Így látták: Nagy Sándor

2005.10.25.

NAGY SÁNDOR
A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKE.

- Mi történt itt? Blokád, sztrájk, engedetlenségi mozgalom? Az esemény­sor törvényessége eddig is erősen vitatott volt, szeretném hinni, hogy ezután nem lesz az, de nem vagyok ebben biztos.

- A mód, ahogyan történt, törvénybe ütköző és túllépte az alkotmányos ke­reteket. Borzasztó nehéz lenne besorolni akár a demonstrációk, akár a sztrájk fo­galomkörébe, - ez utóbbiba bizonyosan nem -, talán az állampolgári engedet-lenség szélsőséges megnyilvánulása volt ez. De ha e mentén a logika mentén próbáljuk megítélni az eseménysort, vakvágányra jutunk, hiszen föl kell tenni azt a kérdést is, mi váltotta ki a tiltakozást, indokolt vplt-e az áremelés ilyen mértéke és módja, betartotta-e a kormány az érdekegyeztetésre, a jogszabály­alkotásra vonatkozó törvényi kötelezettségeket?

- Tehát, hogy ki ütött először?

- Aligha ez a kérdés, hogy ki, mit, és hogy lépett, hanem az, hogy a ki­alakult konfliktust hogyan lehet megoldani egy ponton túl. Mondok egy példát. A közlekedésben viszonylag egyértelmű szabályok vannak, ha valaki egy stop­táblával védett kereszteződésbe hajt és ebből tömeges karambol származik, per­sze vizsgálható, hogy ki szegte meg a szabályokat, de akik ott vannak és oda érkeznek, a legelső kötelességük, hogy mindent elkövessenek annak érdekében, hogy a további összeütközéseket megakadályozzák, a sérülteket kórházba juttas­sák. Tehát itt az események sodrában mindenképp a megoldásra kellett figyel­nünk.

- Miért nem született megegyezés már pénteken? Miért nem született meg­egyezés szombaton, amikor épp a taxis küldöttség kérésére szakértőként vett részt Nagy Sándor a kormánnyal folytatott külön tárgyalásokon?

- Kiváltképp pénteken aligha ítélte meg kellő alapossággal a kormány, mennyire lesznek kitartóak a szállítók, merre fordul a közvélemény szimpátiája, szembe kerül-e az emberek nagy többsége a demonstrálókkal vagy annak elle­nére szimpatizál velük, hogy őket magukat is korlátozza a megmozdulás. Talán úgy érzékelték, hogy az idő a kormánynak dolgozik és könnyebb lesz meg­egyezni.

- És a presztízs? Ha egy kormány az áremelés után beadja a derekát, bele­sodródik egy olyan helyzetbe, - egy szakmai csoport követelésének engedve, -hogy később az ország gazdasági helyzetéből adódó súlyosabb döntéseit nem ve­szik komolyan, ha azok mégoly szükségeszerüek is. Tehát kormányozhatatlanná válhat az ország!

- Ez kétségkívül reális veszély, és az a gondolatmenet, amely a kormány­zat presztízsét - nem a szó pejoratív értelmében, - hanem a kormány kellő cse­lekvőképessége súlyának fenntartása érdekében védte, egyáltalán nem jogosu.atlan szempont. El kell azon gondolkodni, hogyha egy ilyen ügyben vissza­lépnek, nem veszélyeztetik-e, nem pusztán a kormány személyi összetételét, ha­nem az ország kormányozhatóságát. Helye van tehát egy ilyen szempontnak a mérlegelésében, de ha egy konfliktus olyan méreteket ölt, mint ahogy ez most :ortént, akkor már az veti föl a kormányozhatóság kérdését, hogy képes-e a kor­mány engedni és ezzel elejét venni a katasztrófának. Nagyon nehéz eldönteni, iiogy hol van az a kritikus pont, amikor már nem szabad tovább feszíteni a húrt, persze piac után minden kofa okosabb... Hasonló okok miatt nem volt meg­egyezés szombaton sem, még mindig úgy tűnhetett föl a kormány egy részének, hogy határozott ellenállással feloldható a helyzet.

- Vagy azt mérlegelhették, hogy célszerűbb lenne magát a megegyezést, törvényes intézményes csatornába terelni? Visszatérni az alkotmányon kívüliség keretei közül egy jogszerű megállapodáshoz az Érdekegyeztető Tanácsban?

- Péntek reggel szóbahoztuk a belügyminiszternél, hogy le kell ülni tár­gyalni valamennyi érdekelt félnek. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy ez a „fuvarozók kontra kormány" című probléma.

- Felvetődött az is, hogy a politikai pártok konszenzusa döntsön, a Parlamentben folytatódjék a vita!

- Nagyon jó, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban oldódott föl a konfliktus, mert a Parlament, melynek legitimitását nem vitatom, a benne helyetfoglaló pártok politikai érdekei, korlátai miatt nem biztos, hogy alkalmas lett volna egy i.yen vita lefolytatására. Nagy a hajlam a képviselólcben arra, hogy a hatalmi po­étikai harc mezejére tévedjenek minden konkrét ügyben és közben szem eló'l tévesszék a sürgó's, azonnali tennivalókat.

-Az újságok azt írták, hogy Nagy Sándor az Érdekegyeztető Tanács ülésén, saját legszebb napjaira emlékeztető módon vitézkedett, mások meg azt, hogy ezt a politikai hullámot meglovagolta. Megint mások szerint megbékült politikai ellenfeleivel, más szakszervezeti vezetőkkel.

- Természetes, hogy előkerülnek ilyen vélekedések. Ez a kiélezett szituáció kétségkívül azt is igényelte, hogy az ember a legteljesebb eróbedobással vegyen részt az eseményekben. Az Érdekegyeztető Tanács ülését - jól segítve a megegyezésre jutást - a rádió és a televízió egyenes adásban közvetítette. Min­denki láthatta tehát, hogy az egyes szervezetek és képviselőik hogyan viselked­nek, milyen platformon állnak. Ezt csak azért jegyzem meg, mert számos példa van rá, hogy korábban esetleg kisebb ügyekben hasonló módon és vehemenciával képviselt álláspontokról nem szerez tudomást a közvélemény.

- Az érdekegyeztetésnek ezt a fórumát, az Érdekegyeztető Tanácsot most ismerte meg igazán a közvélemény. S ha lehet egyáltalán az eset kapcsán nyerte­sekről beszélni, akkor az érdekegyeztetés intézménye tekinthető nyertesnek!

- Arról hallhattak az emberek, hogy van ÉT, vannak munkáltatói szerveze-:ek, vannak szakszervezetek, van a kormány és jót vitatkoznak, mondjuk a mi­nimális bérekről vagy a privatizáció kérdéseiről. Azt eddig nem láthatták, ho­gyan viselkednek az érintettek, van-e mögöttük erő, felkészültség, szakértelem, van-e politikai felelősségérzetük. A szakszervezetekről is az a kép él, hogy a régiek a múltból itt maradtak, nem legitimek, az újak meg még kicsik és gyön­gék, tehát az átlag magyar munkavállaló, aki a sajtóból szerzi az információit, bizony kézlegyintéssel intézhette el a szakszervezetek dolgát. Ehhez képest rob­bant be a köztudatba ez az Érdekegyeztető Tanács ülése, amely megmutatta, hogy szakmai érvekkel felvértezve a szakszervezetek közötti együttműködéssel gazdagítva lehet eredményeket elérni. Félre tudták tenni a szakszervezetek, -gondolom persze átmenetileg, - a konfliktusaikat is, hiszen itt túl nagy volt a tét ahhoz, hogy a szervezeti érdekek előtérbe kerüljenek. De nem biztos, hogy a to­vábbiakban is a televízió képernyőjén látott együttműködési készség mozgatja majd valamennyi szakszervezeti szövetség magatartását. Nem szívesen vállal­koznék annak értékelésére, hogy melyik szakszervezet hogyan vett részt ez alka­lommal a válságkezelésben, azonban azt is érzékelhették a kívülállók, hogy a különböző szervezetek helyzetüknél, nagyságuknál, feltételeiknél fogva más­más előkészületek után más-más felkészültséggel, más-más hátországgal ültek oda a tárgyalóasztalhoz. A világért sem szeretném azonban minősíteni az egyes szervezeteket a tekintetben, hogy melyikük mire alkalmas. A mi felelősségünk az volt, hogy az MSZOSZ kinek az érdekeit képviseli és képes-e a kompro­misszumkeresésre, olyan álláspontok, alternatívák kialakítására, amelyek köze­lebb visznek a megegyezéshez. S ha e tekintetben elszámolást készítünk, bárki­nek rendelkezésére állnak állásfoglalásaink, tárgyalási javaslataink, részvételünk a megállapodás megszületésében. Úgy érzem, tevőlegesen hozzájárultunk me­netközben is a politikai megállapodás létrejöttéhez.


Bálint Attila

 


 

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók


Közösségi kapcsolatok

 
 
 
 
 
 
 

Dugófigyelő

2020.06.04.
www.utv.hu

Utoljára feltöltött képek

Linkcsere

4Dimenzió Fixshuttle
Taxi 314
Szentendre
Rókalyuk
Tokio 170
Rádió Taxi
Szeged
Új Taxi
Tatabánya
 
Eurotravel   TAXI 3000   
Sziget taxi TaxiCentrum
Pannon Volán
Taxi, Pécs
MB Vip Service
taxi.lap.hu