Bocs tokyo,de elfelejtettem ideírni,hogy a zenéim S54 néven vannak az elektró kat-ban.

Helló tokyo170! Végre fennt vagyok a Dunapart-cafen. Fennt van az első zeném és majd jönnek a képek. Köszi a tippet. http://www.dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&catid=140&id=980&hpg=1

Köszönöm! Tényleg... Turul, te is tehetnél fel képeket az http://www.origo-haz.hu/cinke/cinke/ oldalra, és akkor a legközelebbi kiadásban együtt jelenhetnénk meg. Elég kellemes képzőművész csapat képviselteti magát az antológiában színes, fotópapír minőségű oldalakon. Pl. a Kanadába 1987-ben kivándorolt Székely Imre, aki 1999-ben adta át az "ABBA Pater c. művét II. János Pál pápának. A nagyméretű grafika ma is a Vatikánban található.

Gratulálok a könyvhöz. Turul:sfrt 505

Megjelent! Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a Pécs-Baranya Origóház Egyesület most megjelent CINKEfészek antológia 2008c. kötetét. A könyv keménykötésű, igényes, 254 oldal, 40 szerző. Megtalálható közöttük a taxis tokio170 számos alkotása is. A kötet megrendelhető interneten: origo@origohaz-hu Ára 1300 Ft + postaköltség Átutalni Volksbank Zrt. 14100017-60943849-03000000 számlaszámon lehet. Néhány példányt nálam is lehet vásárolni, sőt a Fulltükör 2008 decemberi antológiájából is van néhány darabom - szintén önköltségi áron (1400 Ft) -, amiben szintén megjelentek verseim. tokio170@freemail.hu „Fogadd olyan örömmel, amilyen szeretettel a benne lévő alkotók gondoltak Rád!”

ötvenegy (előadó: Kováts Péter) vers

[font size=4] ötvenegy (előadó: Kováts Péter) vers sokadjára önt rám lélekfényt a hajnal, sokadik augusztus kínál meg arannyal, sokadik bánatom üvöltöm a mélybe, sokadik kígyómnak cseppen kútba mérge. kevés gazdagságom látványa nem aggaszt, boldogságom apró hajójában - ballaszt. tengerekre vágyom, feszül mell-vitorlám, hátamon bal múltam, jobb kezemben kormány. elhagyom az árnyam, futok sebbel-lobbal, nincsen maradásom, hol az érzés koplal. várom kikötőmben a szökőár dagályt, utolsó fohászom dübörgésbe kiált: bárcsak jönnél velem, s lenne utunk álom, képzeletünk ringna türkiz óceánon, mikor ébredeznénk szigetünk fövenyén, boldogan nyújtóznánk; szerelem s te meg én. építenénk kunyhót, körben nyílna virág, miénk lehetne, egy újraformált világ. dallam lenne hangod, andalognék veled, patak csobogása kísérné éneked. merengésem tükrén kő kavar hullámot - nincs kikötőm, bárkám, egymagamban állok. eltelt ismét egy év, - lassan már egyre megy - börtönöm falára felvésem: ötvenegy.

Becsülj akkor (előadó: Kováts Péter) vers

[url=http://www.dunapart-cafe.net/index.php?page=showasp&catid=main&id=350&hpg=1]Becsülj akkor (előadó: Kováts Péter) vers

Havonta megjelenő szakmai folyóiratba szerkesztéshez várom a taxisok irodalmi színvonalú, vagy afelé tendáló írásait - verset, rövidebb novellát, esetleírást, groteszket, abszurdot, humort, prózaverset, tankát, haikut, szonettet, stb.. Remélem, sokan külditek el célzott, taxis témájú, és egyéb írásaikat email címemre: czila01@gmail.com Czinege László (tokio170)

Köszönöm a figyelmed Nyuffi, nagyon kedves vagy! Recuppróka! :))

Nagyon jó vers, komoly, bölcs, filozofikus gondolatok és szép előadás. Remekül passzol az előadó orgánuma a vershez. Jó választás. Gratulapacsicuppanyúl :))

Úgy alszol el... (prózavers, Kováts Péter előadásában)

üdv mew! Én nem emlékszem ilyenre és nem is hiszem,hogy valaha előfordulhatott ez a szitu. Nem hurcoltam vásznat magammal,de lehet,hogy Te gúnynak szántad.Mindenesetre kösz. üdv.

Turul! Te egy csodálatos festőtaxis vagy, tudom. Jaj, de szép emlékek. Előjöttek... Emlékszel, amikor a droszton 2 óra várakozás után azt mondtad, te nem bírod tovább, és oly szép idő van- és elővettél egy vásznat és lefestetted ezt a tájat, majd utána még el is adtad egy arra járónak? Kár, hogy utána hazamentél. Én lettem a drosztelső, és hajnalban lett egy beülősöm.

Lobogjatok (vers)

:-((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

Olyan jóó kis durr-bele-bumm. Tetszik! Nagyon tetszik!

ean de La Fontaine tanmeséiről, fabuláiról volt híres már korában, a XVII. században is. Népszerűsége ma is töretlen, történetein generációk nőnek fel. Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva". Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében. A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért. Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt. Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget. Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár! És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek mások: - "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" - rendelkezett. A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre: - "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!" -rikkantotta. Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz. A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel: - "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van rá?" Erre a tücsök agresszívan visszavágott: - "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyegetően, majd útjára indult. Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem elő... nem tudják ezek, ki vagyok én!!!" Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait. - "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!" - duruzsolta társai fülébe. Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekesztő. Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle... Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult: - "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!" A rendfenntartók csak csóválták a fejüket: - "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?" A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott: - "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!" Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte "RASSZISTAAAA!" A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül. Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott. Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is. Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki. Nem vagyunk rasszisták. U.I. a nyolc éven aluli magyarországi lakosság fele(!!!) tücsök!