Milyen idegállapotban? Ez az a szabadság, ami miatt utólag nem furdal a lelkiismeret, hiszen kényszer szülte. Potyaszabi, ajándék! Bazzeg a kötelet a vontatáshoz kértem, nem pedig azért, hogy föllógassam magam! :-)

Ismerem ezt az érzést, velem is elő szokott fordulni. Hát nézd, én a következő megoldások közül szoktam választani: 1. Fölteszem a kérdést. Ez a legcélravezetőbb megoldás; 2. Megvárom, míg idővel választ kapok rá, anélkül, hogy föltenném. Biztos veled is előfordult már hogy élt benned egy kérdés, de nem volt kitől megkérdezned, vagy volt, de nem kaptál rá választ. Aztán hogy-hogy nem, valamilyen esemény, történés mégis csak felelettel szolgált; 3. Megpróbálom magam megválaszolni magamnak. Némi logikával sok kérdést megválaszolhatunk magunknak, bár ez a módszer magában hordozza annak kockázatát, hogy mások cselekedeteit, viselkedését a saját logikánk alapján magyarázzuk, viszont ők lehet, hogy teljesen más logika mentén működnek. A módszer olykor összeesküvés-elméletet is szülhet; 4. Rákeresek a Google-n.

Értem. Tehát szegénynek azért kell elfogadnia a hitelkártyát a saját költségén, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kell lemondania a kiállási díjról, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kell ingyen várakoznia az utasra, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kell leszerződnie egy mások alá vágó céghez, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kell saját magának is alákínálnia az utcainál olcsóbb telefonos tarifával, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kell törzsutaskártyák osztogatásával telefonos megrendelőt csinálni az utcai fuvarból, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kell olyan szerződést aláírnia, amely röghöz köti, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Etikásként, vagy időmérőként azért lesz a rendszer erőszakszervezetének a része, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért veri magát adósságba egy „A”, vagy egy „E” kategóriás autóért, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért kénytelen eltűrni bármit, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért finanszírozza havi hatvanezerrel a kenyerét morzsákká aprító rendszert, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Azért adja ki a levedlett autóját, tovább emelve ezzel a létszámot, mert én nem engedem megállni a Keletiben. Figyelj, nem érzed, hogy mennyire szánalmas, ahogy saját magatoknak keresitek a felmentést? Kedves Inzert! Ti már akkor elkezdtetek gittegyleteket csinálni, mikor még ment a város. Ti már akkor kedvezményesen adtatok többletszolgáltatást az utasnak, amikor erre még semmilyen kényszerítő körülmény nem állt fenn. Miért? Azért, hogy eggyel több fuvart, és ezáltal kettővel több forintot tudjatok csinálni, mint a másik. Ez egy darabig működött is. Kb. egy napig. Mert, ahogy az egyik meglépte, meglépte a másik is. A recept nem volt titkos, és mindaz, amit kitaláltatok, hogy némi előnyhöz jussatok, a végén hátrányba sodort benneteket, mert mások is alkalmazni kezdték, csak drasztikusabban. Ezt a csapdát nem én ástam, és nem én löktelek bele benneteket. Most egyébként ugyanez történik, mert az ostoba, saját orránál tovább egy centivel sem látó taxis, mindig olyanban spekulál, amiről azt gondolja, hogy számára kedvező lesz, a másikat meg kicsinálja, aztán majd az összes fuvar az övé lesz. Közben pedig mutogat, hogy mindez azért történik, mert nem engedik megállni itt-ott-amott. Hát, nem is, baszdmeg! Az első dolgod az lenne, hogy odahozd a sógort, unokatestvért, gyereket, keresztfiút, egykori kollégát a gyárból. Ők aztán hoznák a saját hozzátartozóikat, haverjaikat. Aztán mondanál kétezret annak, akit elől beáraztak ötre. Adnál neki telefonszámot is, hogy legközelebb eleve téged hívjon. Mikor már nagyon sokan hívnának egyszerre, vennél egy autót, és kiadnád bérbe, hogy egyetlen fuvart se kelljen átadnod másnak. Aztán még egyet. Meg még egyet. Meg egy újabbat. Aztán létrehoznál egy Kft-t, hogy ne kelljen túl sok adót, meg járulékot fizetgetni az emberek után, aminek köszönhetően még olcsóbb tudnál lenni, még több fuvart tudnál elvinni, amire még több embert vennél föl. Megvesztegetnéd a mozdonyvezetőt, a forgalmistát, a kallert, a büfékocsist, a kalapácsos embert, hogy csak neked szóljanak, ha fuvar van. Mi meg állnánk, és azon töprengenénk, hogy hogyan jutottunk idáig. Ezért? Ezért engedjünk odaállni? Hát, ezért fölösleges lenne. Ezt ti a Keleti nélkül is meg tudtátok csinálni.

Neked ezt szántam. Egy kis orosz. :-)

Nesztek! :-DDD

A cégtől semmit. De ezekkel az emberekkel azonos a foglalkozásom...

Köszönöm szépen!

Ezt szeretem, mikor egymást pörkölitek fölfelé! Így kell ezt! Hajrá FŐTAXI, hajrá vamzerek! :-D

Azt mondom, megreccsenne, hogy órákig ül egy helyben és napok telnek el fuvar nélkül.

Ezen gondolkodtam, rohadjak meg, hogy nekem például ötvenes szakaszugrás mellett 0-1-0 van berakva, és az nem tűnik túl nagy okosságnak, hogy ötven kilométer megtétele után belepottyan 50, de addig meg semmi... :-D