Na most szerintem nem:-) De majdnem:-))

Nem talált, pedig tuti tudod:-)

Természetesen:-) Na de szerintem ezt is ki lehet találni. Hol készült ez a kép?

Itt a pont, nyereményed egy zselés szaloncukor:-)

Ha pontosak az értesüléseim, akkor nem sokára újra indul ez a jéták, a legnagyoöbb örömömre (végre valami amiben jó vagyok:-D), de addig is egy kicsit gyakoroljunk. Találtam egy képet és kíváncsi vagyok, hogy más is kitalálja-e, hogy mit láthatunk rajta:-))

Este - amint megébredtem - azonnal bekapcsoltam a telefonom. Még szinte le sem tettem már meg is csörrent. Keselyű úr volt az és szomorúan ecsetelte, hogy most van itt Újpesten a gumisnál és valami miatt az olajteknője bekrepált. Pontosabban, nem ragaszkodik már annyira a benne található olajhoz. Igazán, nem tudtam érdemben segíteni neki, de tudattam vele, hogy lélekben ott vagyok mellette és ha úgy érzi, hogy valamiben segítségére lehetek, akkor csak szóljon. Gyorsan elkészültem az esti szertartással és már robogtam is le az autóhoz. Az első utam Keselyű úr által megadott gumishoz vezetett, de mivel nem néztem jól széjjel, így nem láttam meg őt. Hívtam telefonon és értekeztünk. Odáig jutott, hogy majd valahova el kell őt vontatni, de még épp intézi a részleteket. Közöltem vele, hogy ha nincs más, akkor majd én segítek neki! Még egyszer hívott, hogy vontatókötélre lenne szüksége, mert már jött segítség de a kollégánál sincs kötél. Sajnos ebben nem tudtam segíteni neki, mert mióta autó van alattam erre nem volt szükségem:-) Kérdeztem tőle, hogy kiderült-e már, hogy mitől és hol ment szét az olajteknő, de ez még mindig rejtély volt számára. Gyorsan lezavartam még egy fuvart, majd ismét hívtam őt, hogy hol tart. Na ekkor már javában zajlottak az események. A segítsége nem más volt, mint a 116-os Tomi (végre letelt az egy hónap, amikor is nem említhettem meg őt), aki nagyon rossz idegállapotba került ekkora már. Gondolom, vagyunk egy páran, akit vontattak, vagy épp fordítva, ő vontatott. Ilyenkor az ember mindig izgul egy kicsit, hogy vajon ez a művelet a másiknak mennyire megy. Tamás az elején bizakodó volt, de miután felkötötték a 2 autót, hogy vontassa keselyű urat és ő, mármint Keselyű úr, beült hozzá az anyósülésre, már igen bizonytalan volt abban, hogy valóban volt része Keselyű úrnak vontatásban szerepelni eddigi élete során. Tudom, most azt hiszitek próbálom eltúlozni a dolgot, mert ez így ebben a formában lehetetlen. NEM, ez valóban megtörtént:-) Persze Keselyű úr gyorsan kiolvasta a tamás szeméből, hogy rossz helyen pihent meg és átszállt a saját autójába, és méghozzá a megfelelő ülésre. Én az első 20 méteren már érzem, hogy profit vontatok, vagy esetleg egy hozzá nem értőt. Tamásnak ehhez nem kellett még 10 méter sem, mert olyat rántott alatta az autó, hogy majd kiesett a szélvédőn. Sokat bírt Tamás autója, mert végül is egybe maradt. Igaz, ez nem keselyű úron múlt:-) A nagy izgalomra megéheztek, főleg a Tamás, mert hajnalban majd Csömörre kell Keselyű urat kivontatnia, és ez némileg borús jövőképet festett autója állapotára nézve:-) Úgy döntöttek, hogy meghívnak engem is egy vacsora erejéig, hiszen már épp ideje meghálálni ezt a sok fáradozást, ami abból áll, hogy írok róluk. Volt mit mesélniük, látszik rég találkoztunk. Megtudhattam vacsoraközben, hogy Tamásnak valami nézeteltérése volt az Ungvár utcában az egyik fával. Nem szokott az ilyeneken sokat agyalni, így most is a legegyszerűbb megoldást választotta. Az autójával vetett véget a fa életének. Igaz, ez picit átalakította a Lacettijének a karosszériáját. Sebaj, az a fa sem fog többé árnyékot vetni:-) Nem kapkodtuk el az étkezést, és miután végig ettük az étlapot kimentünk elszívni egy cigit. Itt került sor arra az eseményre, hogy keselyű úr két kezét összekulcsolva könyörgött nekem, hogy írjak róla minél többet. Erre tanúm is van a 116-os Tomi személyében. Kicsit még szakmáztunk, áhítattal végig hallgattuk Tamás beszámolóját, hogy milyen jól belejött a diszpécserkedésbe, majd érzékeny búcsút vettem tőlük.

Arra ébredtem, hogy a feleségem már igen komoly szankciókat helyez kilátásba...

Ma hosszabb időt tölthettem lilazoli társaságába, és örömmel jelenthetem be, hogy kiderült ki is a csipetke! Minden 10. percben kiderült valakiről, bár a török büfés nagyon ellenkezett, mert nem értette a szó jelentését. Viszont volt, aki derűsen fogadta a hírt. Az éjszaka folyamán én sem menekülhettem, mert rólam is kiderült hogy én vagyok csipetke, de sajnos én sem birtokolhattam sokáig a megtisztelő nevet, mert lilazoli hamar újabb áldozatot talált a szomszéd asztalnál, egy Angol fiatalember személyében, aki nagyon hamar távozott, mert félt, hiszen sehol sem látta Zoli ápolóit:-)

Akkor jobb lesz, ha megelőző csapást mérek rá...biztos, ami biztos jeligére:-))

Gondolod, hogy a csípődobást betudja annyira gyakorloni?:-))