Ezt a dombot akkor láthatjátok, ha a Szentmihályi úton haladva az Ázsia center után balra néztek...onnan nem látszik, de tiszta Kilimandzsáró, legalábbis bennem ezt az érzetet keltette:-) Fiam kérdezte, hogy tudom-e, hogy merre kell menni. Ó, hát persze, én ne tudnám, az örök természetjáró?:-) Pont erre, amerre haladunk.

A táv negyedénél...ebben legalább nem tévedtem:-)

Azt hiszem, hogy ezt a gumist minden taxis ismeri.

A gyilkos hosszúságú Szentmihályi út:-)

Itt még elég optimista voltam. Élveztük a közel 20 fokos meleget:-)

Sajnos a szélsőségek embere vagyok... Szegény Kata 20 éve próbál erről leszoktatni, de nem sikerül neki:-) Vagy csinálok valamit, a legjobb tudásom szerint, vagy nem csinálom sehogy. Ímmel-ámmal, nem tudom. Lelkesedésből, elhivatottságból stb...stb...megy...csak úgy megy:-) Persze ilyenkor tele van buktatóval a dolog, de elég jól viselem az akadályokat:-) Ilyen volt a tegnapi nap is. Jól ébredtem reggel...kipihenten és aljas tervekkel az agyamban:-) Úgy látszik van némi hatással a családra, hogy másként kajálok és hogy az elmúlt 2 napban a már megszokott punnyadás helyett, elmászkálunk. Kata is változtatott, meg a két gyerek is. Semmi ráhatás, önkéntes alapon megy a buli! Már ébredés után itt sertepertélt a fiam, és érdeklődött afelől, hogy miként aludtam, és hogyan érzem magam. Ami magyarul azt jelenti, hogy ma csinálunk-e valamit:-) Mondtam neki minden ok, de ma nem lesz kirándulás, mert minden nap nem lehet... Szokásnak megfelelően fogadta, átvonult számítógépezni (kockulni, ahogy a mai fiatalok nevezik ezt az elfoglaltságot) a szobájába. Majd feltettem a családnak azt a kérdést, hogy megyek vásárolni, ki tart velem? Mindenki jelezte, hogy jön, még a kutya is... Aztán amikor elsétáltam az autó előtt, akkor jött a csodálkozás: - Nem autóval megyünk? - Én azt mondtam, hogy megyek vásárolni...megyek...ami azt jelenti, hogy gyalog. Nagyon tetszett nekik az ötlet. Még itthon kinéztem magunknak egy lightos útvonalat, és megsaccoltam, hogy az kb. olyan 4-5km lehet. Át kell értékelnem magamban azt, hogy tudok távolságot saccolni:-)) Mi Újpesten lakunk és ha az Árpád útra vetítem át, akkor nagyjából az Árpád kórház magasságában. Terv a következő volt: - Árpád út, majd onnan a Novák piac itt palotán, ott vettem a fényképezőgépbe elemet. Utána a Szentmihályi út, végig az Ázsia centerig és mivel ott elég veszélyes gyalog menni a Rákospalotai határútig, így az Ázsia center mellett be az erdőbe, ott a patakparton a Rákospalotai határútig, azon végig a Késmárk utcáig, ott visszafelé kanyarodva el a Nyírpalota útig, majd flikk-flakkban rá a Szerencsre és azon fel Újpestig. Én nem is értem, hogy ha utasnak kell árajánlatot adni, akkor lassan már csípőből megy a dolog, most meg ekkorát hibáztam... Most reggel kíváncsiságból lemértem...összesen 13 kilométert gyalogoltunk... Úgy kb. combközéptől el van halva a lábam a talpamig:-)) Kutyának előbb megmutattam a pórázt és bemenekült a fiamhoz...nem tudom, hogy visszük ki ma sétálni:-)) Természetesen program is volt:-) Kitaláltam, hogy a Szentmihályi és a Rákospalotai határút sarkán van egy zöldséges, ott veszünk banánt, majd a Rákóczi - Késmárk sarkán egy grill csirkés és ott veszünk "ebédnek" valót...és majd milyen jól fog esni, ha hazaérünk és megesszük:-)...amiben nagyot nem is tévedtem:-) No, és most pár kép, mert dokumentáltam a dolgot, mert itt egyesek (tomajer) nagyon hitetlenek:-) Szóval a Novák piactól volt a gépbe elem:-)

Mindig is tudtam, hogy maga nagyon jó matekból:-))

Szerintem is hagyjuk:-) Egy civillel nem fogok vitázni:-))))

Nem tudom, lehet máshonnan vannak az infóink, vagy van némi eltérés köztük. Én így próbálkozom:-)

Nekem mondod?:-) ...sajnos eme tapasztalat miatt tartok most ott, ahol tartok :-)