Megköszönöm!:-) De reagálni majd este vagy hajnalban, mert most meló, mert mindjárt megyek ki meló...na hello:-)) Különben meg tetszett az írásod és előre sajnálom, hogy sokan nem fogják végig olvasni, "mert hosszú":-( Az élet is rövid, ez is igaz...de mit ér tartalom nélkül?...na mi taxisok aztán tudjuk...

Attus, ha a képeid miatt bevezetik a cégeknél a kötelező tornázást, akkor szerintem óvatosan gyere ki az utcára!!!:-))

Melyik Hotel volt ez?

Ok, akkor majd tomajer főszerkesztő úr reflektál erre:-) Különben meg olvasd csak nyugodtan tovább és ha találsz még valamit akkor nyugodtan jelezd. Egyszerűen imádja a kritikát a mi tomajerünk:-)) A másik oka a biztatásomnak, ami a cikk tovább olvasását illeti, hogy globálisan nem ez a lényegi része a riportnak:-)

Ezt ma reggel hallottam a rádióban:-) Sláger színes hírek. Indiában egy tolvaj leszakította egy turista nyakláncát, majd úgy akart menekülni a hatóság elől, hogy azt lenyelte. A rendőrök elkapták és letartóztatták. Úgy gondolkodtak, hogy a legegyszerűbb módja annak, hogy újra a nyaklánchoz jussanak, ha hagyják azt természetes úton távozni. Na igen, de nem szerettek volna erre sokat várni, így emberünket megetették nem kevesebb, mint 43(!!!) banánnal!!! Egy idő után a tolvaj nem győzött rohangálni a wc-re, de a nyaklánc nem került elő. A rendőrség úgy nyilatkozott, hogy most már majd egy kissé drasztikusabb hashajtóhoz folyamodnak. Eddig a hír. Hááát nem tudom. Én nem kevés táplálékot tudok magamba erőltetni, de 8 banánnál többet tuti nem bírnék leküzdeni. 43…bazzzz az nagyon sok… Én az elkövető helyében aggódnék az miatt a hashajtó miatt, ha 43 banán ezeknek természetes:-))))))))

Igaz nem az én szakterületem, de kicsit rávezetnél, hogy pontosabban mire is gondoltál? Hol a hiba? Különben meg épp valamelyik nap ájultam el az egyik nyomtatott sajtó hibáin. A betűszedő, vagy mit tudom én, hogy kinek a dolga ott ez, nem igazán volt jó paszban :-)

Látom értetted a lényeget...

Ezzel nekem csak egy a gondom azon kívül, hogy jót röhögtem a sztoridon:-) Szitu: Nyugati. Még nincs 20 óra vagyis nem címkiadó droszt. Beállok, mivel én ilyenkor szeretek onnan igazán nyomkodni. Beáll mögém egy fiatal srác. Látszik rajta, hogy ha naponta nem verekszik 4x – 5x, akkor már nem jó a napja. Ránézésre ehhez minden adottsága meg is van. Mit ad isten, megáll harmadikként az egyik állandó drosztlakó, majd kipattan és hevesen gesztikulálva adja tudtára emberünknek, hogy nem jó helyen áll. A srác elcsodálkozik a látványtól és szemeivel a kolléga kezeit fürkészi, hogy melyikben van géppisztoly, hogy bemert neki szólni. A kolléga meg csak mondja és mivel látta, hogy nem nagyon ér el ezzel eredményt még hozzáteszi. - …és ne akard, hogy az ellenőr kolléga intézkedjen!!! – majd rám mutat. Már épp elkönyveltem magamban, hogy az év hátralévő részét gipszben fogom tölteni, majd a jövő évet a rendőrségen, mert tuti agyoncsapom a kollégát, amikor isteni szikra ugrott ki az agyamból. Benyúltam a kesztyűtartóba és kivettem azt ott féltve őrzött majd 30 éves aranyfonallal hímzett ellenőri karszalagot. Kiugrottam a kocsiból és miközben jól láthatóan igyekeztem magamra erőltetni a karszalagot megszólaltam. - Mi a gond elvtársak???- kérdeztem, de még a hangom is elmélyítettem, amivel azt értem el, hogy egy párzásra készülő bika bőgését sikerült kipréselnem magamból. Ez hatott, a srác kikerekedett szemekkel nézett néha rám, néha a kollégára, majd a csuklómra erőltetett karszalagra és dadogva válaszolt. - Semmi, semmi, csak a kedves úr szólt hogy álljak el és már megyek is. – mondta ezt olyan hangon/hangsúllyal, ahogy az ápoló beszél a beteghez. Bepattant az autóba és egy pillanat után már nem is láttuk. Még hallgattam a kolléga szitkozódását vagy 5 percig és megkönnyebbülve ültem vissza a helyemre…nem sokkal rá felvettem egy címet 15 perccel…inkább, mert láttam, hogy a kolléga mögé beállt egy civil autó, tele kopaszokkal…:-))))

Szerintem ez az egész alkalmazkodás és tolerancia kérdése. Lehet valaki intelligens, 234 diplomás, vagyis egy olyan, akire semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy IQ negatív, ha ezzel a 2 tulajdonsággal híján van.

Szia Miklós! Köszönjük a hiteles történetet. Mondjuk én a képről láttam, hogy Citys a kolléga, de igyekeztem ezt nem megemlíteni, mert így is sok van már ezen a téren a rovásomon:-)))) Most olvastam itt a lapon épp egy cikket a motorosokról. Nekem is egyből felszaladt a vérnyomásom, mivel emlékeimben felidéződtek a saját tapasztalatok. Egyből szívesen én is azt írtam volna, hogy „Minden motorost pofán kéne verni”, mint ahogy írta ezt rólunk ott valamelyik kedves olvasó. Viszont azonnal beugrott Csumi haverom és baráti köre, akik messze nem ehhez a kaszthoz tartoznak, viszont a minden motoros csoportba beleférnek. Máris elment a pofozkodástól a kedvem, hiszen nekik nem szeretnék ártani. A baj nálunk akkor kezdődik, amikor azt tapasztalja az ember, amit ma én. Telefonos megrendelés, egy 35 körüli hölgy. Beszélgetésbe bocsátkozunk, majd felfedi nagy titkát. - Tudom hogy van maguknál (érdekes, de végig maradtunk a magázódásnál), hiszen a volt férjem is taxis volt. - Akkor most már sose többet taxist barátnak kategóriába tetszik tartozni, igaz?! – kérdeztem, de inkább lehetett kijelentésnek venni. - Nem, ezt nem állítanám. A mostani barátom is taxis. Igaz, nem céges. Itt éreztem, hogy valami ellenszenv van a hangjában. - Nem kedveli a céges taxisokat? - Félreértett, a barátom stílusát nem kedvelem. Mondja meg, hoyg lehet az, hogy minden féle tanfolyam nélkül, szinte állandóan alkoholos állapotban taxizzon valaki úgy, hogy sosem fogják meg. Bérli az autót valami cégtől és taxizik, ittasan. Na és nem olyan aprópénzt keres, mint maguk a cégeknél. ( Ő már csak tudja, hiszen a volt férje céges volt). Tudod Miklós, amikor egy taxisnak az élettársa van rólunk rossz tapasztalattal, akkor már baj van… Legalábbis nekem igen keserű lett a szám íze…