No igen, ami félelmetes ebben az eltelt 5 évben....hogy még téged is megkedveltelek...ami mondjuk ki....már-már kóros :-))

Pont erre gondoltam, hogy egy kis biztatás jól jönne, hogy ez már az alja...de félek, attól még messze vagyunk:-) Azért jók ezek az évfordulók. Picit lefékez az ember, mondhatom már 5 évre visszatekintve, hogy nosztalgiázik...és a fene tudja...valahogy nem könnyebb tőle a lelkem. Nem a megvalósított dolgok jutnak eszembe, hanem az 1000+1 be nem tartott ígéretek...az elfelejtett, elhanyagolt barátok, haverok...és sorolhatnám. A napokban beszélgettem régi haverokkal, akikkel anno együtt kezdtük koptatni az aszfaltot és azon merengtünk, hogy a fenébe volt annyi időnk, mert régen jutott mindenre!!? Családra, alvásra, munkára és a kollégákkal történő hülyeségekre. Télen egymást mentettük ki a hóból, majd elmentünk teázni...manapság örülj, ha nem hordják rád a havat, nemhogy segítenek. Kimentünk melózni, majd billiárd, duma, trécselés, majd meló és elégedett arccal számolni reggel a bevételt. Tegnap délután felébredtem... kialvatlanul...elindultam utamra, majd most reggel haza... ...számlát kért az egyik utasom, majd amikor leírtam a dátumot, bevillant....holnap 5 éves a hallotaxi. Bevillant valami, ami anno az egész életemet behatárolta, ami fontos volt, ami sokat jelentett... Pörög ez a mókuskerék, szédülünk is benne rendesen...de nem tudom, most valahogy nem szeretnék kiszállni (esni) belőle. Csogu bácsi - mondják a fiatalok - és azon veszem észre magam, hogy már nem is zavar...sőt...ők sem viccből mondják...háát igen...repül az idő...piszkosul repül... Rengeteg hibám van és sokat hibáztam az elmúlt 5 évben... Nem fájnak a rúgások, mert sok jogos, van alapja... Viszont egy dolgot megtanultam, kemény iskola, de lehet, kijártam, de ha nem is, mindenesetre az utolsó évesek közé sorolnám magam... Amit tanultam nem más, minthogy nem éri meg vitázni, veszekedni, egymást bántani, mert eredménye nem lesz, csak sok fájó seb-heg. Értelmetlen, sehová sem vezető viták, sértések, amik csak rombolni tudnak... Egy pofonra sem emlékszem, amit életemben kaptam, már egy sem fáj...de sosem feledem azt, amikor a lányom először megsimogatott és gügyögve apának hívott, arcán mosoly, szemében csillogás...és ha rá gondolok, szemem ettől lesz könnyes és nem a pofonoktól.... Nem az ad erőt, ha beléd rúgnak, hanem ha szeretnek és bíznak benned!!!

Köszönjük, hogy lehetünk! 5 éve, amikor nekifutottunk ennek az egésznek, abban reménykedtünk, hogy picit hozzásegíthetjük a szakmát ahhoz, hogy kijöjjön a gödörből. A fene se gondolta volna, hogy akkor voltunk a gödör peremén:-))

???

Gyerekek, eddig annyira szépen ütköztettétek az érveiteket...ne menjetek már egy bizonyos szint alá...kérlek.

Passz, erről lemaradtam. Nem tudom.

Én is ezt szerettem volna, de mégis másként történt...ráadásul aszondta az arc, hogy a Magyar Népköztársaság nevében...:-))))

Dodi jó gyerek és meg van a magához való esze és rálátása a szakmára...amit itt nem fogsz tudni olvasni, mert most nem azok a szelek fújnak...ne bántsd őt kérlek szépen.

Nézd, láttam szegény Dodit kérdezted, aki nem válaszolhat és nem fog egy pofonba beleszaladni, mivel a munkahelyét veszélyeztetné ezzel. Szégyen, vagy sem...itt tartunk. Több kolléga is egyetért veled és imádják írásaidat, de még arra sem merik venni a bátorságot regisztráljanak az oldalra, nemhogy írjanak, esetleg helyeseljenek neked. Mondhatjuk a legnépszerűbb hiéna vagy a városban a céges olvasóink között:-)) Azért ezt nem gondoltad volna, amikor regisztráltál ide, mi?:-))) Én személy szerint örülök neki, mivel sokszor leírod azt, amit én is gondolok, így amikor elolvasok egy-egy hozzászólást, majd a tőled érkezett reakciót, már csak egy nagyot bólintok és haladok tovább:-))

Azt hiszem a Főtaxi van ott (még). Amennyiben tévedek, akkor sorry.