Vége felé már a kutyát is ösztökélni kellett:-))

Na és itt jött el a holtpont...amin már képtelen voltam átesni...és innen még 4 km volt hazáig...felejthetetlen 4 km:-)

Mint minden egyenes végén, itt is egy kanyarban végződik az út...ekkorra már még ennek a kocsinak is örülni tudtam volna:-)

Hülye fejemmel itt mondtam a lányomnak, hogy na már célegyenesben vagyunk...aha...szép hosszú egyenes:-)

Mint most így utólag kiderült, innen még 1,5 km-re volt a csirkés...ami nem tűnik soknak, de ekkora már minden 100 méter kihívást jelentett...főleg ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy 3 hete, ha reggel munka után 50 méterre tudtam csak leparkolni a lakástól, akkor az egész környéket elátkoztam:-) Szóval elértünk a csirkésig és ott bevásároltunk vacsorára...innen még 5.5 km volt hazáig...jó, hogy ezt akkor még nem tudtuk:-))

Nem kis feltűnést keltettünk a járókelők között, mert a János utca kereszteződésében, nem messze a Lidl-től, nemes egyszerűséggel levágódtunk a fűre és megebédeltünk:-) Több mint 4-5 db banán...az már mennyiség, még látszatra is:-) Muszáj ennyit ennem, mert nem szeretnék heti 1 - 1 1/2 kilónál többet leadni...

Innen már csak 500 méter volt a zöldséges... Szegény árus nem tudta mi történik körülötte... Kép a következő: - Bezuhan fényképezőgéppel a kezében egy ziháló, izzadó, az út porától megfáradt ember és felvásárolja a banánkészletét, miközben vadul fényképezget... Rég volt ilyen gyors kiszolgálásban részem, mint ott akkor:-))

Tényleg érdekes, hogy nem messze a belváros szívétől, milyen nyugis helyeket lehet találni. Voltak ott kutyasétáltatók, családok, akik kirándultak...de olyan is, aki ki vitt magával egy könyvet és egy pokrócra leheveredve olvasgatott a patak partján...szóval csupa-csupa beteg arc:-))) Miközben gyalogoltunk felsejlett bennem a gondolat, hogy szerintem ez így több lesz mint 5km...és valahogy kocsival minden gyorsabb...de szerencsésen elértük az egyik célunkat...a Rákospalotai határutat... Nem ritkán megyek el ott, de a fene se gondolta volna, hogy valaha így fogok ennek az utcatáblának örülni:-)

"Kisebb" eltévedés után...elég lett volna az Ázsia center mellett begyalogolni a sík terepen, nem kellett volna magaslati levegőt szívni...elértük a patakot.

Dombra...ő ő ő, mit dombra? Hegycsúcsra fel (kerestem, de havat legnagyobb csodálkozásomra nem találtam), majd onnan lefelé...az lényegesebben könnyen ment:-) Persze előtte megcsodáltam a szédítő panorámát:-)) Lábaim előtt hevert egész Palota:-))