Nagyon jó! Add ki a haragod rettegő! :)))

Csiszolódj romvirág! :)

Sarkosan fogalmazva Ha szeretnék világhírű lenni öt percre, felavatnék egy Horthy-szobrot a kertemben. A hazai és külföldi balvilági sajtó élőben tudósítana a nagy eseményről, kikérdeznék a szomszédokat, az utcában lakókat, a polgármestert, s ha utána önkiszolgáló módon még le is önteném vörös festékkel, ismét az érdeklődés középpontjába kerülnék, nem mint sültbolond, hanem mint jó útra tért európai. A „tematizálás” rémes szakkifejezés, de ez történik: amíg lehet a „Horthy-kultuszból” egy kis antifasizmust facsarni, ez ismétlődik. A tények nem számítanak, mindenre van egy pró és egy kontra, de a balvilági újságíró vigyáz arra, hogy a „kontra” győzzön, legalább tíz az egyhez arányban. A legszebb az egészben az, amikor a Horthy-gyűlölők is elkezdenek egymással vitatkozni, diktátor volt-e a kormányzó (nem), és tehetett volna-e jobbat és többet az ország érdekében. Hazánk geopolitikai helyzetéből következik, hogy mindig „két pogány közt” őrlődtünk, előbb a német és a török, később a német és az orosz között. Már 1849-ben világossá vált, hogy az Orosz Birodalom igényt tart Európa keleti részére, a semlegesség hiába volt legnagyobb politikusaink álma, a valóságban mindig csak két rossz között lehetett választani. Magyarország jelenleg is Németországtól függ, kár ezt szépíteni, és ha már gazdasági törvényszerűség ez a függés, nem okos dolog úgy tenni, mintha nem létezne. Ráadásul mindkét világháború kimenetelét az Amerikai Egyesült Államok hadba szállása döntötte el, Horthynak nem tetszett sem a német, sem a szovjet megszállás, kissé naiv módon az angolok görögországi partraszállásában reménykedett. A Magyarországnak kedvező bécsi döntéseket képtelenség lett volna visszautasítani, Horthyt elsöpörte volna a népharag, a német megszállás ellen fegyverbe szólítani a lakosságot pedig a kollektív öngyilkosság kegyetlen módja lett volna. Horthy reálpolitikus volt, jobb külső körülmények között, békeidőben igazán naggyá tehette volna szeretett hazáját. Nem holmi éledező kultuszról van tehát szó, hanem a történelmi igazság helyreállításáról – harag és elfogultság nélkül. Sajnos, ez a balvilágnak még ma sem sikerül. Szentmihályi Szabó Péter

Ezek szerint olyan figyelmetlen voltam, hogy nem olvastam az eddigi hozzászólásaid...amik alapján ballib romkocsmavirágnak tartalak. Hmm... :)

Vajon kiknek a nevében beszélsz? A romkocsmás haverjaid és a sajátodéban? Vagy csak úgy az összes ballib nevében? Megérdemelitek a rúgást virtuálisan és egyéb módon is, hiszen annyit ártottatok már a magyarságnak! A véleményetek cseppet sem számít! :)

Turul szerintem nagyot nyel majd, hogy honfitársadnak nevezted, te internacionalista romkocsmavirág. :)

Vörös apó ilyennel hurcolászta az elvtársakat? :)))

A romliberális suttogó propagandátok része, hogy az elmebeteg szemkilövető diktátort, a nemzetközi köreitek kedvencét, megpróbáljátok ovi mellé emelni, ez igazán szánalmas. :)

Sarkosan fogalmazva „Magyarországnak sohasem volt bátorsága szembenézni…” – nem folytatom az idézetet, úgyis tudják, hogy mivel nem volt bátorságunk szembenézni, bezzeg a derék németek képesek voltak rá. A magam részéről már mindennel szembenéztem, viszont az a meglátásom, hogy ideje lenne a balliberális oldalon is levonni bizonyos következtetéseket. Nem várom tőlük, hogy bocsánatot kérjenek, hogy abbahagyják annak a gyűlöletkultúrának a terjesztését, amellyel minket vádolnak, egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy hagyjanak minket békén. Azt sem szívesen írom le, hogy kettős mérce, mert rettentően unom a kifejezést, hát persze, 1945 óta kettős mérce van, a baloldal szent és sérthetetlen, mindent helyesen tettek, bár voltak apró tévedések. Megnéztem a Biszku-interjú ismétlését, többszöri kérésre sem volt hajlandó bocsánatot kérni a volt belügyminiszter, most pedig az MSZP a nemsokára nyolcvanéves Horn Gyula ünneplésére készül. Romániában jogerősen kétévi letöltendő börtönbüntetésre ítélték Nastase volt miniszterelnököt, aki öngyilkosságot kísérelt meg. Nem mernék célozgatni volt magyar miniszterelnökökre, akiknek a személye ugyancsak szent és sérthetetlen, pedig nem kampánycélokra gyűjtöttek illegálisan pénzt – hasonló ítélet esetén elképzelni sem merem a művelt Nyugat felháborodását, bár Julija Timosenko esetében már tapasztalhattuk a szolidaritás megnyilvánulását. Működik az utólagos számonkérés Szerbiában, Franciaországban is a volt kormányfőkkel szemben, sőt Berlusconi ügyei sincsenek lezárva, de a mi balliberális vezetőink különleges védelmet élveznek, mert különös anyagból vannak gyúrva, tudjuk, miből. Nincs bátorságunk szembenézni, igen, ellenben a hírek szerint hazánk felkészül a Kanadából visszatérő romák fogadására. Mintaszerű jogállamban élünk, toleránsak és elnézőek vagyunk, ha így megy tovább, az Erzsébet-utalványt is visszaadjuk a franciáknak, csak egy kis szeretetre vágyunk, nem új kötelezettségszegési eljárásra. Egyetlen, megbocsáthatatlan bűnünkért vezeklünk: magyarnak születtünk. Szentmihályi Szabó Péter

Betalált... :) Víg napot kicsi kocsmavirág!