Nyugi. Beugratós vót. ;))) Tudok én viselkedni... :)

Ó, hát wanderernek : minden tőlem telhetőt. :) Elvégre neki köszönhetem a fél életemet! Azt a felét, ami most jön. :))) Jut ebből mindenkinek! Ez a Tiéd, mit szólsz? :)

:)

Tudom. :( Én azért álmodozom róla, mindig, mindenhol... mert akkor majd a vándor se lesz soha többé fáradt meg szomorú. :)))

Belátom, hogyne. :) Sőt, most ki is merészkedek a tökéletesből a valóságosba kicsit. Az iránytűmet azé viszem. :))) Szép napot Neked! :)

Teljesen mindegy, hogy milyen brigád van, ők nem vezetnek sehová téged. Nem ők vezetnek, jobban mondva. Csodálom, hogy erre még nem jöttél rá. Én arra próbálok rávilágítani, hogy valószínűleg ha egyenként békében volnánk saját magunkkal legalább, akkor az egész társadalom jobban érezné magát. Simán elférne mindenki és jól is lakhatna így és veszekedés se volna. De persze én egy szelíd álmodozó nő vagyok, te meg egy harcias realista pasi, úgyhogy ne zsibbasszuk szegény politikai szakértőket itt tovább. :)))

Mindenki olyan, amilyen. Én is sokáig éltem a VÉLT külső elvárások szerint, aszittem, hogy kötelező mindenkit ajnároznom, akit érek, meg ilyenek és közben tele voltam konfliktussal meg elégedetlenséggel. Aztán rájöttem, hogy úgyis mindenki magával van elfoglalva,akkor meg mit ugráljak körülöttük. Majd szólnak, ha akarnak valamit. Azóta így élek és nagy nyugi van. Tudod: élj úgy, hogy téged keressenek. Ha nem keresnek, megérdemlem és elfogadom a sivatagot is majd. Fő a nyugalom. :)

Nálam egyik se jelent semmit. Nincsenek a szótáramban. De ha arra gondolsz, hogy mi a véleményem arról, ha az országunkba más népek jönnek vendégségbe vagy ha le akarnak telepedni, akkor erre azt tudom mondani, hogy eleve hülyeségnek tartom, hogy léteznek országhatárok és mindenki éljen ott, ahol jól érzi magát és másokat sem zavar. Ha ezt én meg tudom csinálni, akkor nyilván mindenki képes lenne rá, mert nem vagyok különleges. Aki nem képes rá, azt meg úgyis ki fogja vetni magából az adott közösség, amint túllő a tűréshatáron.