Beszéltem a fiúkkal, akik az utcán vannak, azt mondják, hogy a 3-as csatornán folyik a forgalmazás. Egyenlőre elbírja egy cső a munkamennyiséget, de hogy később mi lesz, azt nem tudjuk, mivel szombat van. A külső kerületekben elég nehezen érthető a forgalmazás: sistereg.

Az a társadalom, amely feladja szabadságát a biztonságáért, egyiket sem érdemli meg, és mindkettőt elveszíti.

Nézd Bao, azért írtam, hogy nem kergetném, mert manapság már nem sok esélyem lenne befogni...akkor meg minek fussak? Csak elfáradnék. Csak jelzem, hogy az előbb gyalog jöttem fel a 8. emeletre és kettessével szedtem a lépcsőket...utána a levegőt is vettem volna, de nem volt...

1996-os év tele. Azok a szép napok. Ladával nyomtam. Akkoriban még volt hó. Sok okosságot hallottam, hogy miként lehet az autót kiszabadítani a hó fogságából, de ami igazán bejött, az nem más, mint a szívatót csutkára kihúzod, majd óvatosan felengeded a kuplungot (sebváltó egyesben) és hagyod hogy szépen a hátsó kerék elkezdjen pörögni a hóban. Kiszállsz majd ilyen hintáztatással nagyon kemény hóból is ki lehet hozni a verdát. Történt egyszer, hogy az utas fizet, majd el…én meg nem tudok elindulni…valahol Erzsébeten voltam egy mellék utcában. Annyit tudok, hogy az a kis utca a Török Flórisba torkollik bele. Szépen ahogy kell, szívató ki, én ki és elkezdem hintáztatni az autót. Egyszer csak váratlanul kiugrott a csapdából én meg jól pofára estem. A nyomvájatban, amit a hóba vájtak az előző autók az én kis Ladám megindult. Én meg fekve a hóban bámultam utána. Jézusom, ez kimegy a főútvonalra!!! Felpattantam és én is a nyomsávba az autó után iramodtam (86 kg voltam:-D). Nem is volt gond, mert beértem, na de ez nem fogócska volt, hanem még mellé is be kellett tudnom menni, hogy valahogy meg is tudjam állítani. Bele a szűz hóba, ami olyan sípcsontig ért. Ott taposom a havat, miközben veszettül sivalkodok, figyelmeztetve a gyanútlan gyalogosokat. Nagy nehezen beértem mellé, majd egy féloldalas ugrással bevetődtem az autóba és berántottam a kéziféket…még a hököm is havas volt basszus…mehettem haza átöltözni…nagy tanulság volt:-)) Mondjuk manapság másként cselekednék…egykedvűen végig nézném, amit az autót elnyeli a távolság…futna a fene:-)))

Tudta Ő, csak tőled akarta hallani...:-))) Ez olyan, mint amikor az asszony bejön a konyhából és megkérdezi: - Ki ette meg éjszaka a csokim?? Szerinted tényleg nem tudja a választ??:-))

Nyugi, nézegettem:-))) ...és valóban nyugtatólag hatott rám:-))...a zene nagyon jó...sajnos nekem a kép nem jön be:-)

Én sem:-(( Pedig pont OLW nem az, akire egy rossz szavam is lehetne...

Nem tudom, hogy nappalban engem ez menyire befolyásol...:-))

Ebben a korban már az is szép, hogy még vannak emlékeid:-)))

Hali! Szerintem elkerülhette valami a figyelmem, nem szoktam ilyet tenni, hogy nem beszélgetek:-)