igaz a hír?

Nazoli...

…több, mint 8 éve… 

- Ejnye, de csúnyán köhögsz Gyurikám, mi van veled?

- Elkaptam valami nyavalyát, majd megfulladok…már 2 hete úgy köhögök, hogy a mellkasom kiszakad.

- Jobb lenne ezt kipihenni – adtam a fergeteges jó tanácsot.

Eltelt vagy egy hónap, beköszöntött a tavasz és végre nem kellett nagykabát ahhoz, hogy az ember kiszálljon „észt osztani” a droszton.

Beszélgetés közben egy hang csapta meg a fülemet, egy köhintés, amit az ember naponta több tucatot hall, de ebben volt valami furcsa, valami rosszat sejtető.

- Mi van Gyurikám, még mindig nem tudtál kilábalni belőle?

Hirtelen, mintha az autók zaja is elnémult volna, léptek koppanása is nesztelenné vált…erre mondják azt, hogy megfagyott a levegő körülötte…

- Majd igyekszem – jött a halk, gyenge válasz – igyekszem…

Néztem utána, ahogy jellegzetes járásával elsétált az autójához, majd köhécselve beült a volán mögé.

- Rák – törte meg a csendet az egyik kolléga – hogy a fene enné meg ezt a korságot, hullunk, mint a legyek.

…több mint 8 éve…de olyan, mintha pár hete történt volna, úgy él bennem, olyan élénken emlékszem rá.

Sokáig nem kérdeztem, nem érdeklődtem….nem mertem.

Az ember nem tudja, hogy ilyenkor mi illik, mi nem, hiszen…hiszen tudjuk mi a vége…pár hónap, jó esetben 1-2 év…és vége a dalnak…

Láttam őt mélyponton, majd új erőre kapva, mint akinek semmi gondja…baja.

- Jobban vagy Gyurikám?

- Én már sosem leszek jobban Csogu. Még élek és ez nagy szó.

Olyan természetességgel mondta mindezt, mintha azt közölte volna, hogy ez a tintafolt már nem jön ki az ingből…majd brutális őszinteséggel beszélni kezdett a betegségéről.

Láttam rajta, hogy jólesik neki kimondani, elmesélni…na nem panaszkodott…NEM…csak mesélni.

Minden szava hallatán belém nyílalt a …mi a jó szó ide?

Igen.

A félelem…Ő volt beteg, ő élte meg azt a sok szenvedést..és én féltem a szavak súlyától…

Emlékszem, napokig a hatása alatt voltam a beszélgetésünknek.

Honnan van egy emberben ennyi erő, ekkora élni akarás?

Itt nyüszögünk a napi piti kis bajainkkal, drámaként megélve… megégtem a címen, nem volt jó a hétvége… miközben egy ember, akit halálra ítéltek, beint a kaszásnak és megy előre, éli a mindennapjait.

…több, mint 8 éve…

Felébredek és belegondolok, hogy mi vár rám azon a napon. Még talán morcos is vagyok…nem hallom a madárcsicsergést, nem látom a napsütést…mert nekem gondom van…

Miközben valaki úgy ébred fel, hogy köszönöm a tegnapot és hálás vagyok a máért…

Mind tanultunk hősökről, nagy harcosokról…Dávidról és Góliátról…talán még csodáltuk is gyermekként a sárkányt legyőző herceget…és sajnáltuk, hogy mi nem ismerhettünk hősöket.

Pedig az igazi hősök köztünk vannak! A legnagyobb harcosok csendben vívják meg csatáikat…

Igen…több, mint 8 éven keresztül…

Gyuri, nagyon sajnálom, hogy elmentél…talán mondhatjuk azt is, hogy jobb volt neked megpihenni már, de azzal a tudattal nézzél le ránk, hogy tudjuk…téged nem győzött le a halál!

Hanula Feri a volántaxinál Világjáró. 89 urh.

Nyugodj békében Ferikém,legyen hát tied az egész világ.

Hanula Feri is elment sajnos.

http://neszeszer.blog.hu/2016/04/24/egy_taxis_tortenete?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare

Mély fájdalommal tudatjuk a taxis szakmával, hogy egy igazi öreg harcos ma éjszaka végleg pihenni ment...

Tibi bácsi vigyázz magadra!!!

Mély fájdalommal tudatjuk mindenkivel, aki szerette és tisztelte, hogy

HOPPÁL ÉVA

2016. február 5-én váratlanul elhunyt.

A felejthetetlen feleségtől, anyától és baráttól

2016. március 4-én, pénteken délután 14 órakor búcsúzunk

a Budapest-Kelenföldi Szent Gellért Plébánia Altemplomában.

(1115 Budapest XI. kerület, Bartók Béla út 149.)

Az urnatemető sajátos jellege miatt kérjük,

hogy koszorú és csokor helyett egy szál virággal emlékezzenek.

Dr. Nagy Mihály, Nagy Sarolta, Nagy Orsolya

1054 Budapest, Zoltán utca 12. V/1.

Itt hagyott minket ROBOGÓS is! 

18-án 10órakor adta fel a harcot. Majd egy évig harcolt a kórral. 

Szeretett volna még újból dolgozni, mert azt nagyon tudott. Örökké harcolt az igazságtalanság ellen, és bízott benne hogy lesz még jobb a taxis-élet! 

Hát harcoljunk hogy így is legyen, s pár év múlva elmondhassuk Neki oda át : Megtettünk mindent!

Nyugodj Békében Zolikánk!

Még ott csücsül a volán mögött,hadd maradjon meg itt is nekünk az emléke.

Búcsúzik a Klauzál csapat !

Szia BARÁTOM.   "Ennyi az élet"?

Gyenes Jani (6X6 39 URH)temetése december 21-én 13 óra 45 perckor lesz az Újköztemető szóróparcellájában. 

Babóti Ferenc Suta

Nemrég gyújtottam mécsest Bajszi emlékére, a szeretet ünnepéig legalább jó lenne mindig megtartani az emlékezés lángocskájat. Amikor tehetem addig és arra vetődök táplálni fogom!

Sajnos megint bucsuznunk kel.

Hosszan tartó betegség után életének 63-ik évében elhunyt Gyenes János ( 6x6taxi 039 ).

Nyugodj Békében Barátom.

Halász Ferenc

Egy nagyon jó lelkű kollégánk hunyt el ma hajnalban, közlekedési balesetben! László Brinzei, bajszi (T5-263)
Akik ismerték, szinte mindenki jó szívvel gondol rá! Gyüjtést rendezünk a család számára, hogy valamennyivel hozzá járuljunk a temetés költségeihez! A nappalban lehet engem keresni, vagy az éjszakában Attila Sarkadi-nál (urh 946) lehet megtenni ugyanezt. A Budapest taxisok keressék Attila Bánréti (urh 175). City taxisok keressék 687 Csokit.
Ha szeretne valaki részt venni a gyűjtésben, az privátban írjon rám nyugodtan.
Köszönjük

Halász Ferenc

"....csak a jók mennek el."

Nyugodj békében Bajszi.

Sarkadi Attila

Itt hagyott a barátom!

Az eszemmel tudom, de nem tudom felfogni. Hogy lehet ez? Nem lehet! Nem tehetett ilyet! Szeretett élni...és jött egy figyelmetlen fasz, és megölte!

Bajszi!! Csinálj nekem helyet ott az égi droszton! Nem tudom mikor, de jövök.... :-(((

Hölgyek! Urak!

Ma vasárnap éjjel (hétfő hajnal) 04 órakor aki úgy gondolja hozzon egy gyertyát a XIII. Hegedűs Gyula-Csanády u. kereszteződésbe a Bajszinak.

Azért ez az időpont, mert (leírni is szörnyű) akkor ment el... (pár perccel utána...) és kérem, hogy tegyünk az antennáinkra fekete szalagot.

Köszönöm: Sarkadi Attila (Csumi) Tele5 946