Nézzétek...ha annyi ezresem lenne, ahányszor a következő mondat elhangzik Budapesten, akkor nem lenne gondom anyagilag: "Ha erről egy sort is olvasok a hallótaxin, akkor..." Kolléga felhív, olyat mesél, hogy a hajam hullik, de szinte könyörög utána, hogy ne írjak erről, mert akkor neki annyi...és azt mondják, nem kell félni...meg demokrácia van...jahh:-) Most van egy srác...újságíró...ide vetette a sors közénk...droid és nagyon ki akar törni ebből...el megy az országból, ezt fontolgatja...de azt mondta, hogy addig nem nyugszik, amik egy könyvben nem írja meg az elmúlt 2 évét...de majd csak akkor, ha kint lesz. Mondtam neki, hogy az jó lesz, nagyot fog rajtunk" segíteni". Ha eddig nem volt bajunk, akkor majd most lesz... Remélem nem fog írni:-)

Ma este pl. az asszony fenyegetett meg azzal, hogy ha holnapra nem találok ki magamnak elfoglaltságot, akkor tapétáznom kell...:-) Nem kicsit aggódom ez miatt:-)

Nem publikus...és addig jó ez így.. Mint minden közösségi dologban, itt is vannak olyan események, ami a színfalak mögött zajlanak...és addig jó, amíg ez ott is tartható:-)

Igazán nem is a hit, vagy a vallás ami megfogott az olvasmányaimban, hanem az a tisztaság, amivel találkozni lehet. Az elfogadás, az alázat (nem a mai értelemben), tudod ezek kedvemrevaló dolgok lennének. Érdekel az ezoterika és minden olyan dolog, ami nem a földhöz ragadt emberekkel foglalkozik. Sok választ kaptam már a mostani életemre és sok olyan bölcselettel találkoztam, ami nagyon betalált nálam... Csak ezekhez idő kellene, plusz az, hogy az ember közösségeb járjon, ott elbeszélgessen...stb...stb... Na de hol van időnk erre, amikor pénzt sincs időnk keresni...csak dolgozni...?!

Ne hidd, nincs vele gond, "csak" pénz kérdése az egész és 4 óra alatt lábon lenne a paripa...:-) Csak tudod az nyomja le a hangulatomat, hogy közel 15 év után gond lehet egy ilyen probléma... ...és akkor belegondolok, hogy mi lesz akkor, amikor majd tényleg jön a baj...amikor a kor előrehaladtával az emeber már nem bír annyit, amikor már többet kellene pihenni...stb..stb...Na akkor mi lesz?

Hit és Jézus...tudod nem tudok elvonatkoztatni azoktól az emberektől, akik ezen hit védelme alatt követnek el olyan tetteket, amikkel én nem tudok azonosulni.

Nagyon igazad van!!!!

Kedves vagy, hogy ezt mondod, de sajna nem működik... Több oka is van: 1. Van 2 társam, akiket az élet azzal vert meg, hogy becsületesek és mindent úgy csinálnak, ahogy azt kell. Bevallanak minden bevételt, így ami nekünk utána marad, az száraz kenyérre sem lenne elegendő. 2. Nem értünk a marketinghoz (pont ez miatt tette ki tomajer a felhívást, hoyg olyan embert keresünk, aki ezt a vonalat tudná vinni). 3. Mindenki ellenünk van!!! Nagyon-nagy szálka vagyunk a szakma szemében...folyamatosan érkeznek a fenyegetések, a pszichikai terror...stb...stb... Mára már ott tartunk, hogy aki névvel vállalja itt magát, az feketelistára kerül bizonyos körökben. Mára már addig fajult a dolog, hogy velem is bepróbálkoztak, de úgy látszik elég meggyőző voltam, így most nyugi van. 4. Ahhoz, hogy igazán profitáljunk egy lehetőség maradt: Kiadni a szakmát! Olyan dolgokról írni, amin a civilek csámcsoghatnak! Tudom, taxisok vagyunk...jellemtelenek meg ilyenek, de szerencsére 2 olyan társam van, akik velem együtt erre nem hajlandóak, még akkor sem, ha egy ideig anyagi gondunk nem lenne utána. Én (csak) az elmúlt 3 hónapban 2 komolyabb ajánlatot utasítottam vissza, ami egy-egy könyv megírását jelentette volna. Tudod egy dologban számították el magukat egyesek...annyi mindent elvettek tőlem az elmúlt 15 évben, hogy mára nem maradt semmi, csak az, ami a fejemben van és az ujjaimból kijöhet...azt meg nem adom:-)) Nem kíváncsiak az emberek az életünkre, a valós, izzadságszagú életünkre...nekik botrány kell, galádság, szex és mind-mind olyan, amit pl. a Lányok című filmben láthattunk a taxisokról. Hogy mi is emberek vagyunk? Hogy fáj, amikor vérig sértenek? Elképzelhetetlen a szemükben és pont ez miatt eladhatatlan.. Itt tartunk urak...de sebaj, én az esti imámba mindig hálát adok az érdekvédőinknek és kérem az Istent, hogy segítse őket is ahhoz, hogy megtapasztalják saját kenyerük ízét....eddig bejött, szóval szorgalmasan imádkozom továbbra is:-)))

:-)) Most picit mélyen vagyok, ne akarj dobálni...mert ha visszaesek rád, akkor lesz gondod:-))dráma van, a kocsi beadta a kulcsot, a kuplungja elszállt... De sebaj, volt ez már rosszabb is, most inkább arra koncentrálok, hogy a holnapi pihenőnapom kihasználjam és ha csütörtökön kész a vas, akkor frissen ülhessek bele:-)

Üzenete az írásomra feléd? Feléd talán semmi, mert ahogy itt "megismertelek" Te nagyjából rendben vagy...bár mindenki minimum ennyire tudna toleráns lenni... Jézusban elég gyenge vagyok, amire nem vagyok büszke, mert elégé érdekel a téma és sok filmet néztem, meg olvastam róla, de valahogy nem tudom értelmezni az egészet. ,,,na szóval ez egy nagyon hosszú téma... Etikások és az iq teszt. Hmmmm...nézd, nem hinném, hogy ehhez iq kell...ahhoz, hogy toleránsak tudjunk lenni, ahhoz, hogy egy másik embernek a helyzetébe beleérezzük magunkat, ahhoz hogy szívünk legyen és ne csak érdekünk. Példa következik: Egyik droszton...egyik kollégám...nagyon megvetően viselkedett a "csövesekkel". Simán el tudtam volna róla képzelni, hogy ha olyan hangulatban van, akkor meg is rugdosná őket. Nekem ez nem nagyon tetszett és egyszer egy ilyen kirohanása után elbeszélgettem vele... Nem hiszem, hogy ez most így átfog menni, de talán...: - Tudod ezzel az emberrel is valaki volt várandós...valaki nagyon várta, hogy a világra jöjjön...valakik ápolták, szerették, a pici kezét puszilgatták, és amikor beteg volt, akkor féltették...Ő is volt csecsemő, Ő is volt védtelen, elesett és kiszolgáltatott a "felnőtteknek". Valaki könnyes szemmel figyelte, amikor az első lépéseit megtette, és könny szökött a szemébe, amikor először kimondta azt a szót, hogy: Anya Ő is büszkén ment az első napon az iskolában, ő is ült a padban...Ő is szeretett volna egy szép és teljes életet élni...csak ez az élet valahol, a múltban, kisiklott...és akkor jössz Te, és még Te is csak beleszeretnél rúgni egyet...pedig téged is vár otthon a pici gyermeked, aki ha beteg, akkor aggódva figyeled...és amikor majd először azt mondja, hogy apa, akkor lehet ezer bajod, de neked sütni fog a nap...és telnek majd az évek, és ha ne adja Isten, kicsúszik a lába alól a talaj, akkor majd jöhet egy másik ember, aki még rúgni akar rajta... Majd kicsit figyeltem az arcát...és beültem a kocsiba... Nagyon boldog voltam, amikor pár hét elteltével az egyik "csövest" cigivel kínálta és elbeszélgetett vele...én csak ültem az autóban és figyeltem...és valahogy jóérzés fogott el... Hááát így ennyi.