Ady Endre: Dózsa György unokája Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros nemes. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni Kaszás népemmel, mert a Nyár heves. A Nyár heves s a kasza egyenes. Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl, Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe Rettenetes, nagy dühvel özönöl? Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? Rablóváraitokból merre fut Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel Lecsukjuk a kaput?

ez szép!

[font size=1]nem vers ========================== Hazudni kell Mindenki hazugságban él, Én is hazudok, Te is hazudsz Ő is hazudik ez a valódi ragozás. És mi birkák hisszük, mert hinni, akarunk valamiben, bízunk másban, a más másban bízik ahelyett, hogy a saját magunkban bíznánk. Félünk, mindnyájan mindentől mindig félünk. Félünk, a mától. Félünk a holnaptól, félünk, hogy megtudják, félünk, hogy mit szólnak. Félünk, hogy elhagynak, félünk elhagyni, félünk, mert szeretnek. Félünk szeretni, félünk tenni. Lapulunk, lesünk, várunk. Majd holnap, holnap meg majd megint holnap. Szenvedünk, ezt imádjuk a legjobban, kedvenc időtöltésünk. Keressük az okát, mitől szenvedünk, megtaláljuk másban, szidjuk utáljuk. Miközben szenvedésünk oka saját magunk, gyengesége, félelme,hazugsága. Tudjuk mit akarunk, mindig mindenki tudja mit akar, még sem meri tenni, kifogásokat keres, és talál. Sajátmagának is hazudik, sajátmagától is fél. Elmegy, dobozára ráfestik élt ennyi évet. ÉLT? Ne feledd, meztelen születtél, úgy is távozol! Mindened, amid van, kölcsönben van, mindened ami benned van, csak az a tied, és ha viszel magaddal valamit, csak ebből viszel. Gy.

KINEK VAN IGAZA? Leparkol egy ficsúr az út közepén; mögötte tülköl a sok duda. Mit számít a többi, csak ő a fontos. Csak neki lehet igaza. Itt jön a másik, egy aranyifjú; kevés a lényeg, sok a duma. Lány szíveken gázol, hazudik mindig. Csak neki lehet igaza. Kinek van igaza? Kinek van igaza? Aki a másikat meghallgatja, annak van igaza! Átrobotolta az életét, megúszta ép ésszel, csoda! Lelkén feszül a XX. század; kinek volt igaza! Feláll egy szakállas a Parlamentben, veri az asztalt, nagy a hangja. Mindenkinél fontosabb a véleménye; csak neki lehet igaza. Kinek van igaza? Kinek van igaza? Aki a másikat meghallgatja, annak van igaza! Ideges a fiú, pityereg a lány; Vajon hol történt a hiba?! Ki neveli föl majd a gyereküket?! ...és kinek van igaza? Fekszik a padon egy csavargó, Panaszra meg van minden oka. Mit törődik ő már a hangzavarral; S hogy kinek lesz igaza?! Kinek van igaza? Kinek van igaza? Aki a másikat meghallgatja, annak van igaza!

[b]édes otthon (pszichózis) még dúl a harc, és vág a vita; csak tanakodik a taktika. sző a csel, bősz kínt - fúrva farag a felgyülemlett ok és harag. talmi tettre, megbántó beszéd - ma köszönés nincs, holnap ebéd. a vacsora: rég elmúlt divat - süsd meg magad a holmidat! hogy ma se legyen kellem napod, friss kedv-hajnalban beléd marok. zord, savanyú arc, keserű száj, s testben a görcs - az idegbe váj. sötétedik, a múlt-szél cibál, a volt világa - már fumigál. a hullt idő, holt térbe pereg, vak lápra lépnek torz szellemek, s a kert mögötti határsoron, halk, viharlámpás halál oson…[/b]

[b]utolsó felvonás (a csepűrágó álma) ...óvatosan áll fel, teste roggyant bürü, csárdába csalta be - tegnap még - egy gügyü. fogytán van élenye, agya bornírt, kába, fejében cirmol száz dibdáb eszkába. mély volt az este a korcsmai csanak - hol fád képet vágva csigert osztanak. most ciherben fekszik, ingujja vörös, megfogta éjszaka a nedves álkörmös. mellette csapa, távol cserény látszik, csiszár öntudata békasóval játszik. gondolataival bagóhiten vannak (bojnyik járt éjszaka, nyitva ajtó, ablak). stírölgeti zsebét - felöltője cefet, apprehendálóan vet magára szemet. bakacsin öltönye tépett - szakadt pánttal. segítséget kérjen, amit elvből átall? egy agglant jár arra, karján jó nagy ampa, bogárzik szájából jókívánsága: (arca mosolyog, szeme kerekedik, a nyúzott arszlánra rögtön fenekedik) - jó napot, kedveském (hitvány csepűrágó, akolba való darvadzó hóhányó) balkörmű éj után éghet a bélésed, ihatsz az ampámból - tudom az kérésed. iszik egyet - véli gyomrának elixír - kinyögni egy hangot, azonban alig bír. - mi volt ez satrafa, folyékony azót? lefolytja torkomban az avanzsáló szót... - enigma ez fiam! coki hajszra, csára, amorózó tested áztatja a csáva. lehanyatlik lassan a vándor csepűrágó, gyomra, torka izzik, okádó tűzhányó. empirikus énje mohón tollat ragad, dancs fájdalmát írva, semmit el nem tagad. előkotorássza kellékes pisztolyát, s feje alá teszi a végső episztolát. 2007-08-08[/b]

Hétfővers A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik, amikor jókedvem már javában vergődik. Agyamra jellemző, hogy túlontúl vérbő: mi a francnak nekünk e rohadék hétfő?! A jókedvem itt ülve persze csak tetőzik, látásom a monitortól lassanként kettőzik. Arra gondolok, hogy otthon milyen laza... Ígérem jó leszek, csak érjek 1X haza! Kutatom okait, de nem kell messze menni, a hétfőt minden naptárból ki kéne venni. Elkezdődik vele a monoton sok munka, Kilenc óra sincs, s már mindenki unja! A mai rímfaragás csak azért jött ám létre, hogy ki még nem tette, mosolyogjon végre, Mindjárt itt a holnap és eljön majd a kedd, S már csak négyet kell aludni és kedved feldereng.

Közlemény A versek elköltöztek a politika rovatba,emelve annak színvonalát. :)))))))))))))

Disszonáns hangok [b](ajánlással szenvedélybeteg barátaimnak) Döglött nappal nyűgjét sötétben virrasztom, tüzes tű az elmém, menekül az álmom. Utcán sétáltat egy száznapos gondolat, hullajtok fejemből disszonáns hangokat. Szikkadó vágyak felszálló páraködén végül, sóhajok illannak el könnyedén? ... Szememben bágyad a szép, torkomban fullad a lég. Árnyamat nyújtja az éj, testemen borzol a szél, gondolat-fátyolnyi kéjt sustorog, zöngét zenél. Hívom másnapos álmom, háljon vélem az ágyon. Leljen már újra haza! Zsongjon rég-mámor szava, csattogjon bűn ostora. Józan búm, túl mostoha. ... Döglött éjjel nyűgjét napfényben virrasztom, tüzes tű az elmém, menekül az álmom. Utcán sétáltat egy száznapos gondolat, hullajtok fejemből disszonáns hangokat. Szikkadó vágyak felszálló páraködén, végül sóhajok illannak el könnyedén. 2007- 06- 25[/b]

NEM! Kérlek, ne könnyítsd meg a taxizást...

Kontra parti Gyötrő éjből ébredt hitvány hajnalokon, cigi-csikk életed csak harmatcsepp vagyon. Zsebre vágod álmod, mellé fér kosz-kezed rád dudál egy kukás, botló lábad remeg. Tested silány fogas, ócska rongyok tára, vérszívó rovarok seregének vára. Furcsa sportot űzöl, hol éhség a tréner, esélyed megnő, ha tele a konténer. Elsüllyedt már benned tucatnyi Atlantisz, mint bukott kollégát köszönt néhány taxis. Ők is vegetálnak, csak zötyög a szekér, fizetik a sápot, ami nem is csekély. Ha dönteni kéne, kinek van jobb dolga: Te rongyos vagy, piszkos, a másik rabszolga. Neked nincsen ágyad, jelzálogos házad, nem kell hitelekért lejárnod a lábad. Rajtad penész látszik, másik még szép alma, mit belülről rohaszt adósság tartalma. 2007-06-09

Mondd [b] Megsebez a sötét, fegyverében sörét - nem kérlel. Remény sugárutamon éjszakai unalom - fényt kémlel. Jövőm félhomálya visz az ingoványba - végleg(?) Dübörög a motor - diesel, szemem félve figyel - hátra. Utca végén apró alak, tűnő ifjúságom szalad - vágta. Előttem a jelen bezárt, padra fektette vánkosát - vajon(?) Kell-e nékem még szerelem, elrohant az élet velem - nagyon(!) Néha sírás sós levében fürdöm, álmom tengerében - még... Dobott a sors, mint pöttyös labdát, küldött Veled élet karmát - szép... Ha visszatérnek fáradt képek, meggyötörnek rossz emlékek - gond. Görcsös kezek tartnak fogva, remegésnek leszek foglya - mondd(?) [/b]

Ma éjjel megint… Ma éjjel megint – míg alszik a város, kinn állsz a droszton, utad magányos. Ma éjjel megint – szöges ágyon fekszem, aggódás-lánca köti gúzsba lelkem. Ma éjjel megint – lassan múlnak a percek, rém meséje van minden apró nesznek. Ma éjjel megint – rád gondolok féltőn, vágyakat kortyolok ezüst csillagfényből. Ma éjjel megint – csak a másnapot várom, mikor hajnal ringat madárdalt az ágon. Ma éjjel megint – kérem védangyalom – vigyázzon reád, mert szeretlek nagyon.

Január bontja már Sivár esőt szitál arcomba az éj leült a sötétség, teste ón nehéz a Duna kreppelt csíkján mint vonagló szirének tükörbe csábulnak a parti lámpafények. Pilléreit nyomva fekszik a híd-teher eldűlt daruként a folyó fölött hever. Csak létezik a Körút, vaskos teste piheg a karácsonyi díszek mámorában libeg. Az Andrássy úton hosszú polipkarok, platánokon nyúlnak a fényes füzérsorok. Volt-e igaz ünnep? Vagy csak szünetelt a bánat? Január bontja már a karácsonyfákat. 2007-01-04

1, Javítottam:-) 2, A betű nagyságot 4-esre vettem 18-as helyett, az kicsit brutál lett volna:-) 3, [b]Már hiányoltalak!!!:-))

Hali Csogu! Javítsd már ki lécci...el...rontottam a cím betűnagyságát, a végén pedig lemaradt a nap...07-e.Köcce!!!!

Érdekbírák Akkor csak pöröl a szó, amikor csalfa a vád, amikor szikkad a száj, amikor sunyít a jó. Akkor úgy érzed; reszket a gyomor. -Cinkos pillantások, sűrű pillák, összekulcsolt kezű érdekbírák- hangjuk láncfűrésze szabálykomor. Bár itéletük talminak tűnik, de éle a jelenben embert vág. Meghurcolt énedben most harag rág, érzékeny lelked porba bicsaklik... ...sírásra nyúlik szikkadt szád. 2007-02-07

[b]Számol az éj Alszik a macskakő, alszik a tér a részeg éjjel ma álmot ígér. Fordul a koldus, gémber a háta didereg rajta bő nagykabátja. A palota előtt limuzinok, várják a hajnalt bús kocsisok. Benn tombol vígság, ömlik az élet vajákosok aranyról regélnek. Beton vetület, más dimenzió fény villódzik, de nincs dáridó, számítógépét nyúzza a diák szemében támadnak haramiák, elképzelt térben nyomasztó bűnök mézzel, ánizzsal kevert lektűrök... Teniszlabdaként üti le az álom, rászámol az éj, -hajnali három... 2006-12-13 [/b]

Szellemfák közt hull a dér [b]Mint lenge lepel lóg a lég szellemfák közt hull a dér. Koldus alszik avarágyán feje nyugszik kőpárnáján takarója sátorvászon álma ködbe csavart bársony. Nincsen ajtó, nincsen kapu talpán száraz útilapu szeme fonnyadt könnyben ég háztetője csillagég. Rideg télben múló álom rávirrad egy új karácsony szikrázik jég -palotája gyémántdíszű fenyőága. Fagyszemében messzeség szenvedése messze rég gyertyát gyújt a lelke még könnyű fényű lángja kék. Mint lenge lepel lóg a lég szellemfák közt hull a dér... 2006-12-20[/b]