Tulajdonképpen nem egy átlag taxisnak volt szánva mint te. :) Kik vannak a képen?

Ne éreztem helyénvalónak a komcsi kormány ámokfutása utáni esemény bemutatását chucckal jutalmazni, bocs. De ha kitalálod a zuglót vagy a Mozsár utcát, megkapod. ::)

Majd ha arra járok megrezgetem a kocsit, beriaszt és legyüssz. Jó lesz így? :)

Kérdés, hogy mi az alja? :)

A hölgy érezte jól!

Csendőrtörténetek A nagyapa - nevezzük innentől egy csendőrnek - 1911-ben született, 1996-ig élt. A vele töltött gyerekkorom rengeteg emléket őriz. Mindig áhítattal hallgattam történeteit, melyek nem mind a csendőrségről szóltak, hiszen azokról nem nagyon szeretett beszélni. Kisgyerekként mindig rá tudtam venni, hogy mondjon egy két jó történetet. Nyugdíjasként is tekintélyt parancsoló ember volt. Termete több volt mint két méter, súlyra meghaladta a százharminc kilogrammot. Hatalmas keze és szigorú tekintete volt. Kérdés nélkül is kinyilvánította, illetve kimutatta, hogy nem szereti a cigányságot és a szegény embereket molesztáló söpredéket, mely akár az ő fiatalsága és szolgálata alatt, akár nyugdíjas éveiben is jelen voltak. Az a megye, ahol ő nőtt fel, bőven büszkélkedhetett már akkoriban is eme társadalmi réteggel. Gyerekként eldöntötte, hogy megvédi mind magát, mind a rászoruló embereket az igazságtalanságtól és kiszolgáltatottságtól. Ezért állt csendőrnek. A csendőr évei java részét Budapesten töltötte, de több alkalommal is vezényelték vidékre. Igazak azok az Büsz állítások, hogy a csendőr egy maga képes volt az emberekre hatni. Kire rossz, kire jó ráhatással. Kedvence volt a cigányokkal szembeni intézkedés. Lopáson való tettenérés, vagy panasz alapján a delikvens felkeresése. Egy kicsit önbíráskodó volt, de a csendőrök szabályzata, illetve kézikönyve engedte is ezt. A vétkesekre bizony lecsapott. Ezt vedd szó szerint! Sosem riadt vissza a tettlegességtől. A becsületeseknek - én honpolgárnak nevezném őket - nem kellet tartani a csendőri intézkedéstől. Sőt elmondása szerint ezen hazafiakat megnyugtatta, akár a jelenléte, akár a tudat, hogy a közelbe van. Én a nyugdíjas éveibe vehettem csak részt,de bizony mikor besétáltunk a bármelyik általa ismert vendéglátó helységbe, akik ismerték, azért, akik meg nem azok a jelenléte miatt arrébb húzódtak, helyt adván neki, és kicsit csendesebben beszélgettek tovább. Az öregnek még akkor is volt tekintélye. Érték atrocitások a múltja miatt, de ezt tudta kezelni, igaz hamar eljárt a keze. Mindig büszke volt arra, hogy csendőr lehetett. Ő hitt ebbe, a számomra kicsit misztikus, a csendőrség által megteremtett, úgymond "félelmetes" világban. Nem véletlen tartott a csendőrtől az, akinek baj volt a füle mögött. Legtöbb intézkedése kocsmai verekedések, rendbontások helyreállítása, illetve mikor a szabadtéri programok véget értek, akkor neki és társainak kellett a tömeget szétoszlatni, és hazaküldeni. Akkoriban igenis haza kellett menni éjjelre, mert nem lehetett az utcákon randalírozni. Hiszen ez komoly intézkedést vont maga után. Szerette a kardlapot is lengetni. Elmondása szerint szörnyű fájdalommal járt, ha valakit utol ért ez a "csapás".Hiszen az öreg szűk szavú volt, Ha tőmondatból nem értett valaki, akkor suhintott egyet. Többet nem is kellett. Kihangsúlyozta mindig, mert én kérdeztem tőle:"papa mindenki fél tőled?", hogy aki tisztességesen él, és betartja a rendet, az csak messziről lát csendőrt. Egy szép nyár végén négy főből álló tolvaj cigány hordát ért tetten faluhelyen. A helyi néninek többször megdézsmálták a jószágait. Felásatta velük a néni kertjét, az összes trágyát összehordatta velük, pedáns rendet rakatott a nem kicsi portán. Mind ezt egyedül felügyelve. Igaz volt kísérlet az ellenállásra, de az elkövetőnek törött orral kellett dolgoznia. Természetesen ezt követően előállította őket a helyi parancsnokságon. Másnap szolgálat közbe bement a falu kocsmájába és nyomatékosan kijelentette, hogy mindenki, aki megpróbálja a becsületes magyar embert (a magyart kihangsúlyoznám, mert ő is kihangsúlyozta, ki nem állta a betolakodókat) meglopni, vagy bántalmazni, akár lelkileg, akár testileg az ő körzetében, azt követően ő a hatáskörében meg fogja azt oldani, hogy örökre eltűnjenek a falu környékéről is. Ezt az esetet ebben a faluban nem sokkal ezután hasonló követte. A csendőr tudta, ki kell látogatni a cigánysorra, mert a falubeliek tudták, hogy az elkövetők cigányok, de féltek tőlük. Papa egymaga útnak indult. Ajtók ablakok csapódtak be, megállt a leghangosabb háznál. Mint tudjuk, a legkisebb család is tíz főt számlál, itt is akadt öt érett férfi. A csendőr nem kérdezett, kardját kihúzva lépett a portálra. Szembe találkozott két vasvillás bennszülöttel:). Az első szúrást sikerült hárítania, majd visszaszúrt. Itt további támadás nem érte, de a visítozásra összeszaladt horda, elmondása szerint, kissé megijesztette. Ellenben sikerült mégis érvényesítenie tekintélyét. Azt mondta nekem, hogy a ruha és a kard, illetve az ezekbe vetett hitem megvéd minden bajtól. A faluban élő magyarok tudták, hova indult a csendőr és egy pár derék ember utána ment. Igaz nekik nem kellett már "harcolni", de megjelenésük ledöntötte a cigány virtualitást. Emelt fővel távozott és igyekezett a helyőrségre jelentést tenni. Még aznap éjjel nyolc elkövetőt zártak börtönbe. A faluba egy ideig suttogtak a háta mögött, hogy mit, azt nem tudta, de több lopás nem történt. Büszkén mesélte, minden intézkedését sikerült érvényesíteni. Eredményes embere volt a csendőrségnek, szerették felettesei, társai. Ezért több helyen is szolgálatba kérték, illetve helyezték.

Zajosom! Nagyon kerülsz mióta fidesz keménymag lettél! :)))

Valami egyenruha féle is kéne, sapkával. A részeg hivatalnokokat, meg külföldieket illendőbb lenne úgy kiszolgálni.

Érdemes nézni a parlamenti közvetítéseket néha. Nem tudom honnan veszik a bátorságot a felszólalásaikhoz? A minap a szőrnélküli d'artagnan okádott olyat, hogy...