Beszéltem Ákossal, kérdeztem tőle, hogy milyen a koszt a korházban…elgondolkodtató. Reggelire lekváros kenyeret kapott, tízóraira joghurtot és kefirt, majd ebédnél választhatott A és B menü között. Ő a sült csirkecombot választotta krumpli pürével…és most várja a vacsorát.

Szerintem 8-kor.

Budapest Fiúmei út a KBA. III. emelet 3-as szoba.

No, a következő a szitu. Az a tervünk, hogy ezt a túra dolgot mi nem adjuk fel. Hihetetlenül jó volt mozogni, jó volt kikapcsolódni. A terv a következő. Havonta 2 túra lesz. 1 ilyen családi tinglitangli, ahol azért van táv, de nincs olyan szintkülönbség. Oda jöhetnek azok is, akik úgy érzik, szeretnének jönni, de az elmúlt X év nem mozgása keményen nyomott hagyott rajtuk…sajnos már egészségileg is. A másik túra, az egy picivel-kicsivel nehezebb lesz. De aki egészséges, akiben van egy kicsi akarok magamért tenni elképzelés, az bátran jöhet. 2 hete voltunk az első túrán. Mivel elszámoltuk magunkat az időben, na meg páran ki is voltunk mint a ló, így megfutamodtunk a teljes táv teljesítésétől. Nagyon ideges voltam magamra ez miatt. Amit úgy nagyjából eltervezek magamban, amit tényleg komolyan gondolok (az evés nem tartozik ide), azt rendszerint végig csinálom. Én magamban ezt kudarcként éltem meg, és nem szeretnék ezzel a tudattal túrázgatni. Így rávettem Gumpot, hogy fussunk neki ismét, annyi változtatással (ez az ő ötlete volt), hogy most ellenkező irányba indulunk neki. 1, hogy ne legyen uncsi 2, hogy esélyünk se legyen feladni, mivel így a visszafelé út lesz a rövidebb. Szóval…remélem most majd jönnek újak is, hiszen egy évben csak egyszer 80 éves valakinek a nagymamája stb…stb…:-)

Ahogy felébredtem hívtam. Azt mondja, marha unalmas bent és azon aggódik, hogy majd hétfőn a dokinak jól sikerüljön a műtét és ne kelljen majd újra eltörni a kulcscsontját. Arra emlékszik a történtekből, hogy lassan csurog, benéz jobbra és balról már benne is volt a Merci. Bár teljesen nem emlékszik mindenre, „pár kép hiányzik”. Azt is mondta még, hogy az autó gazdái nagyon rendesek vele, azt kérdezik, hogy mit vigyenek be neki. Most érkezett be hozzá a nagypapája, így letettük a telefont, de még arra panaszkodott, hogy most már igazán erősen fáj neki a válla. Ennyi egyelőre. Ja és itt is köszöni mindenkinek a segítségét, a jobbulást kívánó sms-eket...és azt mondta, annak is igaza van, aki most nem épp jószínben gondol rá (barátnője mesélte a lapon történteket), de sajnos most hibázott és ennek issza majd keményen a levét...

:-DDDDD Esküszöm, ártatlan vagyok:-)

Jó reggelt Sanyi bácsi!:-)

Ez egy megvalósított álom. Budás kolléga ablakán láttam kiragasztva.

Úgy-úgy!

Ok, majd délután hívjuk egymást...most megpróbálok eljutni az ágyig:-))