Erre a kérdésre igazán érdemben nem tudok válaszolni, hacsak azt nem, hogy sok céget ismerek, ahol már fele ennyiért is repült ember...

Arra gondolsz amikor a portás higgadtan hallgatja az egyik főnök dorgálását, majd amikor megkérdezik tőle, hogy miként tud ilyen nyugodt maradni, akkor azt válaszolja, hogy ő még mindig portás lesz itt, amikor erre a főnökre már senki sem fog emlékezni?

Hmmm...hogy ennek miért nincs egy nem ennyire macerás formája...?...

Nappalosok, készüljetek, jön a vég...:-))) Klikk ide!!!

Bao, képzel d el milyen jó lett volna ez a rendszer amikor voltak az októberi zavargások:-))

Azt zizegd el, hogy miként mentetted le ezt a képet? A szokásos print - vágólap - majd szerkesztés és bemásol?

Lényegében igazad van...tomajer ismét le fog cseszni...:-((

:-DDD Bocsi, hogy nem voltam vevő akkor a humorra, de épp az egyik kolléga akkor tett keményen cumira:-( Na, mivel tudom, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik és cbtaxi már így is egy múzeumi darab (ha ő pocakozik, akkor én sem maradhatok adósa:-D), így leírom a sztorit. Sajna ez ismét egy olyan igazi „csak velem történhet meg” kategória. Állok a nyugatiban és kivételesen elégedett vagyok a világgal. Addig egy sima nap, semmi extra. Fuvarok jöttek, mentek, én meg nyugalmi síkon leledzettem. - Kérném a nyugati elsőt! Szépen jelzem, kapom a címet és már robogok is a Nagymező utcába. A megadott címnél egy férfi álldogál és amint meglát már le is reagálja a taxi érkezését, vagyis felém indul. - Maga jött XY névre? - Igen, én vagyok a szerencsés. - Akkor egy pillanat – intett nyugalomra, majd visszafordult a másik oldalra és elkiáltotta magát. – Jóóózsi, itt a taxink! Érdeklődve szemlélődöm, próbálom kiszűrni a járdán haladók forgatagában a Józsi névre keresztel illetőt. Józsival nem is volt baj, de azzal, akit épp az összeeséstől próbált megtartani, na azzal már adódtak problémák. Üveges tekintet, a hangok foszlányokban jutnak már csak el az agyig, vörös fej. szederjes, hányásra formálódó száj. - Elnézést – kezdek érdeklődni – elnézését, őt is beszeretnék tenni az autóba? Miközben ezt kérdeztem elkövettem egy hibát, szép lassan előbbre gurultam, hogy ismét egyvonalban legyek azzal, aki először odajött hozzám érdeklődni. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ …jött a válasz. Na ennek meg mi a baja??? Tiszta fehérlett, rémülten néz rám és csak kiabál. - Tessék? –teszem fel az ilyenkor lehető leghülyébb kérdést. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, RÁÁÁÁÁÁÁÁMEEEEEEEEENT A LÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁBAMRA!!!!!! Húúú a fenében, tényleg, akkor ez miatt emelkedett meg az autó. - Elnézést, de a barátját nem tudom elvinni – mondtam gyorsan, terelve a figyelmét arról a tényről, hogy 1,5 tonna halad épp át a lábán, és elvéve az élét ennek az eseménynek, olyan természetes dologként fogadva a hírt, hogy épp a lábán állok. - Álljon már le a láááábamról. - Rendben, de sajna nem tudom elvinni a barátját – ismételtem, mert állítólag az a tudás mamája és közben szép lassan legurultam a lábáról. - Neeem érdekel csak menjen már a fenébe!!!! Na nekem sem kellett több, elhajtottam, hiszen a kedves utas kérte ezt. Délen beszólok (reklama csatorna), hogy elhaladtam, mert 3 fiatal közül az egyiknek mentő kell, nem taxi, bár ha legurít még egy felest, akkor halottas autó. Visszaállok a Nyugati droszt elejére, hiszen megégtem. Jelzem ezt a mögöttem lévőnek, majd várom, hogy a sorsom beteljesüljön. Látom ám, hogy a mögöttem lévő autóhoz odalép egy fiatalsrác. Kinyitja az autót és bekérdez. Na, ezt látnotok kellett volna. Taxisunk színe hirtelen fehér lesz, majd vörös és ismét fehér, miközben azt figyeli, hogy én látom-e, hogy mi is zajlik mögöttem. Láttam. Tett egy olyan mozdulatot, mint ha előre mutatna, hogy én vagyok az első, de közben erősen szóval tartotta az utas jelöltet és közben gondolom elmormolt magában vagy 20 miatyánkot, hogy a diszi szólítson már le az első helyről. Én meg csak figyeltem mereven az arcát, belenézve a tükörből a szemébe. Beszélnek, utas beszáll, közben taxisunk erősen gesztikulálva mutat előre, felém azt a hatást keltve, hogy az utassal küzd, hogy megértse én vagyok az első. Anno 5-8-ig osztályig az egyik haverommal tanítási óra alatt úgy kommunikáltunk egymással, hogy szájról olvastunk. Végére már félelmetesen belejöttünk, bár igaz, ez a képességem mára már rendesen kopott, de azt még le tudtam olvasni a taxisunk szájára egy ilyen előre mutatásnál, hoyg azt kérdezi az utastól, hogy most akkor merre is kell elindulni?!!! Végre elhangzik a várva várt mondat: - Kérem a Nyugati elsőt. - Pluty. - 1014.-nek Nyugati Mc Donnalds XY néven. Taxisunk arca kisimult, majd kiugrott az autóból és miközben felém haladt felhúzta a nadrágját és hozzám lépett. - Nem te vagy az első? Vagy vettél fel címet. - Igen, már nem én vagyok az első, már nem vagyok szabad, és ezt te nagyon jól tudod, mert rendesen leizzadtál ezalatt a 2 perc alatt miközben szóval tartottad az utasom. Persze tette a hülyét miközben nem győzte húzgálni a nadrágját. Nem vitáztam, mentem a címre és lényegében még a sors kegyes is volt hozzám, mert a kedves a szigetre ment, ahova nekem is szándékomban állt (igaz kicsit később), mert lassan rám került a sor az ellenőrködésben. Mint az utólag kiderült, 63 km-es fuvarról volt szó… Persze azt nem írom le, hogy melyik kollégáról van szó, mert különben rendes gyerek ő, csak szereti a pénzt…ez van.

Nem, mert csak egy sáv volt szabad, ott meg lehetetlen lett volna megállni. Egy lehetőségem lett volna, ha leparkolok valamelyik hídfőnél és felsétálok a hídra...érted? SÉTÁLNI? Gyalog!!! NINCS KÉP!!!:-))

MIt gondolsz, én miért cirkáltam a hídon...gumit koptatni mentem ki tegnap este?:-))) Na, nemsokára választás lesz...