Az is eltelik... de ha nem fizetsz be, akkor 3 hét múlva sem lesz ott :-)

Pfu, ez meleg volt...all in és megették a blöfföm :-)) 5450-et fogtam vele :-))

Nem tudom, hogy most miként műkszik, de anno 2-3 nap volt.

Hozni kellett azt :-))

Egy nem köt le :-))

Versenyben babám..versenyben :-)) remélem valami hasonló sikerül most is, mint 2 napja :-)

Azért ez nem semmi lap és nagyon szépen kifizették nekem a többiek :-))))

Ó, hagyd már...ott még kirívó volt...itt elszürkül :-))

Ekkora baj van? Ilyen mértékű az elkeseredettség, hogy mindegy kibe rúgsz bele, csak nehogy be kelljen ismerni a magad bűnösségét? Én, engedelmeddel, ebben nem vennék részt...itt a span...megyek melózni... Sziasztok

Nem, nem fizet (tudtommal). Viszont érdekes, amit ír...persze nem abból a szempontból, ahogy Ti gondoljátok. Engem speciel nagyon érdekel és olvasom rendesen a hozzászólásokat. Jól látja Lajos úr, a taxisnak csak egy ellensége van...maga a taxis...és azt is jól írta, hogy a kialakult helyzetre, ami a szakmánkat uralja, cselekszik úgy, hogy Ő megéljen, ha már maguk a taxisok erre nem képesek egységesen. Ezt nagyon magaménak érzem én is... Büszkeségre, elvekre nem adnak kenyeret. Amennyiben nem tudsz egy egységet rávenni arra, hogy valóban egységként is viselkedjen, akkor magánzóként kell túlélni ezt az egészet. Ilyen megfontolásból vagyok most én is annál a cégnél, ahol vagyok. Lehetettek nekem elveim...sz@rt sem értem vele, ha pont azok, akiknek lépniük kellett volna tettek az egészre. New jól írta...nem a Bántelkikre kell haragudni, hanem azokra, akik a lehetőséget megteremtik erre...és igen, lehet itt a törvényhozókat hibáztatni, csak New azt felejti el, hogy azokban az országokban, ahol ez nem így van, ott maguk a taxisok, taxisok érdekvédő szervezetei érték el azt, amit elértek...vagyis ott sem sült galamb repült a szájukba, hanem tettek magukért. Pont tegnap beszélgettem az egyik számomra nagy rálátással rendelkező kollégával az egész szakmáról és megegyeztünk abban, hogy ezt már megette a fene, itt már csak egyéni túlélésről lehet beszélni és bízni abban, hogy a sok megalakuló kisebb cégek végre a nagyokat ráveszi arra, hogy LÉPJENEK...és ha(!) szerencsénk van, akkor abból mi is profitálhatunk. Én nem kívánok boldog újévet, mert havi 250-350 órai munkával ez csak baromság lenne...én azt kívánom, hogy végre felébredjen ez a szakma a Csipkerózsika álmából...még ha ehhez nem is csók kell, hanem elérni egy olyan út végére, amit önkezükkel felakasztott, Dunába ölt, családjuktól elszakadt, kormányra dőlt...elhunyt kollégáink szegélyeznek. Ehhez viszont le kellene tudnunk győzni az egyetlen ellenségünket...ÖNMAGUNKAT!!!