Erőlködhetsz testvérem, erőlködhetsz:-)) Nem egyet kapok, hanem kettőt. ...és hiába is írsz baromságokat, ami ott zajlik nálatok, az viszont nem fikció, hanem a valóság, amiért meg lesz a "jutalmatok". Kinek így, kinek úgy:-))...és hidd el, lesz olyan, akinek majd én mérem ki a jussát:-)

Hidd el, akkor sem volt könnyű, amikor ez szóba került köztünk és most sem az, bár a fene tudja mikor volt utoljára „jó”. Mindegy, függetlenítem magam a régi keserűségtől, mert azt vallom, aki nem tud a múlton túllépni, az önmagát temeti el és a lehetőségeit. Így elismerem kitartásod, küzdő szellemed, makacsságod. Kemény ellenfél vagy, elismerem. Viszont Pali – bár lehet csak magamból indulok ki – ezek a hangzatos felhívások, a lelkesítő irományok, már nem fognak rajtunk, taxisokon. Hidd el, belefáradtunk, mi - de sz@r ezt leírni – öregek, már nem mozdulunk meg erre. Amikről Te írsz és próbálsz toborozni, az emlékeinkben élnek és egy-egy beszélgetés alkalmával felemlegetjük és bizony-bizony, nagyon kellemes emlékek ezek. Mintha ma lett volna, amikor elköszöntem a Rádiótaxitól és még arra is emlékszem, hogy mondandóm után Golyó kódja volt az első, aki kijött nálam, amikor nyomtak nekem a fiúk. Mint ha ma lett volna és nem állítom, hogy nem fájó emlék. Egy korszakot zártam akkor le, egy olyan taxis és taxizás korszakát, ami már nem jöhet vissza…úgy, abban a formában már biztos nem. Vagy fél évnek kellett letelnie, mire magamhoz tértem, mire úgy tudtam a Főtaxinál beülni az autóba, hogy nem volt idegen a bal1. Majd átmentem a Taxi2000-hez, baromi rossz hangulatba…. Ott emberséget kaptam, nem feledem őket. Most Max Taxis vagyok és egy olyan brigádban dolgozom, ahol ismét a régi RT. szellemét vélem felfedezni. Amikor az sem nagy baj, ha nem megy a meló, de a hangulat valami más. Figyelj, volt a Maxos cikkemben két nagyon jó mondat…én, ha elfogadod tőlem, ezt tudom neked segítségként tanácsolni, remélem nem veszed tőlem sértésnek: - Mi nem ígérgetünk, hiszen a nagy cégek már hiteltelenné tettek minden szót. Mi nem ígéreteket adunk, hanem tettekben fejezzük ki a hálánkat, mind az utasok, mind a taxisok felé. Jó egészséget kívánok neked!

Ő, hmmm...na most ezt nem tudom értelmezni:-( Mihez, kihez képest...na és miben?

Pali, engem valami más érdekelne. Amennyiben nem gond, hogy eltérek picit a témától. Most, hogy etted a kenyérharcosok kenyerét, mi a véleményed a mai taxishelyzetről? Még mindig tartod azt a véleményed, hogy egy cégvezetőnek sokkal rosszabb, keményebb az élete, mint egy taxisnak, mert mi csak ülünk az autóban, trécselünk, majd lenyomjuk azt a fekete gombot és máris szánkba teszik a kenyeret. Nem tiszteletlenségből kérdezem, nem akarok én vitázni, el és megfáradtam én már abban, hanem valóban a kíváncsiság hajt, hogy megkérdezem tőled, hogy mi most erről a véleményed.

Vagy mi vesszük komolyan és abba belebetegszünk:-))

Mi bajtok a Sanyival? Én mondjuk még nem voltam vele munkakapcsolatba, de bennem pozitív benyomást keltett.

Az idő mindent megszépít:-))

Teeeeeeeee állat :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Ez kééész bazzz:-DDDDDDDDDDDDD

Hmmm...hány beülős van rajta/nap?:-))

Nézd, a mi kapcsolatunk tomajerrel olyan testvéries... Ha messze vagyunk egymástól, akkor hiányzik a másik társasága...de ha összekerülünk, akkor ütjük-verjük egymást. Na meg az én idegrendszeremnek nagyon megfelelő, ha nem egy cégnél vagyunk...és az övének is:-))