Gump szinre lép, avagy hogyan győztem le önmagam

2008.01.17.

Ajánlom ezt az írást Iminek, Zsoltinak, Ricsinek
Köszönöm a példát és az útmutatást „forest” barátomnak (Rádiótaxi 95) és ebben a témában példaképemnek Zsoltinak (Rádiótaxi 511). Valamint mindazoknak akik erőt adnak nekem ehhez az úthoz amin elindultam.

Drága Barátaim!

40-es puhos, pocakos, petyhüdt, fáradékony, hitehagyott, szuszogós, röfögős, izzadós szaktársaim, keljetek fel és járjatok, fussatok, mert csak egy hír lesz belőletek. Ha mozgunk, akkor is lehet belőlünk egy hír a gyászrovatban, de elveszitek magatoktól azt az örömöt (amit én már megtapasztaltam), a magunkban lakó lusta legyőzését és annak a gondolatnak a legyőzését, hogy én ezt nem tudom megcsinálni. Meg tudod csinálni!! Kelj fel és járj, mozogj fuss. Magadért!

Azt szeretném elmondani nektek piszok lusta egy disznó voltam, 10 évvel ezelőtt abbahagytam minden testmozgást, focit, műkedvelő jégkorongot. A tavalyi tavasz 42 évesen 112 kilósan mosolygott rám, ami a 172 centiméteres magassághoz nem kevés, néhány hónapig próbáltam megnőni, gondolva arra nem a súlyommal, hanem a magasságommal van a baj, nem ment. Maradtam 172, de a súlyom ma már csak 90,5 kg (cél érték július 1-re 75 kg). Jobban érzem magam, sokkal.

 

 111 kilós vágósúlyban a disznó 2007-04-08   



Hogyan kezdődött a „sport”

A melegtéren sokat hallgattam az Imi beszámolóit, a számomra hihetetlennek és elképzelhetetlennek tűnő futó és kerékpározó teljesítményéről, majd meghallgattam ugyanezeket, és még nagyobb adatokat és értékeket az 511-es Zsoltitól is. Sokat gondolkodtam miben mások, mint én, azon kívül, hogy „szebbek és csinosabbak” nálam, rájöttem, hogy csak akaratban. Mert nekik van, nekem meg nincs. Ez a gondolat motoszkált több éve a fejemben. Az úr 2007-es esztendeje életem legrosszabb éve, elvesztettem valakit, akire most is szerelemmel és szeretettel gondolok, hülye voltam, megérdemlem a sorsom. Ez a sokk (aminek néhány foszlányát a rendszeres fórumlátogatók olvashatták is) eljuttatott odáig, hogy nem tudtam elaludni, próbáltam orvost, gyógyszert mindent, nem segített. Eszembe jutott a Zsolti és az Imi, és egy novemberi reggel, mikor nem tudtam elaludni ELINDULTAM! Gondoltam futok elfáradok és fogok tudni aludni.

Elindultam ing gatya szakadással 513 Méter után végem lett, összeestem "négykézláb" jöttem haza. Minden nap egy picit többet, és többet kocogtam. Most lehull a lepel, a Ricsi topicjában a bizonyos számsor, amelynek jelentésére oly sok találgatás érkezett azok az napi eredményeim méterben. Ma 3000 méter sikerült kocogni, (cél érték július 1-re 5000 m bármikor) jól eső fáradtsággal, ami hamar elmúlik, és a tudattal ma is legyőztem magam, és tettem valamit azért, hogy játszhassam majd az unokáimmal.

Szeretném, ha a számítógép előtt és az autóban üldögélő barátaim és ellenségeim mind többen csatlakoznának és tennének magukért annyit, amennyit én. Ebben a témában szerény tudásommal minden segítséget megadok, de ahogy forest barátomat ismerem, hozzá is fordulhattok tanácsért és biztatásért.

Sosem gondoltam volna magamról, hogy meg tudom csinálni! Te megtudod?

Medgyesi György avagy BakonyiBetyár

még avagyabb, ennek az írásnak a topicjában a továbbiakban: Gump