Ennek a dajkálási tevékenységnek alapja volt az. hogy az utasnál személyi szimpátiát szerezzünk. A cél tehát, hogy az utas jól érezze magát. Sok pilóta mindenféle dajkálási lehetőséget elhárított magától, végzésére és egyéb indokokra történő hivatkozással. Én nem ezek közé tartoztam. Hatalmas történetekkel dajkáltam utasaimat, mindent megtéve azért, hogy akár egy teljes műszakon keresztül - vagy azon felül is -, kapcsolatban legyek a kedves utassal. Azért tettem ezt, hogy javítsam a „gurulómat". (Ebben az időben minden megtett kilométerre egy adott összeget kellett „bevinni".) A dajkálások lehetővé tették, hogy egy-egy műszakban az előírt 2 Ft/km helyett, akár 4 Ft/km pénzt számoljak le. E módszerrel aztán mindig volt elég üres kilométerem ahhoz, hogy teljesítményem csak annyira rontsam le, amit a normatíva még megenged. Nem is ácsorogtam órákat az éjszakákban elhagyott drosztokon. Bátor szívvel „gomboltam be" Cinkotán, hogy meg se álljak a Keleti pályaudvarig, ahol szinte verekedtek a taxiért. Ebben az időben még csak a Fővárosi Autótaxi létezett, valamint néhány zugtaxis, akiknek a száma elhanyagolható volt. Hiába volt a taxivállalat szolgáltató jellegű, a szigorú guruló kötelem ezt áthúzta. Gyakorlatilag időnként én is kivontam a kocsit a forgalomból. Csak így volt lehetséges az, hogy ne szobrozzak órákat az elhagyott drosztokon.
Már minden szórakozóhelyen jól ismertek. Szerettem nagyon a Búsuló Juhász vendéglőt a Gellérthegyen. Sok-sok éjszakát töltöttem itt különféle utasokkal. A dajkálás megszűnni nem akaró folyamata valahogy így kezdődött: „Meghívom egy kávéra." Mindig elfogadtam az invitálást. A meghívó fél általában már kissé italos állapotban volt. Így a legtöbbször arra is vigyáztam, hogy ne rúgjon be teljesen és maradjon annyi pénze, hogy a taxiszámlát kifizethesse. Amikor egy vendéget üres zsebbel vittünk haza és a feleség fizetett, többnyire egy fillér borravalót sem kaptunk.

Folytatjuk...

• FÓRUM - Egy éjszaka a hiénákkal
• FÓRUM - Mikor ébren vannak a patkányok  E könyv fóruma
• FÓRUM - BEZZEG AZ ÉN IDŐMBEN 1969. SZEPTEMBER.12.

• Egy éjszaka a hiénákkal TV2 Napló 2006.03.19. 19.45
• Az ellenőrzésről
• Mesél a pesti taxi
• Régiségek
• Misibácsi meséi

E könyv előkerülése, újabb könyvespolci motyózásom eredménye. Én annak idején nagyon élveztem. Most újraolvasva furcsa érzés, hogy már akkor is úgy beszéltek a múltról, mint valami csodálatos soha vissza nem térő aranykorról, pedig még nem sejtették, mi minden vár ránk.
Számomra, a könyv születésének ideje volt az aranykor, hiszen én akkor voltam ifjú titán, a könyvben szereplők számára, viszont magam voltam a felhígulás, a tömegesen, már szinte akadálytalanul beözönlő ifjuság!
És hol volt még a rendszerváltás,  a munkanélküliek tömege....?