Na, szóval pár utas sztori: A neveket teljesen, a helyszínt pár méterrel módosítom, hogy nehogy valaki ezt sérelmezze. Pár napja rendelés a XIII. kerület Csata és Róbert Krt. sarkára. Szépen várakozom (volt mit olvasnom), majd olyan 16 perc elteltével megérkezik a kedves: - Jó estét, milyen névre szabad? - Az lenne a kérésem – érdekes egy köszöntés… -, hogy útközben ha látunk egy zöldségest, akkor álljunk meg. - Rendben, de ha a kedves nevét megkaphatnám, amin az autót rendelte – a köszönésről lemondtam, nem erőltettem. - Ja, XY néven. - …és hová szabad, hogy tudjam, milyen esélyünk van útközben egy zöldségesre?!! - Hungária krt. és Erzsébet királyné sarok! Becsuktam a szemem, egy mély lélegzet, majd miközben betettem a sebváltót 1-esbe reagáltam a hallottakra. - Majd a felüljáró közepén tessék nagyon figyelni, mert lehet ott találunk zöldségest. Ez meg ma este történt: Nyugati első – Nyugati a Mc Donnalds Joe néven. Előregurulok, leparkolok és meglepő, de elég hamar jön az utas. Egy olyan 55 év körüli férfi, aki erősen törni Madzsar. Köszöntés és viszont, majd a cím, visszakérdezés, mert nehezen érteni, majd elindulok és közben kapcsolom az órát és lökök neki egy kettes, telefonost. - Kapcsol 3-as – mutat az órára az utasom. - Parancsol? - Tenni 3-as! Rendben, úgy látszik csekkes, valami szerződött ide-oda partner. Nem vita, kapcsolni 3-as. Megérkezünk a címre, én készít toll. hogy majd tölt csekk. Nuku csekk, van helyette kp. Kifizet, és kezd kiszállni. - Uram, elnézést, de miért kérte a 3-as tarifát? - Mert az olcsóbb!!! Jaaaaaaaaaaaa, ez tény, én kérek elnézést:-))))

Az 1975 beindította nálam az emlékeket. 1975-öt írunk, én akkor voltam 5 éves. Nyár van és a család kitalálta, hogy strandra megyünk. A Palatinus volt a kedvenc strandunk, pedig nem ez volt hozzánk a legközelebb, ha azt vesszük figyelembe, hogy Keresztúron laktunk. Mi – 3 fiútestvér – izgatottan figyeltük, ahogy anyu készítette a szendvicseket, apu meg a gumimatraccal vívta állandósult csatáját. Elkészült a család, mindenki indulásra kész. Ekkor apu lesétált az elágazásra, hogy az ott található droszton fogjon egy taxit, majd értünk jöjjön. Mindenki ült a konyhában, a kis motyóján a keze, mert amint meghallottuk a taxi dudálását, már rohantunk is ki, hiszen a taxióra ketyegett. Volt, amikor 1 órát is várnunk kellett, hiszen akkoriban sor állt ezeken a drosztokon. 80 forint mutatott a kakukk a Palatinus előtt – mert akkoriban még odáig lehetett bemenni – és apu adott egy piros százast a taxisnak, aki nagyon megköszönte. Ez a szertartás hozzátartozott a strandoláshoz. Igen, igaza van Vámosi úrnak, ezek voltak a szép idők:-)

Kedves Vámosi Sándor úr! Nagyon szép ez a gesztus, hogy beszólunk az utasért, kinyitjuk neki az ajtót stb…stb.. stb… Abban is igaza van, hogy ennek talán most is így kellene működnie, mint ahogy ön tanulta ezt 1975-ben. Sajnos az idők folyamán egyes szokások változnak. A lányok sem szűzen mennek már férjhez és a frissen szabadult szakmunkás sem az első munkahelyéről megy nyugdíjba. Én speciel éjszakás vagyok. Az etikai szabályzatunkban nekünk is az áll, hogy a címreérkezéskor mindent el kell követni az utassal való kapcsolatfelvételhez. Csönget, dudál, kiabál. Mint gyakorló taxis ezzel a ponttal nem nagyon tudok egyetérteni. hajnali 1-kor nem feltétlen szerzek örömet az utasomnak, ha megérkezésemkor felébresztem a nagymamától kezdve az unokáig bezárólag mindenkit, mert én épp a kapcsolatot veszem fel vele. Nagy esélyem van rá, hogy utána ő is felveszi velem a kapcsolatot, nem épp a legbékésebb stílusban. Diszkó, olyan 3000 vendég. Vámosi úr szerint valóban sikerrel járnék, ha a tömegben elkezdeném Kovács urat keresni? 1975!!! Céges rendelés! Kik rendeltek akkoriban autót? Kinek volt erre technikailag lehetősége? Mind tudjuk. Amikor ön 32 évvel ezelőtt a Cérnagyárhoz pördült rendelésre, a portás már előre tudta, hogy Tóth vezérigazgató úr taxit rendelt magának, mert Piroskával a 4-es műhelyből, a 6-os fonó mellől, ismét kiruccannak egy kis flörtre. Persze hogy ott lehetett érdeklődni. Vámosi úr, most próbálja ezt meg ugyanott!!! 25 Kft. és 43 Bt. található ugyanazon a helyen, a portás meg azt sem tudja, hogy hol a bejárat, nemhogy azt, hogy ki rendelt. Változnak az idők, változnak a szokások és ezzel együtt kell nekünk is lépést tartani, mert ugye aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére:-))) Pedig, mint tudjuk Vámosi úr, a rétes nagyon jó:-)

Láttad moziban?:-))

Kedves Monka és nobody!!! Egy valami nem jött át nektek szerintem Miklós írásából. Ő is tudja, hogy V. S.–el vannak problémák, és igyekszik is őt terelgetni, mint írja, eddig kevés sikerrel. Viszont a barátja!!! A BARÁT, mint olyan, egy ritka ajándék, és még akkor is kénytelen(!!!) vagyok védeni, ha épp tudom, hogy nincs igaza. De pont ettől barát a barát! Maximum utána négyszemközt kicsit megrugdalom, hogy érezze a törődést:-)) Különben Monka szellemes megjegyzése a 791-es hozzászólásban, nálam nagyon nyerő:-DDD Nem alpári, de benne van minden, ami kell:-)) Látod wolfy? Lehet ezt így is!!!:-) Szia Andrea!:-)

Na léptem alszasz, majd jövök!! Köszi a játékot...nagyon jóóóó voltam!:-)

Tudom, látom, de nem emlékszem arra, hogy a körforgalom előtt lenne buszmegálló.

Ez nekem is beugrott, azonnal, de nem hinném...

...többször is...

Pedig tudom, hogy tudom...