfi. Azt mondja ticket controll. Büszkén nyújtjuk át jegyünket. Az arca elfehéredik. Majd vörösödik. Aztán elkezd veszekedni velünk, hogy nem érvényesek a jegyek. Nézünk értetlenül. Kiderül, hogy nem elég a buszon megvenni a jegyet, azt külön KI KELL LYUKASZTANI! Ő figyel a részletekre. Őt nem lehet átverni ilyen ócska trükkel, hogy megvesszük a jegyet és nem lyukasztunk. Hogyne, visszafelé meg ugyanazzal a jeggyel jönnénk, mi? Mondja büntetést kell fizetnünk. Mondjuk híjjál rendőrt, mert mi nem fizetünk semmit, hiszen sehova sem volt kiírva, hogy a buszon vásárolt jegyet külön még lyukasztani kell. Pláne a fene gondolta volna, hogy az ajtó melletti 50x75 cm-es doboz a lyukasztó. Na mindegy, szenved még egy kicsit, majd kilyukasztja a jegyeket és elmegy vadászni az új felszállókra. Ebben nagyon hasonlítanak a mi ellenőreinkre.
Maga Split gyönyörű, főleg az öböl és az ott horgonyzó hajók látványa, a pálmafa sétány, az óváros. Ha másért nem, hát ezért megérte eljönni idáig.
Itt is sok árus van, lehet még drágább mint OMIS-ban.
Nem is veszünk semmit, csak pár gombóc fagyit, az is isteni.
Visszaút. Busz. Jegyvásárlás. Lyukasztás. Döcögés. Dugó. Nemhiába OMIS-ba értünk.
Elgondolkodtam rajta, mi lenne, ha nem lenne a forgalomirányító lányka a híd másik oldalán. Lehet nem lenne dugó?
Este érkezünk a szállásra. A sör időközben jól lehűlt. Nem hagyunk időt a felmelegedésre.
KARLOVACKO. A legjobb sör Horvátországban. Később lefekvés. A többit mindenki fantáziájára bízom...

4. nap:
Nem tudom hány óra. Fáj a fejem. Lehet másnapos vagyok? Kutyaharapás szőrivel, azt mondják. Asszony mondja, hogy túl sok kenyeret iszok. O.K. Van még unájkum is. Ez a nap ebben a szellemben zárul.


5. nap:
Reggel rutinból csak a fél szememet nyitom ki. Megállapítom, hogy rossz az idő. Sajnálattal látom, hogy a hűtő is pang az ürességtől. Bevásárlás. Minimális kaja. Sok Karlovacko. Délután gyorsított búvároktatás. 10 perc. Aztán könnyűbúvár felszerelésben merülés. A haverok azt mondják nagyon jó volt. Én fényképeztem őket. Nem sok pénz maradt rá. Inkább az előttünk álló 2 napra gondolok anyagilag. Egyébként érdekes, mert ez az egyedüli hely, ahol mindenféle engedély nélkül leviszik az embert merülni...
Késöbb a "bátorságukért" meghívjuk őket egy körre. Karlovacko, teqilla, teqilla, karlovacko és már mehetünk is a szállásunkra. Ott kártyaparti. Megtanítjuk az asszonyokat pókerezni. Két óra múlva nem marad semmi aprónk. Asszonykáink egységesen a nyereményből elmennek várost nézni. SZABADSÁG, SZERETEM, IGYUNK MÁ'!
Este közös vacsi. Haver szereti a halat, azt is rendel. Kap rákokat. kb.: 5 cm-esek. Nem sok hús van rajtuk.
Nekem megteszi a bécsi szelet. Nem is ért meglepetés. Azt már nem mondom, hogy nem ettem finomabbat, de hát ez van.
Este hazaérünk. A partról dübörög a zene. Valami Alenka Milano koncert van. A horvátok őrjöngenék. Mi szörnyülködünk. Ennél még a Pa-dö-dö is jobb! Nosza egy kis kedvcsináló és már nem is olyan rossz a buli. Elkezdünk táncolni. Erre vége a koncertnek. Hmmm... Jó volt. Vissza a szállásra. Romantika asszonnyal kettesben. Kabócák ciripelik az ütemet...
Nem is rossz. Lehet szabadalmaztatni fogom. Alvás.

6. nap:
Rutin félszem nyitás. Majd ugrás ki az ágyból. SÜT A NAP! Mint az őrültek le a partra.
Célzóvíz, hogy megtaláljuk a tengert. Haverok előre futnak. Alighogy beteszem a lábam a vízbe, elkezd fájni a fogam. De nem kicsit! Azt hittem meghalok. Nosza, asszonnyal kisfaluban fogorvos keresés. Hason csúszva mászok be hozzá. Arcom dagadt. Megkérdi mi a bajom. Persze nem értem mit kérdez, csak azt látom, hogy VIGYOROG' Elmutogatom, hogy kihúzhatná már a fogamat. Beültet a székbe, ad érzéstelenítőt, majd ugyane lendülettel a kis kampójával tiszta erőből belekapar a fogamba. Halálordítás. A végsőket rúgom. Összes szerszáma a földre került. Nem örül neki. Engem meg nem érdekel. De már nem VIGYOROG!
Rendes volt, mert végül is megcsinálta a fogamat. Fájdalom konyec. Szaladunk vissza a strandra az asszonnyal. Ahogy odaérünk viharfelhők takarják el a napot. Mondhatni ez sem az én napom.
Szállás. Zuhany. Kaja. Karlovacko x sok. Lefekvés. Kabócák... Majd alvás.

7. nap (utolsó):
Nincs kedvünk hazajönni. De nincs mit tenni. Szép nyugodtan elkezdünk pakolni. 8 óra. Minden a táskában. fél 9. Készen vagyunk mindennel mit csináljunk 10-ig? Ötlet. Csináljunk szendvicseket az útra. Táska ki. Kaja elő. Nyakig a szendvics gyártásban. 9 óra. Kipp-kopp. Jön a tolmács. VIGYOROG. Meghozta az új lakókat. Siessünk. Nem ér rá. Dolga van. Kirúgtak minket. Mit csináljunk? Strand. Kiélvezzük az utolsó órákat a parton. 17.00 Indulás. Előtte bevásárlás. Karlovacko. Sok. Majdnem 100 km-t mentünk az első dugóig. Még sok követte. Zágráb előtt a hegy lábánál dugó. A leghosszabb. 3 és fél óra alatt 20 km-t tettünk meg. Aztán hirtelen ez is megszűnt. Szokás szerint megint nem tudtuk meg, hogy miért is álltunk annyit. A többi már simán ment. Reggel 7-re már itthon is voltunk.
Gyors élménybeszámoló. Suvenir osztás. Mindenkinek Karlovacko-t hoztam. Tudtam senki sem szereti a sört....

Így visszagondolva nem is volt olyan rossz Horvátország.
A haverokkal megbeszéltük, hogy jövőre is együtt megyünk nyaralni. Együtt a kitaposott úton Görögországba! Repülővel!