Felvettem a Tele5-nél, életem első hoteles rendelését. Asszem ez volt az utolsó is:-( Kint bóklászok a Rómain, Elmegy egy pár békás, csillaghegy, nem nyomok, nincs kedvem száguldozni, tele van a Nánási. Egyszercsak jön, egy Piroska utca. „A” kategóriával. Öttel csak belecsapok. (azon már nem is morgok, hogy a mi Sipeki Józsinknak még mindig nem sikerült beírnia a gépbe, hogy „A”-s vagyok, ez van) Haliday Beach, vagy milyen hotel, vendég egyes tarifa, „3 a pacsi”. Nna mondok magamnak, itt a ”méz!” :-) Odabandukolok, kisasszony már kint a parkoló elején. Kérdezem szobaszám szerint, -igen Ő az. Nna jó, -Sorry, one moment. Berohanok, a szépen előkészített három kilómmal a recepcióra, mélyen meghajolva a pultra helyezem, merthogy senki nem néz ám rám, hogy mit is akarok. Fordulok, jönnék ki, elvégre az utas már a kocsiban mégse várjon rám szegény ingyen:-) Nna nem úgy van ám! Megszólal mögöttem gúnyosan mosolyogva, egy taknyos kölök, hogyaszonggya: Kevés lesz ez! Kérdem, -Miért??? Mert már régen 500 a pacsi, ha a belvárosba megy. Négyezer a transzfer, és ötszáz a pacsi. Mindehez felsőbbrendűen mosolyog. (Gondoltam, most harapom el a diszpécser torkát) Soványmalacvágtában vissza a kocsihoz, magamhozvesz pénztárca, (mégse az utas előtt guberáljak) Vissza a recepcióra, odaad kétkiló, és haladok. Utas kedves, (szép) fiatal lány. Kezembe nyom egy cetlit, amire nagy betűkkel rá van írva, hogy Ráday Kinizsi sarok. Így, Magyarul. Nna mondom, jó kis belváros. Nem vagyok nagy Óbudai, nem igazán tudom besaccolni az árakat, de erről azért éreztem, hogy kevés lesz. Még nincs hat óra. Csütörtök, az elképzelhető legnagyobb csúcs. Mendegélünk befelé. A Szentendrei vége, a Záhony utcánál. Ki a legszélsőbe, nyak nyújtogat. Megállapítom, hogy a szélső megy, tehát ha buszsávig elvergődök nincs nagy gond. A Raktár utcánál már létszik, hogy a híddal van gond. Döntök. Maradunk Budán. A Fő utca közepéig szépen el is vergődünk. Ott kicsit nyögvenyelős. Nem vészes, öt hat perc alatt átrágom magam a buszsávig. Azt tudom, hogy a Lánchídon mindenképpen át kell mennem, mert a Krisztina Erzsébet-híd környéke tragikus mostanság. Időnként az órára pislantok. A Fő utca közepén a dugóban abszolváta a taxaméter a 4 rugót. Egy életem egy halálom, én bizony megnézem, ez mennyi lesz. Tehát óra ketyeg tovább. A hídon 4500,. Szerencsém van, a Roosevelten látom, hogy a József Attila mozog, nem érdemes lekínlódnom magam a rakpartra. Innen már nem is volt gondom a forgalommal, csak az órával. Az a dög, csak ketyegett:-( Nem tudjátok elképzelni azt a stresszt, hogy ebből most mi lesz, Mondták neki, hogy négyezer, vagy nem mondták? Botrány lesz, vagy nem. Mit tegyek, ha előhúz négy rugót, és megköszöni szépen? Hisz nem ő tehet róla. Neki azt mondták, annyiba fog kerülni. Pikk pakk ottvagyunk, 5700.- forinttal az órában. Kislyány néz, kotorász /tehát mondták neki:-( / elővesz hatezret, és számlát kér. Csak ötezer hétről írom a számlát, szégyenlősen, és akarom visszaadni a három kilót. Nem kéri elköszön, mosolyog, elmegy. Én kicsit fellélegzem, de azért még pár napig várom, hogy kapok-e meghívót az etnikai bizottság legközelebbi ülésére:-( De legalább most nem kell majd stresszelni, tudom miért hínnak:-) És persze lesz alkalmam elbeszélgetni azzal aki kitalálta, hogy egy tökéletesen hozzá nem értő taknyos határozza meg az én öt kilómért, hogy mennyi a tranyó, és mit is jelent a "belváros" fogalma. Habár lehet, ha tudja, hogy ez több mint a "belváros" akkor nem úszom meg öt kilóval:-)))

Arról qtya, hogy most nem lehet megélni napi nyolc órából, mert ti kint vagytok 16-ot:-( Ha mindenki nyolcat lenne, akkor meg lehetne!!! Ilyen egyszerű ez.

Alkossátok meg a szöveget, és én felteszem ide nyomtatható formában. Oszt lehet szórni! :-)

Türelem, türelem! Azok még feldolgozás alatt vannak. Az OFOTÉRT-ban sem kaptad meg azonnal!:-)

Erről a témáról, a "drasztikus tarifaemelésesben" komoly vita van. Szvsz. ott fejtsd ki a véleményed:-)))

Persze hogy igazad van! De mi a teendő??? Miként is indítanál be egy ilyen "mozgalmat" ?

[i][b]"A "henyélökről", nevezetesen tomayer szaktársról, akiről tudvalevő, hogy reggel dolgozik egy kicsit, majd hazamegy, a szájába tolják az ebédet, kicsit HT-zik, majd szuszóka 17-ig. Utána, megint munka egy kicsi, majd vége a napnak. "[/b][/i] :-))) Itt látszik a baj. Hogy az én napi 9-10 órai munkámat ma így lehet deffiniálni. Én vagyok a "henyélő" mert azt a tíz órát megpróbálom nem a holtidőben eltölteni, hanem akkor amikor meló is van. Hiszen pontosítsunk csak: Reggel nyolc körül autóban vagyok. Egyig, fél kettőig dolgozom, ahogy alakul. Délután öt körül jövök ki újra, és este tíz előtt biztos nem megyek haza. Ez a "henyélés" bőven túl van a törvényes munkaidőn. Nna és akkor a számítógépes program: Senki nem mondta, hogy itt minden részlet ki lett dolgozva. Logikus, hogy valamilyen megszakítási lehetőséget bele kell venni. Ez pontosan szabályozható lenne. De mielőtt megint kitör a vihar. Ne fossatok, mert 0% azaz: nulla százalék az esély a dolog bevezetésére. Hisz a cégek ellenérdekeltek.

Ezexerint már, 3,5-en vagyunk! Ha elérjük a tizet, ünneplünk! :-)

TAXISNAP 2008 Csepel Aki nem volt ott annak azért, aki ott volt, annak meg azért érdemes megnéznie!:-)

Azért nekünk is van összesen hatvan!!! Azt tudnám, hol vannak ilyenkor?:-) De mostmáá télleg alszaszok!