Békebeli lakoma a Rosensteinben

2005.12.06.

Tudás fája
A Keleti pályaudvar környéki lepusztult felfordulásban nem ordít a Rosensteinről, hogy minőségi étterem. Nincs fényárban úszó bejárat, hívogató transzparens, a vendéglő meghúzódik a félhomályos szürkeségben.

Csak ha belép az ember, akkor érzékeli a terem meleg színeit, az elkülönülésre alkalmas beugrókat és a falon látható festményeket. Családias hely, pincérünk, Gerendő István gyakorlottan kedves. Igazi szakember, a rendszerváltás előtt és után négy évig a Parlamentben is dolgozott, még Kádár Jánosnak is felszolgált, de már a rendszerváltó pártok tagjainak is. Rosenstein Tibor, a tulajdonos pedig régi márkanév, sokan még a legendás Kispipából ismerik a főztjét, több minden került át ide az ottani étlapról. Miután eljött a Kispipából, kifőzdét nyitott.
De itt is elkezdtek megjelenni az öltönyös urak, jöttek utána vendégek a Kispipából is. Amikor már svájci üzletember jött be a kifőzdébe nercbundás hölggyel, és csodálkoztak, hogy nem lehet asztalokhoz leülni, akkor érezte Rosenstein Tibor, hogy az ételbár mellett éttermet is kell nyitni. Azóta a kis konyhából két irányba szolgálják ki a vendégeket: gyakran ami éppen nem fogy el az étteremben, igen olcsón kiárusítják a kifőzdében.
Rosenstein Tibor a délelőttjét piacokon tölti, személyesen szereti kiválasztani a húsokat. Nem lehet egy helyre leadni a listát, és várni a nyersanyagokat, tíz-tizenöt helyre is el kell menni ahhoz, hogy mindenből sikerüljön jót találni. És bizony Rosenstein Tibor hiába dolgozik bevált szakácsokkal, mindenbe belekóstol, és ha úgy érzi, mondja a magáét. Sőt ha valamit nem talál rendben, akár kiabál is. Kérdezem Pop György szakácsot, hogy nem sértődnek-e meg, azt mondja, már megszokták. Cserébe minden szükséges nyersanyag rendelkezésre áll, van miből alkotni.
Koleszterindús, fajsúlyos hideg vegyes ízelítővel kezdjük a traktát. A libamájat éjjelente a takarítónő felügyelete mellett füstölik, de van ropogós libatöpörtyű, zsidó tojásként közismert, lágyan a kenyérre kenhető tojáspástétom és erősen sós szarvassonka is.
A pikáns tárkonyos őzraguleves a Kispipából vándorolt át, a könnyed citromkrémleves desszertnek is beillik, a parajkrémlevesbe megadóan beleolvad a camembert sajt.

A tilápia névre keresztelt hal parajágyon nyugszik, ízes kecskesajtot is rásütnek. A találékonyan fűszerezett vajhalon pedig rákocskák tanyáznak. Az enyhén véres szarvasbélszín a legfinomabb húsok egyike, de a libamájjal, sült almával ékesített marhabélszín sem megvetendő.
Desszertként különlegesség a mákba forgatott, belül vaníliakrémmel megbolondított túrógombóc. A parfé jellegű csokibombának is mutatósan gömbölyded a formája. A nyalánkságok hozzájárulnak ahhoz, hogy jó szájízzel hagyja el az éttermet a vendég.



Rosenstein Vendéglő
Bp. VIII., Mosonyi u. 3.  



Bóta Gábor

Forrás: Magyar Hírlap Online