A 40-esek is Bao, a 40-esek is!!!

Szerencse függő...de ez így nem normális. Itt van...Demeter Andrist, aki a flórián droszton lett rosszul még el sem temettük...erre tessék...

Írta egy olvasónk: Imre 1180 Szia Sanyi! Ez tényleg igaz? Nem jössz többet este 9 felé, és nem kérdezhetem, hogy hol a fenében voltál eddig? Nem meséled, hogy az unokára vigyáztál, vagy csak elszöszölted az időt, és későn tudtál kijönni, de mennyi pénzt kell még csinálnod? Nem fogsz helyezkedni tíz percig, hogy jó legyen a térerő, aztán nem csapsz a kormányra, hogy levertek egy jó címről? Nem fogsz taktikázni, hogy nem nyomsz drosztelsőként ha egyedül vagy, hanem megvárod, amíg feldobják a címet, aztán ha jó fuvar, megpróbálod felvenni ha sikerül? Nem fogsz segíteni a kollégáknak, hiszen Nálad mindig volt minden, a mérőműszertől a svédfogóig? Ez tényleg megtörtént? Nem morogsz,hogy nem mennek előre a droszton, aztán majd beállnak az idegenek? Nem fogjuk többet megbeszélni a világ dolgait, és a közlekedés furcsaságait? Nem számoljuk együtt a napi bevételt? Nem nevetünk többet, ha valaki "zsiros" 600Ft-os fuvart kap drosztelsőként? Nem tudom elhinni, hogy elmentél! Hiszen az előbb még mögöttem álltál, miért nem mégy előre, ha Te vagy az első? Ez mostmár mindig így lesz? Soha többet nem hívsz fel, hogy nézzek meg valamit a neten? Soha többet nem gondolhatom ha a 1160-as kódot hallom, hogy ezt a Sanyi vette fel? Ez így nem igazság! Hiszen még élhettél volna! Most vettél új autót, még nem is élvezted igazán! Ennyi az életünk? Kijövünk dolgozni, mert kell a pénz, akkor is, ha érezzük, hogy baj van? Nem tudom elhinni! Minden este várlak, egyszer jönnöd kell, aztán megkérdezem, hogy hol a fenében voltál eddig? Hiszen tombol a bolt! Most kell belehúzni! De Te már az égben taxizol, és vársz minket, hogy elmond melyik a jó fuvar. Viszontlátásra Sanyi! Imi (1180)

Ők már a karácsonyi versenyre edzenek, így nagyobb eséllyel indulnak majd:-))

Aszalódnival keverte:-DDDDDDD

KOMJÁTHY SÁNDOR ÉLT 58 ÉVET!!!

Na, majd jön a tomajer, azt megmagyarázza, hogy mi is olvasható itt.

Jahh, na azért ez nem így van, csak néha besűrűsödik:-) Másokkal is simán megesik ilyesmi. Olvasd csak el végig ezt az írást, van amikor tömeges jelenségről beszélhetünk:-)) Én meg közben elköszönnék, mert dolog van. Legyen kellemes napotok!:-)

??? Te jó isten, mit tettem?:-)

Köszönöm az együttérzést Anno, amikor a blog gondolata megfogalmazódott bennünk…itt tomajerre célzok…pont arról beszéltünk, hogy velem annyi hülyeség történik, hogy ha csak a 10%-át leírom, már az is hihetetlennek fog tűnni. Nézd, 3 napig alig aludtam (jól biztos nem), majd felmentem az ötödikre és én még most is megmernék esküdni, hogy nekem lent 505-ös szobát mondtak. Mivel nem kerestem sem rendelési időpontot, sem nevet, így nem nézelődtem, hanem leültem és erősen imádkoztam, hogy ne szenvedtessen meg majd nagyon a doki. Paráztam, mert egy gyulladásnál nem úgy reagál a szervezeted az injekcióra, mint sima esetben. Az sem tűnt fel igazán (így utólag visszagondolva), hogy 1 férfi kivételével én voltam egyedül az „erősebb” nem képviseletében, hiszen köztudott, hogy a lányok ilyen esetben sokkal bátrabbak, mint mi. Feleségem is azt mondta, hogy hihetetlen, hogy te nem tudsz sehol sem úgy megjelenni, hogy ne történjen veled valami extrémeset. Hidd el, néha én is unom már magam:-) Főleg akkor szokott velem valami idétlenség történni, amikor elhatározom, hogy nem leszek feltűnő. Így jártam életem első repülésénél is, amikor szinte már boxeralsóra voltam vetkőztetve, mert a hülye csipogó mindig bejelzett. Mint kiderült a nadrág szíjában volt valami fém…én meg ott álltam levetkőztetve szinte gatyámat a kezemmel tartva. Visszafelé megesküdtem az asszonynak, hogy kerülöm a feltűnést, majd mivel az indulásig volt még időnk, bementünk egy ilyen drogériába nézelődni, meg illat mintát vételezni. Imádom a finom illatokat. Természetes, hogy addig görcsöltem egy hülye üvegecske kinyitásával, míg rám borult a fele és az egész repülő tőlem bűzlött. De mondom…sorolhatnám:-)))) Arról nem beszélve, ha ideges vagyok…na akkor aztán kész katasztrófa az egész. Gyorsba elmesélem az egyik ilyen sztorim, amit a feleségem a mai napig emleget. Ugye elkezdtünk egymással járni és én elég sokáig nem voltam hajlandó felmenni a szüleivel megismerkedni. A végén csak beadtam a derekam, és felmentem… Szegény anyós főz a konyhában, közben a feleségem leült húslevest enni, mi meg hagy ismerkedjünk. Persze téma az egy száll se. Na gondoltam megdicsérem az asszonyt az anyának, mert az milyen jól veszi ki magát. - Képzelje el Katinéni, a Kata ma nálunk puncit krupolt. (azt akartam mondani, hogy krumplit pucolt, de zavaromban ez jött ki a számon). Anyós kezében megállt a fakanál és döbbenten nézett rám. A feleségem meg hirtelen nem mert nyelni, mert küzdött a nevetéssel, a szájában egy adag húsleves tésztával. Na mondom, gyorsan meg kell menteni a helyzetet…hiba volt. - Elnézést, ha ideges vagyok nem pörög a mellem! (természetesen a nyelvemre gondoltam). Kész, a szavaim következménye leírhatatlan volt. Anyós elejtette a fakanalat, a feleségem félrenyelt, aminek következtében elkezdett fuldokolni. Amikor levegőhöz jutott, akkor néha sírt, néha nevetett, épp a levegő mennyiségétől függően. Én meg ott álltam, és nem mertem már megszólalni. Erre a Kata kirohant a fürdőbe én meg ott maradtam az anyóssal. Néma csend, az az igazi kínos csend. Ezt meg kell törni. - Sokszor viselkedik így a Kata? – kérdeztem az anyóst. - Nem, csak akkor, ha meg akar fulladni. – jött a rideg válasz. Szerintem itt ástam el magam egy életre anyósnál. Nem sokkal ezután gyorsan elköszöntem, és vagy egy év telt el, mire felmertem menni, az apósnak bemutatkozni:-) Ez van:-)