Szakállasé az kiemelt A, nem? :-))

Mit is lehet erre mondani? Igazad van :-)))

Én ezekre a vizekre nem merek itt elevezni...tele van örvénnyel...és az lehúz...ha érted... Nézd, azt nagyon megtanultam, hogy a taxisoknak egyértelműen kell fogalmazni. Na nem azért, mert buták, nem...nem, csak szeretnek a dolgokba belelátni olyanokat, amik ott sincsenek. Neked is javaslom, hogy az inkognitódat nem felfedve, beszélgessél el kollégákkal...egy droszton...ismeretlenekkel...nagyon tanulságos lesz és ad egy képet, hogy miként tovább.

Különben ne csak a képet nézzétek, hanem egy picit érezzétek bele magatokat ennek a kisembernek a helyzetébe! Mert mi is történt vele ma? Már napokkal előtte tudta, hogy lesz valamilyen taxisnap, hiszen apu taxis. Reggel felébredt és indultak a nagy eseményre. Lehet még sosem volt ilyen megmozduláson és akkor elképzelte. Előre volt benne erről az egészről egy kép, egy vágyakozás. Sok felnőtt és ő csak lábakat lát. Igazából nem is érti mi történik körülette, csak próbálja befogadni a látottakat, hallottakat. Kicsit mindig megdobban a szíve, amikor apukáját ismerősök köszöntik...és az a fáradt ember, akit naponta lát hazajönni, illetve elmenni dolgozni, most mosolyog. Érzi, hogy most itt történés van. Ihat kólát, most nem mondják neki, hogy nem szabad. Hangoskodhat, nem csitítják. Majd hirtelen megpezsdül körülötte az élet, tombola van. Talán fogalma sincs, hogy mit jelent ez a szó, de apukája a kezébe nyom egy papírdarabot, amin számok vannak. Egy hatalmas nagy szakállas bácsi, mikrofonnal a kezében a szószóló. Sokan boldogan mennek és lobogtatják: Ők nyertek...és csupa jó dologgal térnek vissza, sok-sok kinccsel, aminek ő is örülne. - Nézd, hogy nyersz-e! - szólal meg mögötte az apja...és ő nézi, majd kiesik a szeme. Remeg minden egyes húzásnál a kicsi gyomra, nyerni szeretne. Majd megtörténik a csoda, amit eddig csak tévében látott, amikor valaki boldog lehet. Az Ő(!) számát húzták ki, NYERT! Még kicsit bizonytalan, de anyukája biztatására megindul és közeledik a nagy, mikrofonos bácsihoz,a hatalmas felnőtthöz, magasra emelve tomboláját! Az Övé ez a csodálatosan tiszta szép új labda. Látod bácsi? Nyertem... Hazaviheti és játszhat vele...MEGNYERTE! Elfuthatunk egy ilyen pillanat mellett, akár észre sem vehetjük a labdát magához szorító kisembert...de ha nyerni akarunk, akár egy ilyen csodálatos pillanatot is, akkor jól nézzük meg...és az igazi nyertesek Mi leszünk! A felnőttekkel az a baj, hogy elfelejtettek gyereknek maradni. Őszintének és tisztának... Ha fáj valamink nem sírunk, ha boldogok vagyunk nem nevetünk...pedig örömet szerezni a legkönnyebb dolog a világon...csak akarni kell!!!

tomajer, most sikerült tökéletesen bebizonyítanod nekem annak a mondásnak a lényegét, hogy: Soha se mond hogy, soha Sohase gondoltam volna, hogy én a képeid miatt dicsérni foglak... :-)) Hosszú volt az út...szegény Bbetyár párszor kitért a hitéből, de csak eljött ez a pillanat:-) Sok igazán jól sikerült képet láthattam most itt...na nem a minőséget, mert hát ugye azzal főzünk amink van, hanem a téma meglátásod javult...sokat :-)) Nálam messze ez viszi a pálmát!!! Nagyon tetszik, gratulálok...:-)

Én értem, hogy mi a célja ennek és személy szerint van is rá nálam készség a fogadtatásra... Lehet, hogy tomajer nem érti ezt, de neked meg azt kellene figyelembe venned, hogy ha nincs rá fogadtatás, akkor az helyett hogy használ, árt a dolog. A megértő fülek hiánya, nagyon csúnyán üthet vissza.

Valaki vigyen friss borogatást tomajernek, mert szerintem szüksége lesz rá, ha ezt elolvassa :-)))

Nem fogod elhinni...de nem, még eddig mindig megúsztam :-))

A te dicséreted többet ér annál, mint akik folyamatosan csak ezt teszik velem szemben, mint pl. tomajer, mert a tiédet ki kell érdemelni :-)) Nyugi, szerintem ezen beírásom után a hamu az én számba jön:-)

:-DDDDDDDDD Az éhség öcsém, az éhség...lassan elér mindegyikünket...szép lassan:-) Kitettem az utast és látom, hogy elég rendesen fogytán a nafta... Megyek a sziget felé...közben agyalok, hogy megálljak-e tankolni? Majd a Szentendrein...döntöttem el. Beérek a Raktár utcához és látom hogy a felüljárón zúdul le 4 Főtaxis... Na ha most én megállok tankolni, akkor tuti vagy 10-20 kolléga beelőz...ami kemény. Ááááááááá kibírja ez még a következő kanyart... Jön 4 férfi, beülnek és közli, az elől ülő, hogy I. kerület Fő utca... Megnyugvással fogadtam, suhanunk. Fő utca...megállok és várom hogy fizessenek és mehessek gyorsan tankolni, majd vissza... Búcsúzkodnak... kiszáll az első, majd kapom a következő címet: Galgóczy A víz levert...üres tankkal emelkedőnek felfelé...ráadásul nem épp kedves utasokkal...olyanok voltak, mint akik temetésről jönnek... Megérkeztünk...ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSS BÚCSÚZKODNAK... Mondom kész, ez annyi...következő cím: Normafa út...annak is a túlvége... Totál esélytelen - tudatosult bennem... Taxisok védőszentje velem volt...megérkeztünk...a kocsiban még ketten. Nem szokásom imádkozni, de most azt tettem: Istenem, csak szálljon ki mind a kettő...csak most az egyszer még ússzam meg... :-)) Szerencsém volt, kiszálltak... Istenhegyin, a Zsolna utcánál szerintem még nem láttak hozzám hasonlóan boldog taxist tankolni :-)))