Pistánkat elcsaltam qvadozni. Kérdeztem tőle, hogy ült-e már ilyen gépezeten. Ő nem válaszolt, csak sejtelmesen mosolygott. Én ezt igazán nem értettem, de amikor a qvad tulajdonos meglátta és sztárként köszöntötte, sőt, autógrammot kért tőle, nagyon meglepődtem. Pistám természetesen szívesen adott autógrammot rajongóinak, majd felpattant az egyik qvadra és a tömeg folyamatos tapsolása mellett bemutatót tartott.

Közben Lajosunk fakadt dalra és boldogan mosolygott a kamerámba:-)))

Én azért ami biztos az biztos, gyorsan barátságot kötöttem a szakáccsal!!!...és jeleztem neki, hogy én majd a saját tálkámban fogyasztanám el szerény ebédem.

Már majdnem elkészült az ebéd, amikor is ismerős arcokat véltem felfedezni az érkezők között. Persze, lehetne azt mondani, hogy az ebéd illatára futott be Pistám, de ez hazugság lenne!!!

Persze meleg ide, meleg oda, volt, akit elkényeztetett a „sors”:-))))

A rutinosabb focisták már az elején, a selejtezőben kikaptak, és végre azzal foglalkozhattak, amivel szívük szerint már az elején kezdtek volna a melegre való tekintettel:-))

Eleinte kicsit lemaradtam, de ez csak azért lehetett, mert még nem ebédeltem előtte és teljesen össze voltam zuhanva. Végén természetesen elsőként értem a célba, és ha valaki az ellenkezőjét állítja, akkor kérlek annak ne adjatok a szavára:-)))

…na persze csak akkor, amikor mi hagytuk őket szórakozni. Itt egy félelmetes trió látható a képen. Balról-jobbra. Betyár, Csogu ( a száguldó fenevad) és végül, de nem utolsósorban a Főtaxi 928-as versenyzője.

Közben sorban érkeztek ki a kollégák, nem otthon felejtve családjukat. Komolyan érdemes volt kihozni a lurkókat, mert a programok nagy része róluk szólt.

Persze ilyen körmérkőzések voltak. Kisebb-nagyobb szünetekkel a meccsek között. Mint megtudtam, ilyenkor sem szabad leheveredni a fűben, mert elgémberednek a végtagok. Folyamatosan gimnasztikázni kell. Valamiért úgy érzem, ez nem lesz az én sportom…:-)