Nem látom mi a probléma. Csak az van rajta amit gondoltok.... Röhögnék, ha lelkes (agyatlan) jobbik szimpatizánsok tették volna:-)

Téged is halálrahurcoltak a fészes "képed" miatt:-)

A magyar rendőrség szerint az ellenzék közszereplő, a hatalom nem 1. Papcsákot mocskolni nem lehet. 2. Papcsák mocskolhat.

Milyen botrányt robbant legközelebb a Fidesz? Oké, a Simon-ügy nem megy rosszul. Zuschlag János kemény és örökké aktuális szembenézését is olvasgatják. Végre Őszödről is lehet tabuk nélkül beszélni. De kéne még egy sztori, ami végképp betesz az ellenzéknek. Ön szerint melyik lesz az?

TGFSZ panaszt nyújtott be Tarlós István főpolgármester úrhoz

Hajrá Jobbik!!! :-)

Nna akkor ti mááá nem lesztek Jobbikosok... úgy fogjátok utálni, hagy ajajajj... majd lesztek hajnalosok, vagy vármegyések amelyiket éppen elég jól menedzselik:-)

A lengyel jobboldal kiábrándult Orbánból. Ryszard Czarnecki, a Jog és Igazságosság (PiS) európai parlamenti képviselője „Szégyen, Viktor, szégyen!” - címmel írt vitriolos cikket abba a Gazeta Polska című, radikálisan jobboldali lapba, amelynek klubjai szervezték a Békemenet lengyel támogatóinak utazását. Czarnecki ezt írta: „Orbán egyre nagyobb csalódást okoz. Számunkra valaha modern kori Robin Hood volt, aki helyes ügyekben háborút hirdetett a nagy unióval szemben. Hittem abban, hogy Robin Hoodot nem lehet megölni – nem gondoltam, hogy Robin Hood öngyilkosságot követ el.” A teljes írást itt olvashatjátok:

Orbán gyáván meghátrált három fontos ügyben a kampány idején, és ennek a figyelem központjába kell kerülnie. Először is gyáván viselkedett, amikor elutasította a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltjével való vitát; másodszor, amikor hosszasan lapított az Ukrajna elleni orosz agresszió ügyében; és harmadszor, amikor nem állt ki az ország elé egy választási programmal, hanem elbújt a „Magyarország jobban teljesít” tragikomikus szlogenje és a rezsicirkusz bohózata mögé. A demokrácia működéséhez közterekre van szükség, amelyeken a személyek és a vélemények a viták során megméretnek, s ez fokozottan igaz a választási kampányra. Orbán maga is kikövetelte magának a miniszterelnök-jelöltek vitáját 1998-ban, de mivel csúfosan leszerepelt 2002-ben és 2006-ban, azóta nemcsak a miniszterelnök-jelöltek vitáját kerüli, hanem minden nyilvános vitát messze elkerül. A politikusoknak az emberek világától, a realitásoktól való teljes elszigetelődése és a hübrisz, a politikai önkény világába való bezárkózása klasszikusan megfigyelhető Orbán pályáján. A „bátor”, a tisztázó vitákat kereső Orbán időszaka 1988 és 1998 közé esik, a hatalomra jutott „gyáva” Orbán 1998 után már csak erőből tudott politizálni. Az első kormánya idején már teljesen maga alá taposta a pártja politikusait és szakértőit, robotok seregét hozta létre maga körül, és ez vezetett a vereségéhez is, mivel 2002-re már teljesen vitaképtelenné vált. Ezzel megjelenítette a „keleti” politikus típusát, aki megközelíthetetlen, mert nemcsak a népség-katonaság, hanem a saját pártja felett is ott lebeg dühös villámokat osztogatva az alattvalóknak, míg a „nyugati” politikus mindent megtesz azért, hogy reagáljon az emberek és szervezetek felvetéseire, s megválaszoljon a sajtó népei kemény kérdéseire is. Amikor Orbánt másodszor is megkaptuk miniszterelnöknek, akkorra Orbán már teljesen beleszédült a saját személyisége „keleti nyitásába”, mivel már csak parancsokat osztogat és frázisokat pufogtat, s már nem hajlandó sehol és senkivel semmiféle nyilvános vitára. Marabu rajza Hosszú elemzést kívánna Orbán „szabadságharca” az Európai Unióval szemben, aminek következtében a maga sajátos keleti modorával teljesen elszigetelődött az unió vezetői körében. A gyáva Orbán kivívta magának, hogy persona non grata lett valamennyi nyugati országban, nem kap meghívást a nyugati fővárosokba, csak akkor találkoznak vele, amikor a protokoll miatt nagyon muszáj. A keleti nyitás számára azt jelenti, hogy a magához hasonló zárt személyiségekkel mosolyog össze, ahogy a legutóbb Putyinnal, ami az Ukrajna elleni agresszió után végleg megpecsételte a sorsát Nyugaton. Nem véletlen, hogy hosszasan gyáván bujkált a nyilatkozatok elől az 1956 és 1968 tragikus emlékét felidéző brutális orosz akció után, hiszen már jóval előtte hosszasan és gyáván bujkált a saját országa előtt a Putyinnal megkötött Paks Paktum ügyében, amiről még most sem lehet tudni a részleteket az országunk tervbe vett tönkretételéről. A hatalom korrumpál, szól az ismert angol mondás, az abszolút hatalom pedig abszolúte korrumpál, ezért valószínűleg csak Orbán oligarchái tudják a részleteket a Putyinnal kötött paktumról, mint gyáva haszonélvezői az országunk kivéreztetéséhez vezető politikai üzletnek. Végül, de nem utolsósorban, Orbán gyáva volt ahhoz, hogy programot adjon a 2010-es választáson, s még gyávább manapság, hogy az ország négyéves tönkretétele után számot adjon az országlásáról, és merjen valamit mondani a következő négy évről. Európában teljes abszurditásnak számít, hogy egy párt már egy második választásnak szalad neki mindenféle kormányprogram nélkül. Joggal mondhatni persze, hogy jó oka van rá. A gyávaság kifizetődött 2010-ben, hiszen azt csak nem mondhatta el, hogy „keleti Magyarországot” szeretne, „fél-ázsiai” politikai rendszerrel. A programtól való tartózkodás jól működött 2010-ben, mivel minden valódi program a konfliktusok felvállalását is jelenti, vagyis ha Orbán kijelenti, hogy az adórendszer és az egész gazdaságpolitika olyan átalakítását tervezi, ami masszív jövedelemátcsoportosítást jelent a szegényektől a gazdagokhoz, akkor még a legcsalódottabbak közül is sokan elkerülték volna a Fideszt. Hát még ha bevallja, hogy alkotmányt akar csinálni, méghozzá olyat, amelynek avíttsága és antidemokratikus allűrjei azóta is kiváltják a jogász professzorok felháborodását Európa-szerte. Szóval, a programoktól való menekülés működött 2010-ben, s most, 2014-ben az újabb gyáva menekülés a konkrétumoktól a lapos szlogenek felé még erősebb és még indokoltabb, hiszen a Fidesz-politika egyetlen részlete sem állná ki a valóság próbáját egy nyílt demokratikus vitában. Bezárult a kör Orbán körül, gyáván hallgat a kampányban, ügyetlen ürügyekkel elkerülve a demokratikus ellenzék vezetőjével való vitát, amelynek korábban maga is lelkes híve volt. Nem szólal meg, csak gyáván kullog az uniós vezetők és a V4 miniszterelnökei nyilatkozatai után az orosz agresszió kérdésében, mert a szíve Putyin felé húz, de a „ruszkik, haza” követelése helyett nem meri nyíltan felvállalni a „ruszkik, vissza” igényét, hiszen szerinte mégis csak jobb a keleti függés, mint az uniós demokratikus rendhez való igazodás. Mindez összegződik abban, hogy nincs sehol egy őszinte szó Orbán valódi terveiről és szándékairól a miniszterelnöki beszédekben, és még véletlenül se esik említés stratégiai távlatokról az olyan uniós fejlesztési tervekkel szinkronban, mint az Európa 2020 stratégia. A jövő lezárult, felejtsük el, megkezdődött a kalandos utazás a múltba, felbukkantak a múlt fura figurái a köztereken és a tankönyvekben is, és felsejlik Horthy árnyéka is Orbán mögött, akkor is, ha csak Bethlen-szobrot avat. Hát ezért lenne tragikus, ha a gyáva Orbán többséget kapna a választáson, mert a keleti politikusok ugyan maguk is félnek a lakosságtól, de a félelmüket a megfélemlítéssel kompenzálják, amikor az áldemokráciákban magukat ünnepeltetik. Ágh Attila Népszabadság

Pfúú de izgi lesz nézni, amikor egy tüntetésen könnygázt permeteznek az orrotok alá távirányítóval:-)