Facebook: az új évszázad zsarnoksága

Puzsér Róbert

2016. március 24., csütörtök 11:15

A technológia fejlődése nemcsak a mindennapi életet, de a zsarnokság természetét is megváltoztatta. A régi vágású diktátorokkal, mint Pinochet, Ceausescu vagy Kim Dzsongun, tudjuk, hányadán állunk, ismerjük az általuk uralt rendszerek működését: a terrort, a jogfosztást, az állam szenvtelen és gyilkos közönyét. Ha azonban a Facebookot alapító Mark Zuckerbergre pillantunk, egy mindig mosolygó, fiatal milliárdost látunk, a testet öltött amerikai álmot, szegénylegényt, aki elnyerte a fele királyságot. Csakhogy a valóságos Zuckerberg egy kegyetlen zsarnok, az általa működtetett gépezet pedig legalább annyira fenyegeti a szabadságot, mint a Vörös Hadsereg atom-tengeralattjárói vagy a Wehrmacht páncélosai.

A science-fiction irodalmának cyberpunk-mítoszai az informatika fejlődése nyomán egyre-másra váltak valóra, egy lényeges elem azonban sokáig hiányzott: a központi agy, ahová az információk befutnak, s amely organizálja a világméretű hálózatot. A Facebook robbanásszerű térhódításával az internetet uraló szuperszámítógép megszületett: ma már nem a Facebook tartozik az internethez, hanem az internet a Facebookhoz. A Facebook többé nem egy szolgáltatás a neten, épp ellenkezőleg: a netes tartalmak szinte mind a Facebook által jutnak el a felhasználókhoz.

Olyan kommunikációs platform született, ahol a plázákban tenyésztett fogyasztók tömegei saját bulvárlapot szerkeszthetnek az életükről. A bulvár semmitmondása és a reklámok alapvető hazugsága, mely szerint a fogyasztás boldogságot okoz, Facebook-felhasználók százmilliói számára váltak olyan kulturális referenciákká és magatartásmintákká, amelyeket kényszeresen másolniuk kell. A Facebook hírfolyama az önfeledt boldogság, a felpezsdítő élmények, a kiegyensúlyozott, mégis változatos párkapcsolat, valamint az egzotikus nyaralás olyan széles körű és általános demonstrációja, amely ismerősök tömegeit frusztrálja a halálba, hiszen mindegyikük ilyen életre vágyik. A Facebook percről percre győzi meg felhasználóit arról, hogy ez az élet igenis létezik, továbbá elérhető, csak nekik még nem sikerült elsajátítaniuk. S miközben antidepresszánsokkal, nyugtatókkal, vagy szeszes italokkal ütik magukat, kétségbeesetten próbálnak beszállni a versenybe, és egy-egy jól sikerült szelfivel azt hazudni, hogy az életük ugyanolyan sikeres, fiatalos, trendi, dinamikus és menő, mint egy szénsavasüdítőital-reklám bármelyik szereplőjének. Azt az olthatatlan elégedetlenséggel vegyes fogyasztói mohóságot, amelyet a céges hirdetések keltenek, a Facebook-élmény a végletekig fokozza, nemzedékek valóságról alkotott képét hamisítva és nyomorítva meg.

Zuckerberg előtt az volt a széles körben sikeresnek és korrektnek tekintett üzleti modell, ahogy a Google a YouTube-ot működteti: ha egy művész gyárt egy videót, és feltölti, a nézettség után pénzt kap – ha sokan nézik meg a videóját, sok pénzt, ha kevesen, akkor keveset. A Facebook máshogy működik, egyetlen centet sem fizet a tartalom és a kattintások után, hanem megfordítja a fenti logikát: ha azt akarod, hogy az általad közölt tartalmat sokan lássák, fizess sokat, és a rendszer a pénzedért sok emberhez kiutalja, ha azonban nem fizetsz, ne csodálkozz, hogy csak kevés felhasználóhoz jutsz el. Zuckerberg azért teheti meg ezt, mert a Facebook egy monopólium. Természetes következmény, hogy egy ilyen működés azokat a nézeteket segíti érvényesülni, amelyek mögött jelentős mértékű tőke áll.

A Facebook persze nem pusztán egy hatékony hirdetési felület – ha az volna, gyorsan elbukna, mint teleshop a nézettségi versenyben. A pénzért vásárolt elérések a hírfolyamoknak csupán csekély hányadát adják, a Facebook-élmény nagy részében mindenki olyan hírekkel és véleményekkel szembesül, amelyekkel egyet is ért. A rendszer folyamatosan profilozza a felhasználóit – bőrszínüket, zenei ízlésüket és politikai preferenciáikat egyaránt ismeri. Ha valakit kormánypártiként azonosít, az szinte soha nem találkozik olyan tartalommal, amely az ellenzéki álláspontot ismerteti, s egy ellenzéki beállítottságú állampolgár ugyanígy nem kap esélyt arra, hogy kormánypárti érvekről értesüljön. Egy autókért rajongó felhasználó nem ismeri meg a globális klímaváltozás tényeit, egy feminista aktivista azonban azonnal hozzájut a férfiak által családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények híreihez. A Facebook működése az általános politikai szektásodásnak és a centrumszavazók eltűnésének legfőbb oka. Felszámolja a valóság élményének azt a részét, amely a felhasználót képes volna kimozdítani szellemi tunyaságából, miközben folyamatosan azt hazudja neki, hogy az egész világ az ő kedvéért van, ugyanis ő a király. Megvilágító erejű szentencia, hogy a Google a kiindulópont, a Facebook pedig a végállomás.

A lájkolás az a misztikus pillanat, amikor Zuckerberg a döntés jogát a tömegember kezébe adja. Ha a Facebooknak nincs konkrét üzleti vagy politikai érdeke, mindig a sötéten örvénylő tömeg dönt – nem értelmiségi szerkesztők vagy közírók, hanem a plázák meg a kocsmák népe, amely lelkesülten kiált hurrát, ha Hajdú Péter a feleségéről vagy a kiskorú lányáról fürdőruhás képet közöl, s amely közönyösen kattint el, amikor Szörényi és Bródy a Városliget fáit védelmezi. A Facebook működése tankönyvbe illő példa arra, hogy a csekély létszámú, de tőkeerős elit miként lép szövetségre a tömeggel, s miként adja át neki hatalmának fejében a nyilvánosságot és a közkultúrát. Mi sem igazolja ezt ékesebben, mint hogy a Facebookon egyetlen közszereplő sem tilthatja le a kommentelést, bármilyen kevéssé legyen is fogékony arra a tömény cigányozásra, zsidózásra, nácizásra, komcsizásra és egyéb mocskolásra, amit a trolltömegek nap mint nap elővezetnek.

A Facebookon bármilyen közösségi aktivitást folytatni – főleg itt, a gyarmatokon – rendkívül kiszolgáltatott tevékenység. A Facebook a profitmaximalizálás szellemében nem működtet magyar nyelvű ügyfélszolgálatot – ha bizonyos számú felhasználó feljelent egy oldalt, azt a rendszer indoklás nélkül törli. Jól látható, hogy semmilyen egységes joggyakorlatról vagy alkalmazott elvről nincs szó: a Facebook önkényesen és sokszor alaptalanul töröl bejegyzéseket vagy teljes oldalakat. Fellebbezés vagy méltányos eljárás lehetősége fel sem merül, hacsak a sértettnek nincs pár tízezer dollárja meg néhány éve, ami alatt Kaliforniában az illetékes bíróság meghozza döntését. Mindez addig persze nem zavarja a politikai mainstreamet, amíg szélsőjobbos oldalak tűnnek el, de ugyan mi a biztosíték arra, hogy Zuckerberg holnap nem azokat a tartalmakat számolja majd fel, amelyek mondjuk szabályozást sürgetnek a technológiai cégekkel szemben? Jelenleg nincs politikus se demokráciában, se diktatúrában, aki olyan véleményterrort képes üzemeltetni, és olyan mértékben képes korlátozni a szólásszabadságot, mint Mark Zuckerberg.

A KGB vagy a CIA álmaiban sem remélte, hogy egy nap olyan mennyiségű ismerete lesz az állampolgárokról, amilyenek a Facebook szerverein fellelhetők. A Facebook ismeri a hajszínedet, a vallásodat, a szexuális preferenciádat, tudja, kik a barátaid és kik voltak a szeretőid. Ha valaha feltöltöttél egy képet magadról, azt már hiába törlöd – mindörökre ott marad az aktádban. S a Facebook intelligens algoritmusokkal újra meg újra átfésüli és kiegészíti a nyilvántartásait – ma még csak cégek részére árusítja, hogy ki igényel potencianövelő gyógyszert, nyaralási tippet vagy társkereső szolgáltatást, holnap már politikusoknak ad el listákat olyan állampolgárok adataival, akiket potenciálisan mozgósítani tudnak a médiademokrácia kirakatrendezvényeire, a négyévenként megrendezett választásokra. Holnapután majd diktatúráknak adja el ellenzéki állampolgárok neveit – miért ne, ha jól fizetnek?

A Facebook-birodalom a hatályos törvények felett áll – úgy nő és vásárolja fel sorban a konkurenseit, hogy szinte egyáltalán nem adózik: Angliában tavaly 4327 font társasági adót fizetett be, ami kevesebb, mint egy átlagos brit munkás éves adóterhe, a politikusok azonban nem mernek szembeszállni a birodalommal, hiszen már a következő kampány során fizetniük kell a Facebooknak a reklámfelületekért, különben elkerülhetetlen a bukás. Ma Mark Zuckerberg hatalma kiterjedtebb, mint bármelyik politikusé – még pár év, és az ő akaratával szemben többé nem lehet kormányzati befolyáshoz jutni egyetlen nyugati országban sem.

A Facebook ma nem kevésbé fenyegető kihívás a civilizációnk számára, mint akár az iszlamizmus. Ha nem számoljuk fel ezt a fojtogató monopóliumot, ha nem adóztatjuk, nem szabályozzuk, és nem tesszük átláthatóvá a működését, annak ugyanolyan beláthatatlanok a következményei, mintha a bevándorlók tömegei előtt megnyitnánk Európa határait. A népvándorlás veszélyeit értjük, mert vannak hozzá történelmi analógiáink – a Facebookhoz nincsenek. Ezt a fajta diktatúrát még maga Orwell sem láthatta, a zsarnoki önkény ilyen mértékű koncentráltsága ép ésszel talán fel sem fogható – mégis meg kell állítanunk, mert ekkora hatalom sem állam, sem cég, sem ember kezében nem lehet.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.03.24.

Most, hogy a fórum újraindult végre, felvetődött, hogy szükség van e egyáltalán rá?!?
Mert ugye a fészen mindent meg lehet pillanatok alatt tárgyalni ....

Pár szóban az én véleményem, aztán várom a pro és kontra érveket.

Szerintem.

A fész, a pillanatnak szól.  Esélyed nincs megkeresni egy hírt, témát, hozzászólást egy hónap múlva.
Ami a hallóra felkerül, az pedig remélhetőleg az örökkévalóságig itt is van.  Ugyanott megtalálható, ahova tetted, ha nem emlékszel hova tetted, akkor meg a kereső segít a megtalálásában.

Aki ráér, olvasgassa kicsit vissza, a több mint tíz éves fórumokat.  Nagyon szórakoztató  és tanulságos ...  ráadásul, mivel a hallotaxi nem felejt, sok ember szembesíthető saját magával, pár év elteltével.

Olyan témák lettek itt megvitatva, olyan emberek által, amiket kár lenne elfelejteni ...  ahogy a most felmerülő témák, és a most vitába szálló emberek is nagyon fontosak lehetnek egy-két, öt-tíz év múlva!

Más:  A fészen, csak arccal, névvel lehetsz fenn.  Persze lehet kamuprofilt csinálni, de ott azzal kilóg a lóláb, ráadásul tilos, tehát, ha felnyomnak, csinálhatsz újat. 
Itt?
Kvázi mindenki magának választ nicket, és annyit közöl magáról amit jónak tart. Harmadik fél számára, csak és kizárólag a törvényben meghatározott módon, rendőrségi megkeresésre adunk ki valakit.  (vagyis még azt se mi, mert mi nem is tudjuk ki kicsoda, még az Ip címeket se látjuk, hanem a szoftver üzemeltetője hivatalból)
És ezügyben már bizonyítottunk.  Ezek a történetek is visszaolvashatóak, a fórumokban :-)

Háát, szerintem ezért nem kell bedőlni a fész "úgyisottvagyunk"  csábításának.

Igen.  Ezért mondtam, hogy hobbitaxisoknak éri meg.
Nekem még a 45 fuvar is kihívás ...  ennyi kell, ..  asszem ... a 20%-hoz.
Logikusan számolva, havi bruttó 3-400 alattiaknak érdemes ezt választani.

Szép.
Persze övé a cím, azt csinál vele amit akar.
A tietek a tagdíj (amíg oda nem adjátok) azt csináltok vele amit akartok.

Úgy látszik egy, csak egy leány van talpon a vidéken :-(

Nem hallottam ilyen híreket :-)

Tudták ki vagyok.
Tehát, a felvételi folyamat, nem mérvadó.
Van 40 000.- belépési díj, de azt levonják majd részletekben az utalandókból.
Tesztek szerintem nincsenek.  Inkább egy beszélgetés, ahol ők próbálnak segíteni ...  hisz eddig a többség teljesen kezdő TAXIS :-)

Hááát,   taxisként ez kicsit fura.  Ülsz a tök csöndben és egyedül vagy.  A cég időnként küld üzeneteket, (általánosokat) de azok inkább a kezdőknek szóló lelkesítő, segítő, képző tacepaók.  Vagy a mindenhol szokásos utasítások, fenyegetőzések,  a szabályok betartásáról.
A többi kollégával semmilyen kapcsolatod nincs.  Állítólag vannak valamilyen Zello csoportok, meg a fészen is van egy titkos csoport ahova még engem se vettek föl :-)

Értékelni értékelnek az utasok.  Nem tudod melyik értékelt, és azt se hogy milyenre, csak azt látod, hogy kicsit mozog le föl az értékelésed.
Engem gyaníthatóan sokan "leértékeltek" ...  mert kicsit el vannak kényeztetve.  A szokásos, szabálytalanságok elvárása ...  "itt forduljunk meg"  de záróvonal van ...  "a többiek meg szoktak"  én nem szokok ...  stb :-)
Viszont te is értékelheted az utast!  Nem tudom persze valaki nézi e, mert én biztos nem figyeltem arra, melyik utasnak milyen az értékelése.
De minden fuvar után fűzhetsz hozzá kommentet, amit ben megkapnak.
Van még egy statisztikád, ami figyelemre méltó.  Minden fuvart, amit rádtol számol.  Ha visszautasítod, akkor oda számolja.  ha egyáltalán nem reagálsz rá, akkor oda   (nem tudom a megnevezéseket és nincs kedvem elindítani) 
A lényeg, hogy van egy aktivitási százalék is előtted, meg bent a cégnél is látják. Állítólag "illik" 70% fölött tartani.
Én decemberben épphogy 50%-os voltam:-)

A többi taxistól én semmiféle gyűlöletet nem éreztem.  Ugyanúgy beengedtek ha kéredzkedtem, ugyanúgy visszaintettek, akiknek én intettem.  Igaz, azok általában felismertek :-)
Utalni hetente utalnak.  A vasárnap éjféli állapotról kapsz kedden egy emilt, és szerdán a számlán a pénz.
A számla nem kell, hogy a sajátod legyen.  Bármilyen számlaszám megfelel.

Elég kimerítő voltam?
Jössz? :-P

Sokat nem tudok mesélni.
Amikor a pluszt megvette a Zengő, tudtam hogy én ott nem akarok maradni.
Így aztán, decemberben hirtelen a legokosabbnak az tűnt, hogy rákérdezek a fájnál, hogy mik a feltételek.
Azonnal mehettem, másnap dolgozhattam.
Engem akkor más nem érdekelt, hiszen az autóm pontosan dec 31-ig volt alkalmas taxinak.
Két hetet dolgoztam le karácsony előtt.
Rettenetesen pörgött, de ez gondolom nem lep meg senkit, mert biztos máshol is.

Sok érdekes dolog van.  Jó is rossz is.
Nagyon jó, hogy nincs megégés, lukrafutás. ha tényleg messzire kapsz címet, egyszerűen felhívod az utast te, és megkérdezed megvár-e.
De ő is látja honnan jössz.  Általában nem is kell rájuk sokat várni, hacsaknem nagyon közelről jöttél.
De akkor is te tudod felhívni és kiénekelni a lakásból.
A szoftver jó.  Ha címet kapsz, azonnal látod is a térképen, hol van hozzád képest a cím,  és egy hevenyészett időt is saccol.  Amit egy taxis, helyből megfelez :-) Az utas beírhatja, és általában be is írja hova akar menni.  Ezt ugyan nem látod előre, csak amikor beült, de akkor azonnal pötyögés nélkül egy gombnyomással el tudod indítani a navigációt (akár waze is lehet) és már visz is a címre.
Hátránya.  Szinte nullára redukálódik a kommunikáció.  Beül, köszön (jóesetben) és nyomkodja a telefonját.  Ha nem veszed észre, hogy beírta a címet, bután vársz, hogy majd csak mondja hova szeretne menni :-)
Aztán rádnéz, és mondja, hogy  "Nem adtam meg?"   Szóval a sutyibbja képes egy szó nélkül beszállni kiszállni....  mert a fizetéshez se kell a közreműködése.  /fásult taxisoknak ideális :-))) / 
Az aplikációs fizetés, hihetetlenül kellemes.  Ha azt látod magad előtt, hogy appal fizet, tudod, hogy biztos ki leszel fizetve bármi történik. Bármilyen szar helyen is akar kiszállni, nincs semmi teendő, megállsz, köszöntök és megy. A többit te az appon intézed.  (még két gombnyomás)

Viszont, így szinte senki nem ad jattot.
Ami baj.  Mert azért, a normál taxizásnál, a kb 10%-hoz hozzá vagyunk szokva ...  nna most, ez a 10% mínusz a cég által levont 25%-al (vagy 20% netán 15%) együtt már komoly tétel.  Viszont nem kell gyűjteni a tagdíjra!!! :-)
Alapvetően, ha pörögsz és sokat dolgozol, akkor simán vered a 100 ezres tagdíjakat.  De aki csak hobbitaxis, annak nagyon megéri, mert csak azért fizet, amit meg is csinált!!!

A kp-s fizetés ugyanúgy működik mint bárhol máshol. (és ott a jatt is ugyanannyi) Félreértések elkerülése végett, ebből is vonnak leadót!!!  Ami 100%-ban a tied, az az utcai beülős.  Ahhoz semmi közük.
Kp-s, kb a fuvarok fele, harmada.  De gondolom januárban, amikor már nincsenek az új megrendelők, akkor még jobban az appos fizetés felé billen a mérleg.

Én a januárról ..  tehát, a normál üzletmenetről nem tudok beszámolni, mert azóta "kocsicserében" vagyok, és itthon élvezem a háztartási alkalmazotti létet :-)

Ez itt a reklám helye?!? :-P