Az utasok nem is számítanak?

2006.02.11.

Rettegve várom a taxit
Tibi bácsi – mint írásából kiderült – rendszeres olvasója a lapunknak és elkeseredettségének adott hangot a hozzánk eljutatott levelében.

 
( képünk illusztráció)

Tisztelt Taxis Urak!

Január elején találtam erre az oldalra és érdeklődve olvasóm írásaikat. Szomorúan azonosulok azzal a méla utálattal - amit irántunk,- utasokkal szemben éreznek. Valamelyest képet kaphattam én is az önök minden napi problémáiról, a naponta való elkeseredett harcukról, ami a vezetésük felé, az utakon közlekedők felé és az utasok szemben kell megvívniuk. Sok mindenről szó esik itt, csak azok a fránya utasok vannak elfelejtve. Rokkantságom miatt sokszor veszem igénybe az önök szolgáltatását, ami nem minden esetben megfelelő. Bottal járok elég lassan. Mindig igyekszem le az utcára, miután megrendelem a taxit, de ez nekem időbe telik. Nem tudom nem észrevenni a méla undort a taxis arcán, amikor elkezdek botorkálni a kocsija felé. Nem így születtem és nem is magam tehetek állapotomról, mégis nekem van bűntudatom, hogy élek. Nem nevezném meg a céget amelyiket most megrendeléseimmel terhelem, hiszen több céget is kipróbáltam már. Egyik céget sem tudnám kiemelni sem jó, sem rossz irányba. Mindnél van kedves, udvarias sofőr, de sajnos az ellenkezője is megtalálható. Az ajtón kibámulva félelmet érzek, mert már arcról felismerem, hogy ki hova, melyik kategóriába tartozik. Próbáltam kérni a telefonos hölgyet, hogy engedélyezzék nekem az állandó sofőrt, de azt a választ kaptam, hogy ez nem az ő hatásköre, ő nekem ebben nem tud segíteni, de továbbítja az illetékesek felé kérésem, majd visszahívnak. Közel két hét elteltével hívott is egy érces hangú úr, aki elhadarta a nevét, de abból érteni semmit sem lehetett, majd miután felvázoltam neki problémám minden fajta szakmai dologgal kezdet el traktálni, de a lényeg az volt, hogy nem tudja orvosolni a problémám. Már félek taxit hívni, félek azoktól a taxisoktól, akik pörgetik a motorját az autónak, ezzel késztetve engem minél gyorsabb haladásra. Véleményem szerint az önök szakmája emberséget is megkíván. Önök emberekkel találkoznak, akikkel közvetlen kapcsolatot szükséges kialakítaniuk. Miért nincsenek megszűrve, akár utólag is a taxisok? Nem lehet az önök célja csak a pénzkereset, maguknak emberségességből is naponta kell vizsgázni, én még ilyeneknek ismertem meg a taxisokat a rég visszasírt átkos rendszerben. Nem állapot, hogy az utasnak, a szolgálatukat igénybevevő fizető partnernek, rettegnie kelljen, hogy éppen ki jön érte. Inkább kelljen tovább várni az autóra, nem igénylem a gyors kocsikat, az embert hiányolom a szolgáltatásuk színvonalából. Áraikkal sincs problémám, megfizetem, de terrorból nem szeretnék alaptalanul magas összeget fizetni. Arra kényszerültem, hogy előre fizetek, már botorkálásom közepette lobogtatom a kétezer forintot, csak ne gyilkoljon a taxis a szemével. Levelemmel arra szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy nem csak magukban okoz feszültséget elvégezni a munkájukat, de az utasok is félnek és nem mástól, mint maguktól. Az önök reakcióiktól, amit nehezen él meg egy olyan, aki magukra van kényszerülve. Ne a drágább autók legyenek előtérbe helyezve, ne a gyors kiállás, ezek mind szép dolgot, de inkább emberek üljenek a volán mögött és ne elkeseredett, megcsömörlött gépek.

Jó munkát kívánok maguknak, és lapukhoz külön gratulálnék, jó érzés volt kis gondomat elpanaszolni.

Maradok tisztelettel: Csatári Tibor