Na, látom ez szíven találta...helyes:-))))

cbtaxit én egy jó humorú, intelligens embernek gondoltam...nem si csalódtam benne, és ez is csak azt mutatja, hogy jó emberismerő vagyok...csak a fene se gondolta, hogy ilyen öreg már...

Az Ufók állítólag az miatt ragadják el egyes embertársainkat, hogy tanulmányozzák őket, ebből merítve ismeretanyagot maguknak. Na most mondd meg, tőlem mit tanulhatnának??? Szóval szerintem én biztonságban vagyok:-)

Tegnap este Nevem Senki topiktárs beállt mögém a nyugatiba. Arra figyeltem fel, hogy valami furcsa dolog üti meg a szemem. Beáll mögém egy taxis és mosolyog. Gyorsan körülnéztem, hogy ki van még a környékünkön, de senki olyat nem láttam, ami ezt indokolttá tenné. Na akkor jobban megnéztem magamnak a sofőrt és látom ám, hogy Nevem Senki az, aki most Néma. Mondjuk vehemenciájának megfelelően meg is értem, hiszen a nagy test túl érzékeny lelket takar. Mondjuk régebben nem volt ez így. Azon gondolkodtam magamban, hogy mi is történhetett vele. Régen, a szép időkben, mi még spanoltunk egymással és akkor igen kimerítően kiveséztünk egy-két dolgot. Őt is rugdalta rendesen a sors, meg engem is. Szóval volt közös témánk. Na a lényeg az, hogy akkoriban, ha valaki nekiment, akkor nem hátrált meg, nem akadt ki, hanem megoldotta a dolgot. Vagy egy legyintéssel, vagy egy szaftosabb eszmecserével. Most meg?! Érzékeny, sérülékeny, olyan elesett. Jó, tudom, itt ennél a cégnél nem keveset tett azért, hogy „szeressék”, legalábbis sokan ezt állítják, ami még nem biztos, hogy teljesen így van. Egy biztos, amit róla állítanak az egy emberi hiba, bár nevezhetjük jellemhibának is. Tudom, mert sajnos ebbe én is mindig beleesek. Valamelyik nap majdnem elkezdtem válogatni utas és utas között, de aztán győzött bennem (még) a kollégákkal szembeni lojalitás. Na, most jól belezavarodtam abba, hogy mit is akartam ebből kihozni. Ja igen! Szóval. Volt ez az ominózus eset Nevem Senki és a 37-es Zoli között, amikor a Sanyi (Nevem Senki) báránynak titulálta a Zolit, természetesen nem bántó szándékkal, de ez úgy ütött vissza. Szerintem itt valahol a szálak elfutottak egymás mellett és ez miatt keletkezett a félreértés. A kérdés itt az, hogy valóban okos-e valakit bárgyú birkának nevezni, miközben dicsérni akarjuk a korrektségét??? Ugye, hogy így megfogalmazva ezt a kérdést elég groteszknek tűnik? Na meg nem biztos, hogy ez jól üt vissza a megnevezettnek. Mondjuk, van egy börtön, abban a 12-es cella. Van benne 4 db olyan drabális állat, akikkel nem szívesen találkoznánk még világosban sem. Na meg van 1 db ránézésre intelligens, alkatilag is normálisabb kiállású fószer. Van egy fórum, ahova lehet irogatni, amit mind az öten ott a 12-es cellában olvasgatnak. …és ekkor jön a dicséret. - …és itt szeretném megjegyezni, hogy Bálint (ő a normálisabb) mindenki között a legokosabb és arányaiban nézve is inkább olyan lányosan kihívó, ellentétben a többiekkel. Szerintem nem szabadna azon megsértődni, ha innentől kezdve az írót Bálint nem igazán szeretné, főleg ha azonnal a többiek becenévként Bálint helyett Antóniának neveznék…a többiről már nem is beszélve. Vhogy itt a főtaxinál azt vettem észre, hogy nagyon nagy az image féltés, pontosabban, annak a posztnak a védése, amit sikerült kiharcolni, vagy esetleg kiérdemelni. Számomra ez újdonságként hatott. Amit eddig megtapasztaltam a taxizásból, az ennek az ellentétje volt. Senki nem lett eddig még lelki beteg, ha épp leváltották. Itt meg csak pislogtam, hogy mennyire ragaszkodnak a fiúk a szerepükhöz. Ezt saját bőrömön is tapasztaltam. - Csogu, gondod lesz, mert gyengekezűnek fognak tartani!!! Értetlenül néztem ki fejemből, hogy akkor most mit is kellene tennem?!!! Próbáltam sodródni az árral, de baromira kezdtem nem jól érezni magam a bőrömben. Kellett vagy 2 hónap, mire újra magamra találtam. Emlékszem, ez egyik szombat este volt. Eléggé megtépázott idegrendszerrel ültem be az autóba és indultam melózni. Sziget, ellenőrködés. Lényegtelen, hogy ki mondta…a lényeg amit. - Csogu, megvagy énekelve, mert … …és akkor itt szakadt el a cérna, itt omlott le a mesterségesen, talán mondhatom, akaratom ellenére önmagam által épített fal. Kiakadtam. - Ki a fene énekelget? Miért nem arcomba bele énekelget….de tudod mit? Nem is érdekel. Üzenem a kórusnak, hogy legyen olyan kedves és pacekba mondja, ide énekeljen és akkor szép módszeresen megfogom rugdosni, hogy dúdolni sem lesz kedve jó ideig. Azzal elviharoztam a helyemre…ÉS BAROMI JÓL ÉREZTEM MAGAM! Érdekes látni másokon is, hogy amint kicsit jobban megismerjük egymást, egyre nyitottabbak, egyre normálisabbak és hogy így mennyivel több dolgot lehet egymással megbeszélni, és elérni. Szép lassan mindenkinél lehullik a fal, szép lassan mindenki mer, ÉS tud ember lenni. Igaz, ez egy szűk kis csapat, ahol mennek az ugratások, a hülyülések. Az állandó hajtás, az állandó stressz a befizetnivalóktól, a munkánkkal járó behatások, mind-mind ez ellen dolgozik. Nem csoda, ha főleg így írásos formában, ahol nem látjuk egymás gesztikulálását, ahol nincs meg a személyes kontaktus, sokkal nehezebb kifejezni magunkat, és főleg megérteni a másikat. Ezt elfogadom, és meg is értem. Tapasztaltam nem egyszer. De a személyes kommunikációt is meg kellett tanulnunk, az sem ment egyik napról a másikra. Ezzel is ez a helyzet, bár az igaz, hogy az erre való kényszer MÉG nem akkora, de ez a jövő. Nem lesz időnk találkozni egymással (sajnos), nem lesz elég lehetőségünk a személyes kiismerésre. Egy virtuális világban élünk, számok és statisztikai adatok vagyunk. Naponta lepődöm meg, hogy hányan olvasnak itt minket, de bizonyos okokból nem nyilvánulnak meg. Sanyi visszavonulását totál megértem. Nem vagyunk egyenlők, ahogy ő is fogalmazott. Különböző beállítottságúak, felfogásúak vagyunk, de talán pont ez benne a szép, ettől színes a világ, és minél többet tudsz a másik személyéből befogadni, annál inkább válsz te is színesebbé, és ismerjük el, egy szürke világnál sokkal szebb egy színes, sokrétű közeg. Tomának zippelve: Nagyon tudom sajnálni, amikor két belevaló ember az adott életszituáció miatt ellenséges hangulatot ütnek meg egymással, mivel ennek győztese nem lehet, csak vesztese…és nem csak ők, hanem mindenki, aki ebben a közegben foglal helyet.

A munka rabja vagyok...:-)) Na, mivel sikerült csak belepofiznom a Zoli ügyébe, így úgy érzem most sem nagyon lehetek csendben. Vagy a Zoli adta elő tegnap este nagyon jó beleéléssel a történteket, vagy én vagyok érzékeny a szándékos gizdaságra, de csodálom, hogy "csak" ennyi történt ott a Bosnyákon. Valóban nem szabad ilyet tenni, valóban mindennek van határa, de van olyan, amikor ez mind nem érvényes, mert az ember agya eldurran. Ne feledjük, a jog is elismeri a hirtelen felindulásból elkövetett cselekményt, mint enyhítő körülmény. Nem egy esetben történt már ilyenkor precedens értékű ítélet, amikor az emberöléssel vádolt elkövető kevesebbet kapott mint egy tyúktolvaj, pontosan a hirtelen felindulást véve alapul. Most sem történt más...precedens született...amit én (bár lehet ez kurvára senkit sem érdekel) totál jogosnak tartok!

Szerencsés ember vagy, én baromi sok ilyet láttam. Az egyik legemléezetesebb eset az volt (bár van belőle sok), amikor az Üllői nagyszámainál elszálltak a fiatalok és mind az 5-en a helyszínen elhunytak. Nagy kavarodás, kordon meg minden ami ilyenkor kell. A tömegből kibukkan egy öreg nénike, a kezében egy újnak látszó sport cipővel. Az egyik rendőrhöz sietett, mert véleménye szerint ez is az egyik fiatalé volt és hát 100 méteres körzetbe szóródtak szét a kocsi alkatrészei. Mutatja a rendőrnek a cipőt az meg csak nézi-nézi, de nem moccan, nem reagál. Észreveszi ezt a nénike is és magafelé fordítja a cipőt, hogy megnézze min csodálkozik a rendőr, majd dobott egy szép hátast. Az egyik srácé volt valóban, azé, akinek a testéről hiányzott a bokája...

Császár Elôd óta, én már nem tudok semmin csodálkozni. Dobj egy e-mail címet, ehhez szeretnék neked egy kis adalékkal szolgálni, de nem nyílvánosan. csogu@hallotaxi.hu

Hosszú volt az út, de talán megérte...:-)) ..és akkor most visszaveszed a Szaszát, vagy félreértettem valamit?:-)

Fura egy ízlésed van, meg elképzelésed a túszejtésről...gondold végig...engem ki váltana ki?:-)))

Túsztárgyaló tetszik...ott nem az én bőröm viszem a vásárba:-))