A gond ebben az, hogy Bbetyár éjszakás, és nappal nehezen modul ki....ezt a feladatot tomajerre bízta pont ezért...na, az eddigi képeket, amik nappal készültek, mind tomajer készítette. Jaaa, hogy eddig ilyen nem volt?? Na igen.....reklamálni tomajernél kell:-)))...de ha rámhallgatsz, inkább átjössz kicsit éjszakába, hamarabb érsz el sikert:-))

Szerinted az általam csak hasznos hülyéknek nevezettek tudnak venni 2-3 éves E-s Merciket? Jelentem, én hasznos hülye vagyok, de akkor tartanám magam haszontalan hülyének, ha lenne rá pénzem, és ebbe a szakmába belefektetnék kesbe 2-3 milliót:-)))

Attus, vagy te annyira rutinos ember, és ez mellé még intelligens is, hogy megmerjem kérdezni a következőt. Nem élitek ti meg kicsit túl tragikusan ezt a változást?

Hogy mindig a kritikai irányba mozdulunk? Az talán azért van, mert a jó dolgot szeretnénk természetesnek vélni. Az se jut senkinek az eszébe, hogy milyen jó levegőt venni, mert természetesnek tartjuk. De furcsa módon, ha lenyomnak a víz alá, akkor még egy perc se kell hozzá, hogy nagyon szükségét érezzük a levegőnek. Ígérem, megpróbálok rövid lenni, bár ebben a témában ez igen nehéz. Figyelj, ne legyen természetes a jó, sose legyen az. Ami természetes, az megszokott, ami megszokott, az magától értetendő, ami magától értetendő, az olyan, mintha nem is lenne. Persze, ebben a levegő dologban nagy igazságod van, de akkor magától értetendő az is, hogy a feleségünk elmosogat, hogy valami varázslatos módon, mindig tiszta a levetett ruhánk, hogy kedves szavakkal illet minket…na és akkor hol van ennek a varázsa? Hol van akkor az, amiért ezt érdemes csinálni? Mi a motiváció? Főleg akkor, ha viszont a „hibát”, a baklövést, azt számonkérjük? Nekem megszokott, hogy ha akarok, felállok és elsétálok egy pohár vízért. Viszont vannak olyan emberek, akik ennek a megszokásért, a fél életükről lemondanának, ugyanis mondjuk mozgáskorlátozottak. Persze, megszokott, de a kérdés az, hogy mi számunkra a megszokott? Ha olyan rosszak, és ellenségesek a bentiek velünk, mint azt egyesek állítják (és most nem az itt írogató kollégákra értem ezt), akkor mitől lenne megszokott egy kedves gesztus? Tudod számomra a mai világban nem megszokott, egy kedves szó, egy mosoly, egy aggódás, stb…stb…Persze, én is szeretném, ha ez lenne a megszokott, de ettől még észreveszem, és tudom, hogy számomra is jóleső, ha a pozitív dolgokról visszajelzést kapok, hiszen így tudatosul az emberben, hogy amit tett, az fogadtatásra talált, ami egyben arra is motiválja, hogy ebbe az irányba haladjon tovább, amiből egyenesen következik az, hogy így, vagyis csak így nyerhetünk mind a ketten ezen a dolgon. Éles példa, de motiváció, inger nélkül felesleges lenne a lakásodban a wc, mivel egy kihasználatlan helyiség lenne…és igen, az is szükséglet, meg ez is:-)))

[b][i]De itt volna az egymás munkájának a megismerése is. Bizony sok kolléga azt sem tudja, hogy mi van a központban egy „zűrös” napon. A diliház ilyenkor egy 5 csillagos szanatórium. De ilyenkor általában a kocsiban, a forgalomban sem jobb a helyzet. Bizony nem ártana oda-vissza megismerni egymás munkáját. Amolyan régi „gyárlátogatás” módjára. [/i][/b] Na igen:-))) Emlékszem egy emlékezetes esetre:-))) Nem ennél a cégnél volt, ezt jobb előre leszögeznem!:-) Suhanok a Róberten, a számban ég a cigi, a jobb kezemben egy doboz Red Bull. Balra mellettem az 1-es villamos, jobbra egy 60 éves kalapos kamikáze a W Golfjában, aminek a kipufogórendszere már rég az örök vadászmezőkön pufog. Kérnék 2 perccel XIII. kerület (=!=Ö=%(% (kisseb zavar az éterben) ..ászló utca 86… 5 perccel…. Mivel a XIII. kerületet értettem, és a szófoszlány végén értelmezhető ászlót, Lászlónak azonosítottam be, és mivel sok László nevezetű utca nincs Angyalföldön, így 5 perccel belecsaptam…és meg is nyertem a címet, amit már mondtak is… …058-nak (ekkor kapcsolt fel 3-asba a kalapos) …ló utca 86 /=!Ö(=ÜÖ=/Ü (itt meg a villamosvezető érzett ellenállhatatlan vágyat arra nézve, hogy csilingeljen egy szép hosszút) …nár néven. Persze mindeközben a cigit megtanítottam az ablakon repülni, a Red Bullt letettem az italtartóba, vissza három, tükör, gáz, fel négy miközben a jobb kezemmel sűrű bocsika integetés a mögöttem beblokkoló kocsisornak. - Ne haragudj, megismételnéd a címet? - Melyik részét? - A házszám megvan, 86, de az utca és a név az kissé homályos. - Hááááááááááááát te mit hallgatsz??? Egyáltalán mire nyomtál akkor? Ekkor nyúltam a telefonért és hívtam fel a diszit inkább magánban, és fejtettem ki neki, hogy mit hallgatok, és mire nyomok. Minden egyes megkezdett mondatom felért egy becsületsértéssel:-)) Gondolom, pár kolléga ilyenkor azt gondolja, hogy könnyű a bentieknek, mivel ők egy irodában kényelmesen üldögélve, zavartalan körülmények között dolgoznak. Van egy olyan érzésem, hogy ha ezt a bentiek ilyenkor hallanák, akkor ők ragadnának mobilt és mondanának olyat a kollégának, hogy amíg él nem felejti el:-))))

Tudod az, aki emberségesebben bánik a taxissal, annak a hibáit is könnyebben nézik el a kollégák. Nem is veszik zokon, hiszen mindenki hibázhat. Ezzel maximálisan egyetértek...sőt...amikor valami nagyon nagy baromság jön ki belőle, és maga a diszi is elneveti magát, akkor én is úgy vigyorgok, mint a tejbe tök...főleg, ha utána hallom, hogy szinte szenved amikor elkezdi mondani újra a címet, mert küzd a kirobbanni kívánkozó nevetéstől...igaz, ehhez az kell, hogy valóban ne legyen az illetővel szemben bennem ellenszenv.

[b][i]A lényeg az, hogy amióta az „új” rendszer működik bizony a címleadásnál is, ki kell várni egy picit, mert az eleje könnyen lemarad. Az egy másodperc kevesebb időveszteség, mintha elmegyünk 5-10-15 percig esetleg idő ajánlatig, de a leadón kívül senki nem tudja, hogy hova is kell menni. Azután meg ha kiderül a pontos cím, akkor meg szűkítünk visszafelé akár egy perc egy nyomásig is.[/i][/b] Elméletben biztos igazad van, de nem is tudom...szóval elég stresszelő lehet, amikor már 2-3 oldal tele van és csak jönnek és jönnek a címek, erre az egyik taxis visszakérdez, megakasztja a fuvarbeolvasót, zavarás van stb...stb...és erre csak gyűlnek és gyűlnek a címek....kérdeznek tőled a bentiek, keresnek valakit, hogy mennyi idő még (ismét) stb...stb... Szóval bennem is tuti felszaladna az adrenalin, és elkezdenék hadarni...na meg persze hibát-hibára halmozni. Mondom még egyszer, nem állítom, hogy nincs igazad, de gyakorlatban ez tuti nem annyira nyugis dolog, mint itt elképzelve. Nem?

Mondjuk a kicsit lazább hangulat. Tudom, ha egy picit engedünk a gyeplőn, akkor vannak, akikkel elszalad a „lóerő” és mindent megengednek maguknak. Nahhh, pont jókor írod ezt:-) Ma pont így jártam… Nem tudom mi volt az oka, de kifejezetten jókedvem volt, amit a Csicsa baromkodása, amit északon előadott, még fokozott is. Nem szoktam én szerepelni urh-n, nem az én világom. De ma vhogy ez nem így volt. Gabi barátommal meg a Karcsival elkezdtünk diskurálni, és magam sem tudom hogy, de politikára terelődött a szó. Akkor kapcsoltam, hogy hol is vagyunk, meg miről is folyik a téma, amikor a Lajos berobbant a csőre, és igaz, udvariasan, de rendreutasított minket. Mondom, ehhez hozzátartozik az, hogy sikerült ma éjszakára pár embernek feledtetni, hogy taxis vagyok 2007-ben, mert olyan bulis volt a hangulat, mind északon, mind a drosztokon, hogy kilehetett kapcsolni azokat a beidegződött fékeket, amik az évek alatt kialakultak az emberben.

[b][i]Most is arról van szó, hogy semmi baj a kezelőkkel. Jól csinálják, amit csinálnak. De ahogy minden munkán lehet javítani, és kicsit jobban csinálni, ezért címleadásnál is vannak ilyen lehetőségek. [/i][/b] Én is pont ugyanezt írtam:-)

Igen, az embernek azonnal az villan be, hogy gyorsan…pedig nem is kell ehhez olyan nagy sebesség. Ami persze nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy ment, mint az állat:-)))