...he-he, de csak azé, mert előttem nem rózsaszirmokkal hintik meg az utat, hanem szegekkel:-))

Mert itt most simán a nyaralásról van szó...na meg megvallom, eszembe sem jutott ez a scifi kategória:-)))

Ezt eddig nem ismertem, de megjegyzem:-DD

Igen, egyetértek veled, de sok olyan tapasztaltam - az ismeretségi körömben -, amikor igenis, elgondolkodik az ember a történteken...és...pontosobban DE!!!...szóval terminátor, nem tudom, hogy neked van-e gyermeked, de szerintem mindig egy szülő az érettebb a kapcsolatban, ha más miatt nem is, a koránál fogva...szerintem a szülőnek kellene több belátással lennie...na meg a másik...a fiam egyszer mondta rám, hogy "HÜLYE"...indulatból...akkor még nagyon kicsi volt, ovis...hiányzottak a nevelés alapjai...szerintem mára már eszébe sem jutna ilyet mondani....na és nem azért, mert nem merné ezt megtenni, hiszen nincs mitől félnie, hanem azért, mert a neveltetése alapján meg sem fordulna a fejében ilyen...ha érted hogy mire célzok... ...én is meló, lassan:-)

Szia gera! Én szerettem volna ennek az érdekében tenni, sőt, Öcsitől többször is ígéretet kaptam arra, hogy egy etikai gyűlésen részt vehetek, de sajnos ez valami miatt mindig elmaradt. Semmi okom például nekem arra, hogy a te céged mellőzzem, szívesen készítenék riportot…főleg a Gyula bácsival, de valahogy ti kicsit olyan zárkózottak vagytok.

:-DDDDDDDDDDDDDDDDD Ne tagadd, biztos vagyok benne, hogy neked ez tetszett:-))

38 éves vagyok, a szüleim élnek, de már most is úgy érzem, hogy sokszor tettem olyat, amit nem kellett volna. Dolgozik a lelkiismeretem rendesen, pedig a kapcsolatunk így közel a 40-hez kifejezetten jó…de ez nem mindig volt így. Igaz, most már talán nem úgy történne minden, ahogy történt, de ehhez kellettek az elmúlt évek és az, hogy belássam, néha semmi sem ér annyit, mint annak a mosolya, akit szeretek… Különben meg amikor kamasz voltam, akkor én is loptam kis csokit a közértből és volt olyan is, amikor a szomszédok rosszallását kivívtam…szerintem te sem arról voltál híres (írom ezt úgy, hogy fogalmam sincs, hogy ki lehetsz), hogy beültél a sarokba és bambán néztél egy pontra. Gondolom te is elkövetted a saját kisebb…esetleg nagyobb stiklijeidet. Egy módosabb családból származó kamasznak mindig is nehezebb, hiszen az alkalmazottak, az alárendelt szerepre kényszerülők, mindig csak a rosszat fogják benne meglátni. De nincs is ezzel semmi baj, hiszen ilyen az élet és ilyenek az emberek. Mindenki követett el hibát…10-15-20-25-30 évesen…sőőőt, még sokunk utána is…nem hiszem hogy korrekt dolog lenne beskatulyázni valakit az miatt, amit mi is megtettünk valamilyen szinten, bizonyos mértékben. Persze most részrehajló vagyok, hiszen volt részem ennek a riportnak a megszületésében, de szerintem sokkal nagyobb dolog volt az, hogy mi a központban a Farkas Bandival kezet tudtunk fogni, ezzel betemetve a múlt sérelmeit, mint sem az, hogy ha tovább durrogunk olyan dolgon, amire már szerintem egyikünk sem emlékszik igazán pontosan… …majd ha jön újabb, akkor kezdjük előröl, de addig is szerintem semmi értelme a civakodásnak….úgyis olyan kurva rövid ez az élet…túl drága az idő ahhoz, hogy az ember haraggal töltse. Természetesen ez csak az én véleményem, de én így érezem jól magam.

Kisebbik testvéremmel nem tartom a kapcsolatot...nem haragszunk egymásra, de nem...ennek oka van...2 féle...az egyik az ő szemszögéből, a másik az enyémből. Van vagy 2 tucat unokatestvérem, meg a fene tudja mi még..keresztszülők meg ilyenek. Egyikkel sem tartom a kapcsolatot...viszont a haverjaim, barátaim havonta egyszer minimum felhívom! Jaaaa és utálom a vasárnapi pofaviziteket is, ahol a család szépen együtt eszik...és mindenki szeret mindenkit... Viszont veled szívesen elmegyek bármikor egyet kajálni.... Gondolom érted mit szeretnék ezzel mondani...:-)

Levizsgázott az Ótvar:-)))...igaz utána azonnal kaptam egy jobb hátsó defektet, de sebaj:-))

Ahogy a taxisok szokták mondani: Lényeg??:-))